Menedzser és a Spritualitás VII. - Pilátus szappan - másodközlés
Kedves Olvasóim!
Köszönöm a privibe küldött támogató, bíztató soraitokat, melyek megerősítenek, hogy érdemes írnom. Úgyhogy, nem ússzátok meg, íme az újabb poszt.
Pontius Pilatus akarata ellenére beírta magát a történelembe. A Biblia soraiból egy puha, döntésképtelen csinovnyik képe rajzolódik elénk, aki a felelősséget az istenadta/-verte népre bízza, majd döntését legitimizálva, kezet mos.
A Michigen Egyetemen dolgozó Lee és kollégái kísérleteik során bebizonyították, hogy a döntés utáni kézmosás a döntést helyességét megkérdőjelező kételyeinket is képes elmosni, s ez az egyszerű tevékenység mintegy a döntésünkben megerősít bennünket.
Nem minden esetben van lehetőség kezet mosni, ezért találták ki a az ügyfél/páciens/kliens által aláírandó nyilatkozatokat.
Írásom aprópója két banális történet, mely az elmúlt időszakban esett meg velem.
Jó két hete beriasztott a gázcirkó CO-mérője. Mivel férjem sem bátor buherátor, én sem vagyok műszaki szaki, így eszembe sem jutott, hogy a CO-mérőket 5 évre kalibrálják, és szimplán cserélni kéne. Nos, első pánikomban felhívtam a gázügyeletet. Hiba volt. Kijöttek, lezárták a kazánt és közölték, hogy a cirkóval ugyan nem egy légtérben lévő konyhai elszívót azonnal ki kell kötni vagy lereteszelni vagy kazán cserélni. (Egyébként öt éve pont ők hagyták jóvá a rendszert...) Megjegyzem, olyan kazánunk van, ami CO visszaáramlás esetén azonnal leáll. De ez nem számít, ők nem vállalnak semmiért felelősséget. Ők azonnal leplombálták a kazánt, mindezt 12ezerért. Aztán kijött a vilanyszerelő, levágta a villásdugót, majd felhívtam megint a főgáz diszpécserét, hogy elszívó kikötve, szeretném elindítani a fűtést. Megint kijött a két szaki, mértek, írtak, majd újabb 12ezerért levágták a plombát. Majd aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy csak ilyen és ilyen típusú konyhai elszívót fogok használni és mindenért én viselem a felelősséget. Ők semmiért, csak majd kiszámlázzák a két kiszállást. Amikor ezt elmondtam, egy gépész ismerősömnek csak nevetett. Igen, ez megy a Főgáz minden alól kibújik, és semmiért sem vállal felelősséget. Nos, ez a semmi nekünk alaphangon 50ezerbe került (kétszeri kiszállás, villanyszerelő és az új CO-riasztó).
Gyermekem egész nap hányt, mind a házi, mind kedvenc homeopata doktornénink a kórházat javasolta kiszáradás megelőzése ellen.
Etse 6-kor fel is vettek bennünket. Először szétdurantották Noémi kézfejében az eret a branül beültetése során. A gyerek már 10 perce feküdt a vizsgálón és hősiesen nyelte könnyeit, amint az egyik néni kis könyökvénáján dolgozott, mint új alternatíván, míg a másik a kézfejben eltűnt tűt próbálta kiszedni.
A sürgősségin két nagyon beteg baba volt már bent, hozzájuk képest a lázas-hányós gyermekem Makk Marcsi volt. Végülis túléltük az éjjel-nappal szemünkbe világító lámpákat, az éjszakai rosszulléteket, a hajnali 6 órás ébresztőt, majd 11-ig vártunk a vizitre. Gyermekem szemmel láthatóan jól volt, ugrált az ágyon, lepkehálóval kellett elkapnom, nemcsak ivott, de már eszegetett is. Homeopata dokinénink természetesen már reggel 8-kor hívott bennünket, majd javasolta, hogy ha ilyen jól van, felesleges bent vergődni.
Természetesen a kórházi orvos nem így gondolta. Miután kiosztotta a másik két baba anyukáját, én voltam a soros alkalmatlan, gyerekhez nem értő szülő. Hiába van jól a gyerek, jók az eredmények, majd talán másnap délután haza is mehetünk.
Igazán hálás vagyok a segítségükért, de ha minden OK, akkor miért maradjunk még?
Mert ez a szakmai eljárás, és így jár az OEP támogatás a kórháznak ... de itt nyitott ajtó van, azt csinálok, amit akarok, zárójelentést nem kapok, ha baj lesz, ők vissza nem vesznek, de nyilatkozzam, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Még szép. Az életemért, a döntéseimért, a gyermekemért felelős vagyok.
A sztori egyébként megosztotta a környezetemet. Férjemen kívül, nem sokan értettek egyet a döntésemmel.
Hogy mertem hazahozni, mit hazardírozok? Miért nem bízok az orvosban?
Ez nem (csak) bizalom kérdése.
Ahogy dr. Mendelsohn írja a Gyermekorvos nélkül című könyvében, senki más sem ismeri jobban a gyereket, mint az édesanyja. A körzeti orvos is az első időszakban havonta, később csak az éves sztátuszvizsgálatokon látja, no meg ha van valami időközben. Ezzel szemben az anyuka, azaz én már 5éve - azóta, hogy beköltözött a pocakomba és ezzel az életünkbe-, ismerem. Magzati kora óta ismerem a bioritmusát, tudom mit eszik szívesen, és mit nem. Tudom, hogy milyen színű a bőre és milyen szagú a lehellete a láz különböző stádiumában, s hogyan esik le magától a láz egy spontán izzadás után, s hogyan alakul ki, majd múlik el a nátha. Ezt a házi gyermekorvosunk nem tud(hat)ja. A kórházi, aki akkor látja először még kevésbé, hisz még kérdezni sem kérdez, csak utasít.
A homeopátiás orvosunk már igen, mert mindezekről alaposan kikérdezett, lévén így lehet az alkati szert pontosan meghatározni.
S, hogy miért szeretem a homeopátiát?
Samel Hahnemann egy pontos, precíz ember volt, aki minden pácienséről és minden kutatásáról részletes leírásokat hagyott maga után. Ahhoz, hogy a kezelést, az alkati szert az orvos megállapíthassa, alaposan ki kell kérdeznie a pácienst. A páciens oldaláról együttműlködést igényel, s a kedves beteg szinte rákényszerül a pontos, alapos megfigyelésre, tudatos odafigyelésre.
S ez pedig megintcsak az önismerethez vezet.
Megbetegedtél?
Nézd meg, milyen kofliktusod volt előtte! Milyen érzéseid vannak? Kimondtad már őket valaha, vagy megpróbálod mélyen elásni, s abban reménykedsz, hogy valahogy felszívódnak? Esetleg pont sikerült feloldanod egy konfliktust?
S hogy, miért kerültünk kórházba?
Konfliktust oldottam, mépgpedig elég intenzíven, s a mátrix összeomlott.
Erről majd a következő bejegyzésemben olvashattok.
Köszönöm a privibe küldött támogató, bíztató soraitokat, melyek megerősítenek, hogy érdemes írnom. Úgyhogy, nem ússzátok meg, íme az újabb poszt.
Pontius Pilatus akarata ellenére beírta magát a történelembe. A Biblia soraiból egy puha, döntésképtelen csinovnyik képe rajzolódik elénk, aki a felelősséget az istenadta/-verte népre bízza, majd döntését legitimizálva, kezet mos.
A Michigen Egyetemen dolgozó Lee és kollégái kísérleteik során bebizonyították, hogy a döntés utáni kézmosás a döntést helyességét megkérdőjelező kételyeinket is képes elmosni, s ez az egyszerű tevékenység mintegy a döntésünkben megerősít bennünket.
Nem minden esetben van lehetőség kezet mosni, ezért találták ki a az ügyfél/páciens/kliens által aláírandó nyilatkozatokat.
Írásom aprópója két banális történet, mely az elmúlt időszakban esett meg velem.
Jó két hete beriasztott a gázcirkó CO-mérője. Mivel férjem sem bátor buherátor, én sem vagyok műszaki szaki, így eszembe sem jutott, hogy a CO-mérőket 5 évre kalibrálják, és szimplán cserélni kéne. Nos, első pánikomban felhívtam a gázügyeletet. Hiba volt. Kijöttek, lezárták a kazánt és közölték, hogy a cirkóval ugyan nem egy légtérben lévő konyhai elszívót azonnal ki kell kötni vagy lereteszelni vagy kazán cserélni. (Egyébként öt éve pont ők hagyták jóvá a rendszert...) Megjegyzem, olyan kazánunk van, ami CO visszaáramlás esetén azonnal leáll. De ez nem számít, ők nem vállalnak semmiért felelősséget. Ők azonnal leplombálták a kazánt, mindezt 12ezerért. Aztán kijött a vilanyszerelő, levágta a villásdugót, majd felhívtam megint a főgáz diszpécserét, hogy elszívó kikötve, szeretném elindítani a fűtést. Megint kijött a két szaki, mértek, írtak, majd újabb 12ezerért levágták a plombát. Majd aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy csak ilyen és ilyen típusú konyhai elszívót fogok használni és mindenért én viselem a felelősséget. Ők semmiért, csak majd kiszámlázzák a két kiszállást. Amikor ezt elmondtam, egy gépész ismerősömnek csak nevetett. Igen, ez megy a Főgáz minden alól kibújik, és semmiért sem vállal felelősséget. Nos, ez a semmi nekünk alaphangon 50ezerbe került (kétszeri kiszállás, villanyszerelő és az új CO-riasztó).
Gyermekem egész nap hányt, mind a házi, mind kedvenc homeopata doktornénink a kórházat javasolta kiszáradás megelőzése ellen.
Etse 6-kor fel is vettek bennünket. Először szétdurantották Noémi kézfejében az eret a branül beültetése során. A gyerek már 10 perce feküdt a vizsgálón és hősiesen nyelte könnyeit, amint az egyik néni kis könyökvénáján dolgozott, mint új alternatíván, míg a másik a kézfejben eltűnt tűt próbálta kiszedni.
A sürgősségin két nagyon beteg baba volt már bent, hozzájuk képest a lázas-hányós gyermekem Makk Marcsi volt. Végülis túléltük az éjjel-nappal szemünkbe világító lámpákat, az éjszakai rosszulléteket, a hajnali 6 órás ébresztőt, majd 11-ig vártunk a vizitre. Gyermekem szemmel láthatóan jól volt, ugrált az ágyon, lepkehálóval kellett elkapnom, nemcsak ivott, de már eszegetett is. Homeopata dokinénink természetesen már reggel 8-kor hívott bennünket, majd javasolta, hogy ha ilyen jól van, felesleges bent vergődni.
Természetesen a kórházi orvos nem így gondolta. Miután kiosztotta a másik két baba anyukáját, én voltam a soros alkalmatlan, gyerekhez nem értő szülő. Hiába van jól a gyerek, jók az eredmények, majd talán másnap délután haza is mehetünk.
Igazán hálás vagyok a segítségükért, de ha minden OK, akkor miért maradjunk még?
Mert ez a szakmai eljárás, és így jár az OEP támogatás a kórháznak ... de itt nyitott ajtó van, azt csinálok, amit akarok, zárójelentést nem kapok, ha baj lesz, ők vissza nem vesznek, de nyilatkozzam, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Még szép. Az életemért, a döntéseimért, a gyermekemért felelős vagyok.
A sztori egyébként megosztotta a környezetemet. Férjemen kívül, nem sokan értettek egyet a döntésemmel.
Hogy mertem hazahozni, mit hazardírozok? Miért nem bízok az orvosban?
Ez nem (csak) bizalom kérdése.
Ahogy dr. Mendelsohn írja a Gyermekorvos nélkül című könyvében, senki más sem ismeri jobban a gyereket, mint az édesanyja. A körzeti orvos is az első időszakban havonta, később csak az éves sztátuszvizsgálatokon látja, no meg ha van valami időközben. Ezzel szemben az anyuka, azaz én már 5éve - azóta, hogy beköltözött a pocakomba és ezzel az életünkbe-, ismerem. Magzati kora óta ismerem a bioritmusát, tudom mit eszik szívesen, és mit nem. Tudom, hogy milyen színű a bőre és milyen szagú a lehellete a láz különböző stádiumában, s hogyan esik le magától a láz egy spontán izzadás után, s hogyan alakul ki, majd múlik el a nátha. Ezt a házi gyermekorvosunk nem tud(hat)ja. A kórházi, aki akkor látja először még kevésbé, hisz még kérdezni sem kérdez, csak utasít.
A homeopátiás orvosunk már igen, mert mindezekről alaposan kikérdezett, lévén így lehet az alkati szert pontosan meghatározni.
S, hogy miért szeretem a homeopátiát?
Samel Hahnemann egy pontos, precíz ember volt, aki minden pácienséről és minden kutatásáról részletes leírásokat hagyott maga után. Ahhoz, hogy a kezelést, az alkati szert az orvos megállapíthassa, alaposan ki kell kérdeznie a pácienst. A páciens oldaláról együttműlködést igényel, s a kedves beteg szinte rákényszerül a pontos, alapos megfigyelésre, tudatos odafigyelésre.
S ez pedig megintcsak az önismerethez vezet.
Megbetegedtél?
Nézd meg, milyen kofliktusod volt előtte! Milyen érzéseid vannak? Kimondtad már őket valaha, vagy megpróbálod mélyen elásni, s abban reménykedsz, hogy valahogy felszívódnak? Esetleg pont sikerült feloldanod egy konfliktust?
S hogy, miért kerültünk kórházba?
Konfliktust oldottam, mépgpedig elég intenzíven, s a mátrix összeomlott.
Erről majd a következő bejegyzésemben olvashattok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése