Helga blogja életről és egyebekről

Az előző cikkem után megkérdezte Laci, hogy miért pont a tornaóra. Kriszta felkiáltott, hogy ez tökjó, mert  az ő szekrényugrásos sztoriját írtam le. Tegnap  jógaoktatóm  mesélt   egy tornatanárról, aki presztizskérdést csinál a gerendából.  A tanulók utálják, félnek rajta.  De mégis mit akarsz vele elérni? - kérdezte a jógaoktató.  Egyensúlyfejlesztést! - hangzott a válasz.  Nos, egyensúlyfejlesztést 2cm-es magasságban, padon is lehet csinálni, s közben nem retteg az a nyomorult gyerek.  Erről eszembe jut F. Galló Béla , amint sztoikus arccal ennyit mondott: minden óvónő, tanár szadista, aki a gyerekeken akarja most leverni az őt ért gyerekkori sérelmeket.  Nusi nénire, első "óvónőre" gondolok. Sikerült pár hónap alatt elérnie, hogy sugárban hányjak csak a táskája láttán.  Nos, nem váletlenül választottam a tornaórát. Igaz, választhattam volna más készségtárgyat, mint éneket, vagy technikát. Normál tantárgynál belefé...

Nézzük meg biologikusan a másokat gyalázó, égető, megalázó viselkedés érzelmi hátterét. Adva vagyon egy kisgyerek, akinek vannak szülei, barátai, tanárai.  A gyerek alapjáraton igyekszik magát jól érezni,  függetlenül attól mit csinál. Próbálgatja határait, orozslánkörmeit, élvezettel fedezi fel testét és örömmel csodálkozik rá a nagyvilágra. Neki minden nap egy élmény, egy hatalmas kaland. Neki örömforrás hozzábújni szüleihez, mint ahogy örök emlék, ha anya szánkón húzza be az oviba. Ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis a gyerekek világosan emlékeznek arra, miért is születtünk erre a világra: élményeket szerezni ! S mikor a gyerek büszkén mutatja aznapi felfedezését, s dícséret helyett dörgedelem ben, szidalom ban részesül, vagy szülei túlaggódják minden percét, óhatatlanul egy negatív ítélettel  tilalom ba kerülnek a megélt vagy megélni kívánt tárgyak, események, személyek. Ami pedig tilalomba kerül, aziránt addig sórvárgunk, amíg egyszer végre valahára megk...