Helga blogja életről és egyebekről

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...

Száz évvel ezelőtt ezen a napon írta Scott kapitány naplója utolsó bejegyzését, melyben  "feleségem" szót áthúzta, s "özvegyemre" javította. Egy ember tragédiája, aki biztosan néz szembe a halállal. Scott kapitány versenybe szállt Amundsennel a Déli-sark meghódításában. Ez a verseny leképzete az akkori viszonyokat, melyben államok küzdöttek az elsőségért. A Brit Birodalom nem engedhette meg (magának), hogy ne ő legyen az első. Scott tragédiája többrétű. Amundsen a rövidebb ismeretlent választotta, s északi néphez méltóan szánhúzó kutyákra bízta a logisztikát. Scott a biztosnak mondott hosszabb utat választotta, s málháikat maguk húzták, így lényegesen lassabban tudták megtenni az utat. Biztonsági tartalékként a visszaútra még élelmiszer-depókat is elhelyeztek. Az időjárás viszont a norvégoknak kedvezett. Amikor Scotték 1912. január 16-án elérték a Déli sarkot, már norvég lobogó fogadta őket, amit közel egy hónappal korábban tűzött ki Amundsen.  A mo...

Sok minden.  Először is, ők nem Európa. Semmi közük az Öreg Hölgyhöz, annak ellenére, hogy tán a  világon elsőként, nekik volt királynőjük.  Aztán itt van ez a balkormány. Mármint az autókban. Lelépsz a járdáról és jobbra nézel.  Aztán a förtelmes angol konyha, aminél az ihatatlan angol kávé lehet csak rosszabb. No meg a dugalj! Naná, hogy az is más. És a csapok! Külön a hideg és a meleg. Amikor megkérdeztem miért,  kisebb bosszúsággal kevert  választ kaptam:  Anyway, you will mix it...  Végülis igen.... Persze a keverőcsap sem kóser, hiába Grohe. A termosztátot különféle gyerekzárral látták el, hogy 30 foknál melegebb vizet ne tudjak csiholni, miután a 16 fokos szétklímázott szobában jéggé fagytam. (Na igen, a lengyel szobaasszony segített beállítani a fűtést, mert az sem volt számomra egyértelmű. Konkrétan bmit nyomtam, semmi sem történt.) És mire rájöttem, hogyan kell a csapot zuhanyra átkapcsolni, addig a csőben állt hid...