Helga blogja életről és egyebekről

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...

"A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot,  azt a pillanatot, amikor született. És akit szeretnek, sosem öregszik meg,  szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját,  könnyű, nyári ruháját  ugyanaz a barátságos szél borzolja  egy életen át, amely akkor fújt, abban a végzetes pillanatban." Szerb Antal: Utas és holdvilág El sem merem mondani, mikor is olvastam először a Tajtékos napokat Boris Viantól. Először. Mert aztán az évek múlásával elő-elővettem, csak azért hogy beszippantson az a  látomás, melyben mellesleg egy mesébe illő szerelmet is megfigyelhetünk.  A szürrealitás iránti vonzódásom innentől datálható, minden jöhet, ami nem evilági látásmód, függetlenül, hogy utópia vagy borzongató falanszter. De lehet  banális és vulgáris, mint Cserna-Szabó írásai, ahol a szerelem  minden csak nem magasztos. Unalmas, behálózó,  fájdalmas, konvencionális, de  leginkább  a hús puszta vágya....

Suhogó szárnyú reményeim - darvak az égen Ezt is én írtam, s a net jóvoltából a legkülönfélébb helyeken találom meg. 2001. október 31-én HR Kocsma (a DOOR Training Central Europe - Develor Rt. - estje a New Orleans étteremben): Haiku-költészet Bakos Ferenc és felesége előadásában; házi haiku-verseny rendezése. (Győztesek: Sáros András Miklós, Kaszás Helga, Ladányi Ferenc)