2017. január 26., csütörtök

Jól szeretni

"How beautiful it is to love in a  world where nothing lasts forever. We must learn to fall in love with the love inside us, only then every moment living will be worth dying for."

2017. január 11., szerda

A lista - 2.

Ahogy ígértem, folytatom morfondírozásomat a 77 pontos elvárási listáról.
Szinte hallom, ahogyan kérditek, mégis mi a bajom azzal, hogy vannak elvárások.

A kérdés az, hogy a személlyel vagy a kapcsolattal szemben van az elvárás. Ez nagyon fontos, mondhatni vízválasztó pont.

Amíg a partneremre vonatkozóan vannak az elvárásaim, azzal egy kettős helyzetbe kerülök. 

Egyrészről kontrollálni kezdem  a másik embert: valóban megfelel az elvárásaimnak, valóban olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen. 
S jaj neki, ha nem olyan! 
Ekkor ugyanis megyek a következő célszemélyre, ha ő sem olyan, akkor a következőre. Mindig lesz következő!  Ez a helyzet az én belső bizonytalanságomról szól, arról, hogy míg valakivel vagyok - akiről sorban derül ki, hogy nem teljesíti az elvárásaimat, azaz nem elég jó-, megjelenik a félelem, hogy lemaradok egy másikról. Mondjuk az igaziról. Az igazi utáni maratoni futás pedig érzelmi kiégéshez vezet. 

Másrészről lemondok a saját felelősségemről, mert  egy másik embertől várom a boldogságot, azt, hogy igazán jól érezzem magam.

Mi van akkor, ha a párkapcsolatra vonatkozóan vannak elvárásaim?

Ez már egyfajta piac: adok és kapok. 
Teszek bele a legjobb szándékom szerint, s elvárom, hogy te is ezt tedd. 
Kiteszem, hogy számomra mi a fontos egy párkapcsolatban, elmondom, milyen elvek mentén élem a mindennapjaimat, melyek azok az alapértékek, melyekhez ragaszkodom. Cserébe szeretném megtudni, hogy te ezekkel hogy vagy.  Hogyan működsz, mi neked a fontos, mit szeretnél megélni egy kapcsolatban. 

Fontos szem előtt tartani, hogy egy kapcsolatot csak ketten tudnak működtetni. 
Ha az egyik  teszi csak bele, s a másik lébecol, akkor borul a kapcsolati egyensúly. 

A stabil(abb) önbizalommal rendelkező  átlátja a helyzetet, s mivel tudja, hogy számára mi a fontos, mi az érték: dönt és kilép. 

Azonban, ha ez egy  játszma a két fél között - én várlak és te az utolsó  percben lemondod,  vagy eltűnsz hetekre, majd egyszer mosolyogva előkerülsz a semmiből-, akkor működni fog a kapcsolat, hisz megkapjuk a mindennapi „nem vagyok elég jó, elég fontos“ zsetonunkat, ami a mindennapi biztonságunkat megadja. 




2017. január 4., szerda

A lista

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.  

A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze. 
Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson. 

Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim.

A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szimpatikus ember. Ráadásul jóképű is,  tehát az a típus, akire pattannak a nők. 
A műsorvezető felajánlása - mely szerint idén nőt szerez neki- , éppen ezért  érthetetlennek és értelmetlennek tűnt.

A beszélgetés során egyszer csak előkerült egy 77 pontos lista, melyről csak 5 fontos elemet beszéltek meg.
Igen, 77 pont, aminek a leendő arának meg kell felelnie. 

Képzeld el, hogy új kapcsolatodat ápolgatod, lebegsz a föld felett. 

Általában igyekszel a legjobb énedet mutatni, hogy a másik rájöjjön: bizony-bizony, te vagy a főnyeremény. Ahogy halad a kapcsolat, egyre több minden derül ki, hogy milyennek is kellene lenned, hogy neki jó legyél. 

Ne azt képzeld el, hogy a 77 pontos lista az arcodba lesz nyomva! 
Helyette eleinte elkapsz egy-egy „ezt nem így kellett volna csinálni“ vagy épp „te kis csacsi“ pillantást, vagy „ügyes vagy, de a helyedben én“ kezdetű mondatot. Később a helyzet fokozódik, egyre több ponton kapod meg, hogy nem vagy elég jó: már nem vagy szép, nem vagy vonzó, nem sziporkázik az agyad, nincs is humorod. 

Leíva egyszerű a válasz: ki kell lépni egy ilyen kapcsolatból. 

Viszont sokan maradnak benne egy ilyen helyzetben, mert egész életük során azt tanulták meg, hogy ők nem elég jók. Miután ez ugyanaz a mintázat    - csak nem apa/anya, tanár, főnök vagy basáskodó kolléga működteti-, így az komfortos, megszokott, s amit ismerünk, az ad biztonságot. Biztonság pedig egy primer szükséglet, amiért mindent megadunk, és  amiért bármit elviselünk.

Folyt.köv. 

Olvasd el a témában korábban írt gondolataimat is!