Helga blogja életről és egyebekről

Évekkel ezelőtt hallottam Mike Oldfield   Tears of an Angel szerzeményét. Miután szeretem Oldfield munkásságát, így adta magát, hogy a   Voyager vonulatba ez bőven beleférjen. Amolyan Werther-i édesbús romantika lett rajtam úrrá, s elképzeltem, hogy milyen, amikor egy angyal könnyei potyognak. Merthogy az angyal is emberből van, így sír. Sír, ha valami nem sikerül, sír, ha leszidja a Főnök, sír, ha sajnál bennünket. Sír, ha fáj valamije és sír örömében is. Ma a technika ördöge működésbe lépett, s a pesti csúcsforgalomban felcsendült „Can you feel me?”, s megint belemerültem a műromantikába, majd feje tetejére állt a kérdés: valóban sírnak az angyalok? A válasz pedig megjött: nem, nem sírnak. Amikor megszületünk, Őrangyalunk örül. Mikor az az ominózus 21 gramm is távozik, örül(ünk), mert újra vagy végre egyazon dimenzióban találkozunk. De mi van közben? Egy Őrangyal sosem tétlen, egy angyal megoldásközpontú. Nézi mit csinálunk, vigyázz ránk, intuíció formájában vezet, s ...

(Ezt még március 19-én írtam) Mindenhol azt olvasni, hogy a tavaszi napéjegyenlőséggel valami fantasztikus dolog fog történni.  A tél energiái elvonulnak, és helyette jön az új, a friss, a tiszta tavasz. Feltöltekezünk az előttünk álló évre, hogy ismét túléljük a telet -mert winter is coming. Aztán azt is lehet olvasni, hogy ez a tavaszi időszak hihetetlenül termékeny lesz, olyan együttállások vannak, amelyek minden szempontból megtámogatják a régi leválását, elmúlását és ezzel párhuzamosan az új megszületését és fejlődését. Elindulhat valami nagyszerű.  Egyik oldalról csupa nagyszerű pozitív hír, hogy itt a felemelkedés. Másik oldalon riogatások, hogy lesznek fennforgások, lesznek balhék.  Persze, hogy lesznek: mindig is ez volt. Az újnak hely kell, a régit ki kell söpörni. Minden új korszak (tudatváltás) előtt kellett egy erő, ami takarít és pucol. Reneszánsz és bubópestis… Olyan ez, mint a nagytakarítás: a lakás közepére szórsz mindent, ülsz egy napig felettük...

The chase  is better than the catch. Shakespeare Anya!  Megfigyelted azt, amikor elképzeljük, hogy medencében vagyunk és a víz hullámzik, az mennyivel jobb érzés , mint amikor már benne vagyunk a medencében? Na igen. Lányom a vágyról beszélt. Felmerül a kérdés, hogy  a mi a jobb sebtében megélni vagy kitolni a vágyakozási periódust, ameddig csak lehet? Addig a pontig, amíg szétfeszít, míg minden idegsejtünk a megvalósuláson kattog? Ez esetben fennáll annak a veszélye, hogy szépen csendben fel-adjuk. Let Go(d).

Három igazság létezik: Az én igazam, A te igazad És az igazság

Ha a tudat rendben van, minden rendben van. Kalu Rinpocse Mire jó a nyaralás, ha nem a döglésre?  Hempergés a medence partján, olvasás a napozóágyon.  Mindegy, hogy mi,  csak betűből legyen. Női magazinok, okos tanácsok. Így törd át az üvegplafont - úgy szerezd meg álmaid pasiját.  Kedvencem az a konyhaasztalos magazin, ami mindenféle hihetetlen információval tölti meg magát, s olvasói fejét, s nem kis zavart okozva ezzel.  Mert most akkor mi is van?  Ennyiféle teóriát, napvilágra kerülő szupertitkos információt havonta összehozni bizony nem kis munka. Riszpekt!  A social media  is ontja, pontosabban osztja ezerrel  a hiedelmeket. Kipakol a kanadai ex-védelmi miniszter, áthangolt zenék, chemtrail konferenciák, HAARP szupertitkos fotók, illuminatik - egyszóval világméretű  az összeesküvés! Óhatatlanul összeszűkül az ember gyomra. És lám, végre van magyarázat a szélsőséges időj...

Minden problémánk az elkülönülés illúziójából fakad. Abból, hogy a MI szétesik Te-re és a különálló, különb ÉN-re. Abból, hogy megcímkézlek, megítéllek. S ezzel máris ott a fal, s a kettőnk közötti kapcsolat elszaladt. Ebből a megszakadásból jönnek a félelmek, hiedelmek és a betegségek. Az elhízás is egy értelmes biológiai különprogram. Bekövetkezett egy esemény, melyre az az optimális biológia válasz, hogy kipárnázom a testemet. Nézzük meg, mit mond a Recall Healing! Emlékeztetőül, a Recall Healing a teljes egyedfejlődést veszi figyelembe: az első életévet megelőző 30 hónaptól.  Ehhez hozzájön az ősök, a felmenők és a testvérek által elszenvedett trauma is. Ezek együttesen  adják az egyén traumakarakterét .  Ezek ismeretében érthetővé válik, hogy miért akkor  történnek velünk események betegség, baleset vagy egyéb, külső (örömteli vagy szomorú) események képében. Elhagyás, elhagyatottság - férfias harci üzemmód Nők a természetes körülmény...

Hány ember életét nyomorítja meg az a gondolat, hogy jobb szülőnek kellene lennie. S hány ember hallotta már szüleitől, hogy nem volt jó, sőt kifejezetten rossz volt, s a kedves szülő nem ilyen gyereket képzelt magának. Nálunk ez egy helyes kis játszma. Lányom rázendít egy-egy nem után, hogy "úgy látszik ezek a szülők nem is akartak maguknak kicsikét!" Amire persze én rávágom, hogy de igen, nagyon is. Mégpedig egy kedves, szépen beszélő és cseppet sem követelőző kicsikét. Eből is látszik, hogy kinek mi is van a fejecskéjében arról, hogy milyennek is kellene  a másiknak lennie. És hogyan kéne viselkednie.  (erről most eszembe jutott egy másik eset, amiben éppen valakinek megmondtam, h neki nem kellett volna ezt és azt csinálnia, mert az lett volna  a helyes.....a poszt elküldése után azonban leesett.....hogy mi is a helyes?  Ő abban a helyzetben az általa helyesnek tartottat lépte meg, még akkor is, ha ez  pár embernek  nem tetszett. ) ...

Nem a ruhából. Sőt, az ünnepekeknek, és a nagyiknak (és persze magamnak is) hála sikerült a cupákokat formáznom habtestemen. Nesze neked kardió, zsírégetés, izomnövelés vagy éppen jóga (az isiázomnak).  "Egy dologtól fogysz - int ujjával Erika, a jógatanár- ha nem eszel!" S mily igazság. No de pont most ne? Érdekes, ahogy a napi 2-3 presszóról nem bírok lemondani, úgy kívánok a zöld, piros turmixokat, mandulatejet. Valamit tudnak, ugyanis utánuk masszív pisiszakasz kapcsol be .... titkon, kis sunyi módon feloldanak apró konfliktusokat? Amiből kifogytam, azok a szavak.  Az írás. Pedig bőven ér inger, téma is bőven van.  Nekem, akinek mindenről elég határozott véleményem van, most jobban esik csendben lenni. S erre mikor is jöttem rá? Amikor is elolvastam a Nőkért FaceBook megosztását.  Lehet, hogy olvasóim közül többen olvasták a Csak az olvassa sokszor sokkoló, vérfagyasztóan őszinte sorait.  Most is ez történt, írt e...

A címet Vadvirágtól vettem kölcsön, hogy minél pontosabban megvilágítsam a röpke hasmars történetét. Szombaton érettségi találkozónk volt. Hogy hányadik, találjátok ki, nem lesz nehéz! Szeretett tantermünkben kezdtük 3 órakor, ahol még mindig kint van a kis görög timpanon a falon, ám a gondos kezek a Cogito ergo sum feliratot ügyesen eltűntették. Van, aki nehezményezte, én azonban örültem neki. Ezután úgy 7 óra magasságában, elég éhesen a kijelölt lokálnak vettük az irányt. Az óriáskerék alatt lévő étterem mondhatni már 10 éve is a leggyengébbek között szerepelt, s azóta is azon a szinten maradt.  Nem is értem, minek az egyik leggyengébb étterembe mentünk, amikor Fehérváron vannak kifejezetten jó helyek. Valszeg az árszínvonal miatt, bár a pocsék ételért a kevés is sok.   Az étlaptól már eleve sikítófrászt kaptam.  Okkersárga A4-es lapra kétoldalasan nyomtatták, s bedugták egy lefűzhető genothermbe, melyről a lefűzőszálat levágták. Igényesség netováb...

 by Mona     Az utóbbi időben sikeresen elhallgattam. Ennek oka megintcsak a krónikus időhiány.  Munkahelyemen az gazdasági évet szeptemberben zárjuk, s októberrel indítjuk az újat, így november a bentlakás hónapja. Értékelünk, díjazunk, elismerünk, és várjuk a jövő évi adóváltozásokat, azaz próbálunk tervezni. Rendezvény  és meghívás hegyek, ide menni, oda menni, itt előadni, ott mosolyogni. Közben a gyermek otthon nyavalyog, hogy nem látja a szüleit, pedig semmi másra sem vágyik, mint sok-sok együtt eltöltött minőségi időre, játékra, beszélgetésre és persze egy rakás apró (vagy nagyobb) ajándékra.   A napok pedig csak peregnek, mi pedig, mint a zombik suhanunk, ide-oda. Annyiban helyén volt minden, hogy  megkérdőjelezendő hiedelmek, gondolatok és jövő-menő érzések bőven  akadtak.   Így naponta sikerült 1-2 akár 3 szálat is elszívnom.   Mit ne mondjak, mennyei volt!    

Reggel állok a kis keresztutcánál, s megpróbálok balra nagy ívben kijutni a főútra. Ez - ahogy már írtam is-,  a mission impossible kategória . Szinte csak akkor van rá lehetőség, ha vagy - elfogy a sor / pirosra vált a lámpa - vagy valaki végre kienged. Amint soromra várok, kis mókuspárt veszek észre a főút túloldalán. Viháncolnak, majd megcélozzák a szemközti járdát két autó között, hogy feljussanak a fészküket rejtő fára. Az első nekiindul, már majdnem eléri a padkát, amikor egy pickup elcsapja. Kocsi mentségére szóljon, fékezett, próbálta megközölni, de  a mókus is cikázni kezdett, így a végkifejlet elkerülhetetlen volt. Az aprócska test élettelenül csapódok a betonra. Párja átfut - sikeresen felugrik a hőn áhított fára. Rémülten, tanácstalanul rohangál fel-alá a fa törzsén, s nézi az összetört gerincű, felkunkorodott kis vörös kupacot.   Dühös vagyok, döbbent és tehetetlen. A szemem láttára hal meg valaki és nem tudtam segíteni. ...

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem. Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített.  Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is. Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság. Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre ...

Kismamaként tértem át arra, hogy diszkontokban vásároljak. Ennek több oka is van: 1. Hol másutt vásárol Germániában egy magyar Student, ha nem a  jó és megfizethető minőségükről híres diszkontokban? Így értelemszerűen rámtört a nosztalgia, amikor a német áruházláncok bejöttek. Örömmel fedeztem fel azokat a csokikat, nassikat, olasztésztákat, amelyeken boldogult lánykoromban éltem.  Geiz is geil! - szól  a nagyszerű felkiáltás, amit itt valahogy úgy fordítottak, hogy  a fukarság menő.  Ugyanis Németországban teljesen normális jelenség, hogy anyuka az A8-cal beáll az Aldi elé és bevásárol saját márkás cuccokkal. Tudatosan és megfontoltan költ, nem fizet a marketingért. Megemlítem, hogy jó a minőség. Gyerkőcnek rendszeresen veszek tiszta bőr túraszandit,  vízhatlan hótaposót, bélelt gumicsimmát, síoverallt, pizsamát. Hibátlan, s töredéke más, azonos minőségű termékeknek. Ha a német gnaedige Fraunak jó, hát kéremszépen, nekem is. 2. Idő-idő...

Figyelem! Politikailag inkorrekt szöveg! Mi a   bajom a konzervativizmussal?  Gyakorlatilag az, ami a nevében is benne van. Konzervál. Konzerválja egy az egyben a status quo-t   -   jobb esetben. Rosszabb esetben nemcsak konzervál, de egy időbeli-szellemi regressziót kell elszenvedni. Visszamegy egy önmagát időben lényegesen megelőző korszakhoz, s annak eszményeit hirdeti fennszóval. Utat talál   a történelmi historizmushoz, annak édesbús sopánkodásához: tessék Jókait olvasni, Erkel hallgatni és   Madarászt, Székelyt nézni, Mohácsot siratni és Görgeyt átkozni. Holott még a mikszáthi mutyizáson, vagy a móriczi mélyszegénységen sem   jutottunk túl. Sőt. Veszélye abban rejlik, hogy fennen hangoztatja, hogy eddig így volt, most is így lesz, vagy eddig így csináltunk, ezután is így fogjuk. Kizárja, elutasítja a progressziót. Kényelmessé tesz, nem kell gondolkodni, csak a korábbi jól bevált   gyakorlatokra hivatkozni.  Idővel a benn...

Már megint szauna ! Imádok beülni, nézni és hallgatni. Eszméletlen jó témák kerülnek elő, s az sem semmi, ahogyan az emberek interaktálnak. Megint sikerült egy párocska mellé keverednem, mindenféle hátsószándék nélkül.  A pasi a tipikus magyar válalkozó, klottygatya fölé magasodó hatalmas úszógumi, nyakában hatalmas agyar fityeg. A nő -ahogy mondani szokás-, örülhet, hogy még ilyen fószert is kapott, s jobb ha meg sem szólal.  Már sajnálni kezdem a pasast, ugyanis a 90 fokban más sincsen csak követelőzés. "Megint nem válaszolsz! Nem vetted észre, hogy az elmúlt 15 évben egy kérdésemre sem voltál képes válaszolni?" "Jól esne egy sör." "Azt hittem, azért mész.....jellemző."  A pasi leszegett fejjel jön-megy, rendel. Persze, tudom, hogy ő sem az az önzetlen szent, de mégis megesik rajtuk  a szívem. A legjobb úton haladnak életük elcseszéséhez. Megint vissza kellett fognom magamat, hogy meg ne szólaljak. Csipkerózsika ébresztő! Ha 15 éve egy nyam...