Helga blogja életről és egyebekről

Az ókori Görögország rendkívüli bölcsességéről ismert filozófusát, Szókratészt egy nap lelkendezve állítja meg az utcán egy ismerőse: - Képzeld Szókratész, hihetleten mit hallottam a legjobb barátodról! - Várj egy pillanatot - kérte Szókratész - mielőtt elmondanád, szeretném ha felelnél három kérdésre. Ezt hívom a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. - Tökéletesen megbizonyosodtál róla, hogy amit mondani akarsz igaz? - Nem - vallja be az ember - én is épp csak úgy hallottam. - Rendben, tehát egyáltalán nem vagy benne biztos, hogy igaz amit mondani akarsz. - Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog? - Nem, éppen ellenkezőleg... - Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, és nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még hátra van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem? - Nem...nem igazán. - Nos - vonta...

Száz évvel ezelőtt ezen a napon írta Scott kapitány naplója utolsó bejegyzését, melyben  "feleségem" szót áthúzta, s "özvegyemre" javította. Egy ember tragédiája, aki biztosan néz szembe a halállal. Scott kapitány versenybe szállt Amundsennel a Déli-sark meghódításában. Ez a verseny leképzete az akkori viszonyokat, melyben államok küzdöttek az elsőségért. A Brit Birodalom nem engedhette meg (magának), hogy ne ő legyen az első. Scott tragédiája többrétű. Amundsen a rövidebb ismeretlent választotta, s északi néphez méltóan szánhúzó kutyákra bízta a logisztikát. Scott a biztosnak mondott hosszabb utat választotta, s málháikat maguk húzták, így lényegesen lassabban tudták megtenni az utat. Biztonsági tartalékként a visszaútra még élelmiszer-depókat is elhelyeztek. Az időjárás viszont a norvégoknak kedvezett. Amikor Scotték 1912. január 16-án elérték a Déli sarkot, már norvég lobogó fogadta őket, amit közel egy hónappal korábban tűzött ki Amundsen.  A mo...