Helga blogja életről és egyebekről

Valamelyik sanomás női magazinban olvastam először a beszólogatós fitnessedző nevét. Rá egy vagy két hétre egyik ismerősöm lájkolta a srác oldalát, így rákattintottam. Az oldalon szépen fotózott képeken kigyúrt lányok és fiúk, alatta az ominózus beszólogatás.  Ford Fairlane megirigyelhetné. A srác nem fogja vissza magát, elsőszámú célpont minden kövér ember, aki szerinte lusta, büdös, igénytelen és nem tesz magáét semmit. Olyanok, akikkel csak sűrűbben vagyunk, s gondoskodni kéne arról, hogy írmagjuk se maradjon. Ennek megfelelően a riposztok, kommentek is elég megosztottak.  A rajongótábor lelkes, míg az ellentábor köpköd, beszól, s hasonló jókat kíván... Marketingszempontból a csóka zseni. Nagyon jól felépítette a személyes brandjét: a könyörtelen, mocskosszájú, keménytökű gyerek imidzsét. Végülis, ha Csernusnak bejött, akkor neki is. És igaza is van. Ha nem ő lépi meg, meglépi más, lefölözve ezzel az amúgy eszkimók által sűrűn lakott piacot. A kommentekből ...

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem. Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített.  Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is. Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság. Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre ...

Ma este véletlenül megtaláltam a Zentai Mitama  Aikido Dojo FB lapját. Nézegettem a képeket, melyen Szenszei, Magyar László mosolyog. Számomra ő a MESTER.  A megtestesült tudás, türelem és szeretet. Mindaz, ami az iskola tesitanárokat nem igazán jellemzi (tisztelet a ritka kivételnek).  Pont ma emlegettem az aikidós szép időket, mire kollégám rámcsodálkozott.   "Te,  aikidoztál? Az jó lehetett." Igen, az volt.  Két hete lányom adta elő a szokásos karatemacska figurát, mely ugyancsak aikidóról való elmélkedésbe  csapott át. "Anya és neked van kardod?" Igen van. Nem Hattori Hanzo, hanem egy sima fa boken. Hétvégén ezerrel ropjuk a Rio c. mesefilm zenéjére. Szambázunk, riszáljuk  a popsinkat. Eszembe jut  a hastáncos rázás, megmutatom. Lelkes, még jobban rázza. Felmászok a szekrény legfelső polcáig, leszedem a hastánruhát, felkerül a rázóőv. Lányom döbbentem néz, és eltűnik. Megjegyzem, a ruha pedig gyönyörű türkizkék, ...

Az irodaházi liftek egyik sajátossága, hogy intimitás-kiterjesztő funkciót is betöltenek. Óhatatlanul is szem- és fültanúja lehetünk mások magánéletének, gondolatvilágának, s afféle rögtönzött szociometriai képet is nyújt. Az idő múlásával már szinte minden emeleten lévő céget, osztályt, embert ismerünk. Ha még a kávézóban étteremben vagy a garázsban is összefutunk   a preferenciáikról,  státuszukról is képet kaphatunk. Éljenek az irodaházak, modern  korunk agórai! Ma két hölggyel osztozkodtam a lift 1,5 négyzetméterén. Éppen ruházati kérdéseket vitattak meg, s amikor egy kijelentés megütötte a fülemet: Nem vagyok én királynő! (ezt ő a ruhatár nagyságára és label-jeire értette) Felpillantottam, s kikértem  minden nő nevében.  Merthogy azok vagyunk, annak születtünk. Csak idővel elkövetjük saját trónfosztásunkat, s vele párhuzamosan királyfinkat is békává varázsoljuk. Kezdjük ott, hogy elhisszük mások szubjektív világát . Elég ha az egy...