Alma meg a fája
Ma este véletlenül megtaláltam a Zentai Mitama Aikido Dojo FB lapját. Nézegettem a képeket, melyen Szenszei, Magyar László mosolyog. Számomra ő a MESTER. A megtestesült tudás, türelem és szeretet. Mindaz, ami az iskola tesitanárokat nem igazán jellemzi (tisztelet a ritka kivételnek). Pont ma emlegettem az aikidós szép időket, mire kollégám rámcsodálkozott. "Te, aikidoztál? Az jó lehetett." Igen, az volt. Két hete lányom adta elő a szokásos karatemacska figurát, mely ugyancsak aikidóról való elmélkedésbe csapott át. "Anya és neked van kardod?" Igen van. Nem Hattori Hanzo, hanem egy sima fa boken. Hétvégén ezerrel ropjuk a Rio c. mesefilm zenéjére. Szambázunk, riszáljuk a popsinkat. Eszembe jut a hastáncos rázás, megmutatom. Lelkes, még jobban rázza. Felmászok a szekrény legfelső polcáig, leszedem a hastánruhát, felkerül a rázóőv. Lányom döbbentem néz, és eltűnik. Megjegyzem, a ruha pedig gyönyörű türkizkék, ...