Helga blogja életről és egyebekről

Mester, ha sokat meditálok, megihatok egy üveg mérget is, és mégsem lesz bántódásom? Fiam, ha sokat meditálsz, fel sem merül, hogy mérget igyál. Többen kérdezitek tőlem, hogy biologikásként miért vagyok (önkéntes) karanténban?  Csak nemhogy félek? Csak nemhogy betegségtudatom van? Csak nemhogy bedőltem a média/ háttérhatalmak riogatásának? A válaszom nagyon egyszerű: együttérzésből és felelősségből. Ugyanis az, hogy tanulmányozom a biologika tanításait, odafigyelek a saját magam működésére, igyekszem hideg fejjel szemlélni a dolgokat, visszakérdezni és több információhoz jutni, az még egyelőre kevés.  Hiába vagyok tudatos, hiába gondolkodom és látom ezeket a helyzeteket másként, én vagyok kisebbségben. Honnan tudhatom, hogy épp ezzel a gondolkodásmóddal (mások szerint felelőtlenséggel) fogok másokban konfliktusokat előidézni? Mi van akkor, ha én, a tünetmentes fogok valakit megfertőzni, akinek az lesz az utolsó lélegzete?  Vajon t...

 Az ősi időkben, az ősi arany- és ezüstkorban  valóban lehetőségünk volt arra, hogy személyesen adjuk át tanácsainkat ezeken a napfordulókon. A Valentin-nap is pogány rítus volt a  mostani szemszögetekből. A mi szemszögeinkből viszont az Eredeti.  Az, hogy ezen nap most mit jelent, hagyjuk, mert nem szól semmi többről, mint miről most a világotok szól.    Nem több, mint,    amivel kifejezitek ezt az egészet: hatalmas üres szív alakú lufik.    Semmi több.  Ez egy levegővel - abból is    legkönnyebb, legsúlytalanabb gázzal-, teli lufi. Bármikor és könnyen kipukkad, olyan pukkanásokkal, amelyeket utána nem tudsz értelmezni.  Nem érted miért történt és nem érted azt,    hogy mi annak az oka, hogy    a kapcsolatod nem működik.  Azért, mert súlytalan, azért mert levegős és abból is a legritkább.  Mit gondolok én erről? Én, ennek az ünnepnek a megvalósító istensége?  ...

Többen kérdeztétek, hogy mi lesz a világgal, hogy szándékoznak-e tenni bármit is értünk az angyalok, istenségek vagy földöntúli testvéreink. Nem kell hívőnek lenni - itt a hívő alatt nem a vallásosságot értem-, hogy meglássuk,  valami nem jó irányban halad. Legyen szó klímaválságról, a Vuhan-vírusról, a politikai és gazdasági rendszerekről. Felzabáljuk a Földet, kiírtjuk az állatfajokat, felégetjük az őserdőket és bevetjük műanyaggal.  Be kell látni, ahova haladunk és ahol most vagyunk,  az tarthatatlan, nem megoldás semmire. Saját magunk  kábulatának vagyunk a foglyai. Benne vagyunk önnön hibáinkban, hiányosságainkban és a sajátos,  saját magunk  által teremtett világ állandó csapdáiban. Hitrendszerünk az, ami meghatározza az életetünket. Az a hitrendszer, amellyel elhisszük magunkról  a jót és a rosszat, amelynek köszönhetően a jó, a helyes vagy a tévúton járunk. Ez a fő  probléma a rálátás  és a tisztánlátás hiánya, a böl...

Legkedvesebb szomszédommal kialakítottunk egy kis rituálét. Átcsengetek hozzá két csésze presszókávé kíséretében. Ő ül a kedvenc karosszékében, és pedig - időjárástól függetlenül-, felpattanok a csillogó zöld mázas cserépkályha padjára. Körbeleng bennünket a kávéillat és elkezdődik vagy egy időutazás, vagy valami szellemi tánc. Órákat beszélgetünk, tettünk így minap is, mikor szomszédom nekem szegezte a kérdést:  "De tényleg, miért nem írsz?" "Mert jól vagyok - válaszoltam, s kortyoltam a kávémból, - s az írás valami konfliktusból, illetve katarzisból fakad." "Hát akkor ezt írd meg"- csattant fel szomszédom. Otthon aztán ezen morfondíroztam, hogy tulajdonképpen jól vagyok, ahhoz képest, hogy lehetnék nagyon rosszul is. Többször kaptam már életem során, hogy "neked csak megszületni volt nehéz". Kérdezzék meg anyukámat, keményen megdolgoztunk az ittlétemért.  S aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem is kijárt a "jóból", lenne...

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...

Több posztban is írtam arról , hogy nem olyan testünk van, amilyent szeretnénk, hanem olyan, amilyenre szükségünk van. Olvasom a különféle testformálással foglalkozó szakemberek blogjait, tanácsait az álomalakért, s nézem a lelkes követők előtte-utána képeit. Olvasom a lelkesedést a táplálékkiegészítők megrendeléséről, nézem a kidobozolt ebédek posztolt képeit, s látom a kétségbeesett sorokat és képeket, hogy mi van, ha megakad a program. Megakad, mert bejön egy nem várt műtét, egy eszem-iszom, amikor is megborul a natúr csirke párolt rizzsel kombó. S mi lesz, ha visszatér a régi, bevált étkezéshez, a BBQ oldalashoz sült krumplival. Ugyanis a visszaesés látványos. Látványos, mert a szervezet (értsd a biológiai agy) törekszik a homeosztázisra, s neki a régi alak jelenti a megoldást, így a védelmet.  Erről már több bejegyzést írtam. Akit a téma bővebben érdekel, nézegesse kérem a Recall Healing videoalbumot és jöjjön el Gilbert Renaud szemináriumára! Előtte Nyáron b...

Évekkel ezelőtt hallottam Mike Oldfield   Tears of an Angel szerzeményét. Miután szeretem Oldfield munkásságát, így adta magát, hogy a   Voyager vonulatba ez bőven beleférjen. Amolyan Werther-i édesbús romantika lett rajtam úrrá, s elképzeltem, hogy milyen, amikor egy angyal könnyei potyognak. Merthogy az angyal is emberből van, így sír. Sír, ha valami nem sikerül, sír, ha leszidja a Főnök, sír, ha sajnál bennünket. Sír, ha fáj valamije és sír örömében is. Ma a technika ördöge működésbe lépett, s a pesti csúcsforgalomban felcsendült „Can you feel me?”, s megint belemerültem a műromantikába, majd feje tetejére állt a kérdés: valóban sírnak az angyalok? A válasz pedig megjött: nem, nem sírnak. Amikor megszületünk, Őrangyalunk örül. Mikor az az ominózus 21 gramm is távozik, örül(ünk), mert újra vagy végre egyazon dimenzióban találkozunk. De mi van közben? Egy Őrangyal sosem tétlen, egy angyal megoldásközpontú. Nézi mit csinálunk, vigyázz ránk, intuíció formájában vezet, s ...

Akkor te MOST az életbe vagy szerelmes? - nézett rám jóbarátom nagyra nyílt kék szemekkel, miközben cigijén pöccintett egyet.
 Jómagam is nagyra nyílt szemekkel néztem rá, hátradőltem és elmosolyodtam. Ezen ÍGY még nem is gondolkodtam el. Lehet. Te szereted az életet? - szegezte nekem a kérdést egy  ismerősöm, nem kevésbé kikerekedett szemmel. IGEN - mondom a világ legtermészetesebb módján.   A két beszélgetés között idestova  fél év telt el, s közben rájöttem, igen az életbe magába vagyok SZER elmes . Állandóan. Vannak hullámvölgyeim, mélypontjaim - ugyanúgy, mint bárki másnak. Azonban  az életszeretetemet semmi sem tudja elvenni, legfeljebb megcincálni, s azt is azért, hogy ez a kiáramló én-állapotom a hullámok elcsitultával még erősebb legyen. Gondolkodtam, hogy melyek az élet tömény örömpillanatai, amikor csak és kizárólag szeretet és hála marad.  Greenaway Párnakönyvének hősnője azt mondja: amitől gyorsabban ver a szív. Elterülni a szau...

Szeretettel a  Felhőn Ülőnek Ha már szót ejtettem Kronoszról és Kairoszról , akkor arról is beszélnem kell, hogy a fájdalomnak is van ideje. Van ideje. Ha nem adjuk meg, akkor is kiköveteli magának, mert az elevenen eltemetett érzelmek sosem halnak meg. Környezetemben lévők  mindig azt mondják, hogy nekem mindig jó kedvem van, én mindig mosolygok, mindig derű és jókedv vesz körül. "Neked csak megszületni volt nehéz." Tartozom nekik és nektek egy vallomással: ez nincs mindig. Nekem is vannak mélypontjaim, fájdalmas pillanataim,  sőt hosszú napjaim. S persze, bennem is ott mozog az „igény“, miszerint  fájdalmaktól és szenvedéstől mentes, rózsaszín vagy babakék lubickolós napokat akarok, mert az olyan jó. Az puha, az kényeztető, az teljes és ragyogó! Abban egyszerűen  jó lenni. Aztán történik valami.  Valami, amire egyáltalán nem számítottam. Mert miért is kellett volna számolnom vele? Fel sem merült, eszembe sem jutott. S most itt van. S mo...

… két ember között a mosoly. Megint sikerült ezt megtapasztalnom, valamint a május 21-i TedxDanubián Nic Marks elmagyarázta, hogy a siker az a boldogság hozadéka, s nem fordítva. Minap  iszonyú fáradtan keltem fel, nehezemre esett, hogy egyáltalán kikecmeregjek az ágyból. A szundi gombot csak nyomtam és nyomtam. Valahogy összeszedtem magam, majd a gyereket, és pénteki stílusban farmerben, pólóban, s csak egy  szempillafestékben nekivágtam a napnak. Folyamatosan kaptam meg, a jajdefáradtnaknézelki kezdetű mondatokat. Az is voltam, így nem is cáfoltam. Este mégis úgy döntöttem, hogy beülök lazulni. Bepakoltam dr. Siba Balázs csoporttársam Élen-Járók című cikkét (Bitter Janka-Molnár Krisztina-Siba Balázs-Visontai Kovách Dalma, 2012/2. Civil szemle 25-42) , melyet egy publikációhoz kívántam felhasználni. Hozzáteszem, nagyon jó a cikk. Azonban ott és akkor egy sort sem sikerült belőle elolvasni - lévén az élet megint beszippantott. Kilépek a kapun nyűgösen,...

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

Szeretek TEDxDanubiára járni. Évente egy nap szellemi wellness, rengeteg gondolat, inspiráció. Ahogy hallgattam az előadásokat, sokszor látványosan vigyorogtam: jé, erről írtam a szakdolimban! Jé ezt szóról-szóra pont így írtam! 
 Ott ülve, éreztem, hogy egy nyelvet beszélek az előadókkal. S ez nem az angol vagy a magyar volt. Sepsi Oli barátom mondja mindig,  hogy a gondolat, az ötlet  meg kíván valósulni, s keresi magának a testet, ami majd őt valóra váltja. Biztos, ami biztos több hordozót is megtalál, s az váltja valóra, akinél a feltételek összeállnak: az elhivatottság, a bátorság, a kockázatvállalás, a meggyőzés és az anyagiak. TEDx Imádom, mert mindig bemutatnak olyan zenei produkciót, ami ütős. Most mindenen túltettek Barabás Lőrinc zenész személyében. A fiatal zenész trombitán játszik, hol egyedül, hogy bandájával, nagyon jót zenét ír, és a színpadon magával ragadó. És  fogyatékkal él - teljes életet. Olyan életet, hogy másoknak rengeteget ad. Örömöt, felsza...

Még mindig Recall. Egyszerűen nem lehet alábecsülni a család, a felmenők életének (és persze problémáinak) fontosságát. Ismerni, tudni, milyen gyökereink vannak, miből táplálkozunk, mit hozunk magunkkal - esszenciális. Képzeld el, hogy állandóan csetlesz-botlasz. Nehezen szeded a lábaidat, pedig állandóan rohannod kell. Hasra esel a cipőfűzőben, kitörik a sarkad és anblokk nyom a cipő. Pedig amikor megvetted jó volt. Passzolt. Arról nem is beszélve, hogy még tetszett is. És most? Kétségbeesetten próbálsz túladni rajta vagy  már dobnád a kukába… Tiszta pénzkidobás. Aztán egy nap valami történik. Ránézel a lábadra, s látod, hogy van már rajtad cipő. Nem egy pár. Legalább 2-3, de inkább 4-5. Láthatatlan rád nem passzoló cipők: egyik kétszer akkora, mint a lábad, másik ódivatú, harmadik kisebb, negyedik széttaposott. Hogyan került rád? Ki és mikor húzta fel rád? Rájössz, hogy egyik sem a tied, mégis megkaptad, akaratod ellenére. Jogtalanul elvetted. Nézed őket. Lassan l...

Még mindig nem csengett le, sőt mintha újabb hulláma kapna erőre a nagy teremtésbuzulásnak. Így vonzd be, úgy csináld, ezeket meg végképp ne csináld, reklamálj az univerzumnál - mintha csak a Cosmo pasi1x1 rovatát olvasnám. Jönnek a jobbnál jobb ötletek, markáns és elcsépelt gondoltok. Aztán meg  a nagy magyarázatok, hogy melyik könyvből ki és mit hallgatott el, vetetett ki, hogy a nagy TITOK mégse jusson el a plebshez, de csak higgye az ostoba pórja azt, hogy nemcsak hogy megfogta az isten lábát, de még cipőt is kap rá. Ma lányommal mozi előtt éppen pizzáztunk, mikor  a mellettünk lévő asztaltnál ülő hölgy hangjára lettem figyelmes: nem szabad a negatívumra gondolni, mert az fog bejönni, Szépet, jókat kell mondogatni stb. Majdnem odaszóltam, hogy akkor is ha tele vagyok kétséggel, kétellyel, frusztrációval?  Mert hiába a szép szó, a pozitív megerősítés, ha minden sejtem fájdalomtól vagy félelemtől sajog.  Nem is foglalkoztam a témával többet, Pós...

Férjemmel éppen arról beszélgetünk, hogy - szerintünk-, milyen jó is most gyereknek lenni. Egyrészt itt ez a bődületes  kínálat, minden mi szem-szájnak ingere, ugyanaz a játék a valóságban és a cybertérben is elérhető. iPhone, iPad, I paid.... igen csak pénz legyen. Aztán a töménytelen sok csatorna ( “ha nem tisztítanak rendesen, árad a mocsok”) , mesefilmek tömkelege, s mégis  ha a Vízipók megy, a gyereket műteni lehet  a nézése közben.  Bezzeg a mi időnkben. Vártunk. Türelmesen vártunk az alkalmakra: szülinap, névnap, karácsony, amikor játékot kaptunk. Gyereknapra, húsvétra csokit, vattacukrot. Ha adódott egy búcsú, akkor apa lőtt két pálcáért valami borzalmas gagyit, ami szinte bontatlanul ment a szemétbe. Az akkori kínai is mennyivel másabb (pocsékabb) volt, mint a mostani. És már akkor is hogy utáltam. Azóta viszont van minden.  A pozsonyi vagy prágai elővárost látván azt hisszük Budaörsön vagyunk. Egyenboltok, egyenkínálat. Uniformizálódó világ....