Helga blogja életről és egyebekről

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.   A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze.  Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson.  Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim. A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szim...

A nem kívánt szaporodás óhatatlanul a mérgező családi légkörben folytatódik.  Egy olyan légkörben, ahol a gyerek csak van, ahol a gyerek folyamatos agressziót szenved el.   Agresszióról általában a fizikai bántalmazás jut elsőre eszünkbe. Ez is sokféle lehet: bébik megrázása, gyerek kezére csapás (ha valami nem kívánt helyre nyúl) a reflex és interiorizáció kialakítása céljból, gyerek verése kézzel, eszközökkel (bot, szíj, sporteszköz), magasabb teljesítmény, jobb viselkedés, felnőttek tiszteletének kialakítása céljából pofozás, szájon vágás, szexuális bántalmazás - és annak elhallgatás. A fenti esetekben a gyerek megtanulja, hogy  a testét nem tartják tiszteletben. Bárki azt tehet vele, amit csak akar. Miután ez vésődik belé, ezt tanulja meg, így más testi épsége, testi integritása sem lesz fontos számára.   "A Bibliában is az van, hogy ha szereted, megvered" (nab@zmeg!!!) “Engem vert az apám, mégis ember lett belőlem.” Igen, e...

Vállalom, megint politikailag inkorrekt leszek.   Döbbenten olvastam a családon belüli erőszakról illetve az elleni kezdeményezésre adott kormánypárti reakciókat, s kinyílt a bicska a zsebemben.   A honatyák szerint kihal a  nemzet, ha a nők emancipálódnak. Érdekes, Frankhonban a (nem bevándorló) franciák között is legnagyobb a fertilitási ráta. Alap  a kettő, de inkább 3 gyerek. Igaz, ezt támogatja a bölcsi-ovi rendszer és a családi adópolitika. Pedig a francia nő nemcsak csinos, de öntudatos is, gondoljunk csak  Marie-Claire Mendes France-ra, kinek nevét ma magazin viseli.   Itt az ideje, hogy a nők visszamenjenek a tűzhely mellé, és végre  újra két lábon járó petesejtek legyenek.   A nők tehetnek arról , hogy megverik őket.  Igen, természetesen kedves honatyák. Csakis a  nő, aki már puszta létével kihívja maga ellen a sorsot, vagy mert bármely okból dönt teste árulása mellett, s a vevő feljogosítva...

A múlt hétfőn két rendezvényen is részt kellett volna vennem. Az egyik egy egésznapos program volt az atipikus foglalkoztatásról,  bemutatva a nyugat-európai struktúrákat illetve szembeállítva ezzel  a magyar gyakorlatot. Érdemes megfigyelni, hogy nyugati országokban, különösen a skandináv valamint a benelux államokban kifejezetten magas a foglalkoztatási ráta. Rengeteg a részmunkaidős (2-3-4-5-6-7 órás), home-office-os, sűrített munkahetes vagy éppen osztott munkakörös. Ugyanis ott rájöttek, hogy ha a munka nem is nemesít, a depresszió ellen  mindenképpen jó. Az aki naponta már pár órát tevékenykedik, akár fizetség nélkül, társadalmi vagy önkéntes munkában, máris meg tudja tartani emberi tartását: motivált marad, hasznosnak érzi magát, s nem utolsósorban társas közegben van. Szerettem volna elmenni a Jó-Lét Alapítvány rendezvényére, viszont más projektek miatt megbeszelések is becsúsztak. A másik rendzvény (munkájukban) sikeres nőknek szólt. Státuszhelyen, státuszmeg...

Téma már nem az utcán, hanem a facebookon hever. Most is átfutottam az idővonalat, s konstatáltam, hogy általában három témában nyomulnak az emberek: 1. Család - gyerek, unoka, kedves megosztása. - Lássátok, milyen jó nekem! 2. Idézetek, főként spirituális szövegek  közzététele, itt aztán minden megtalálható Assisi Szt. Ferenctől Oshoig. Pottyanó vízcseppek, naplementés tengerpart, hegyi buddhák, amit csak akartok. - Lássátok, milyen fejlett vagyok!   3. Politikai irány. - Lássátok, milyen faszagyerek vagyok! Ez utóbbi a legszebb. Ugyanis csak a szélsőségeket látom. A masszívan posztolgató entelektuell ballib, aki OVI minden egyes ballépését felteszi, kommenteli. Aztán a nagymagyar, aki a Tolnai Világlapja nyelvezetében írt isten-haza (Nagymagyarország)-család hármas köré rendezett mások által  már megosztott  bejegyzéseket teszi fel.   Míg az első csoportnál hasonszőrűek lájkjai és (ön)irónikus megjegyzései jelennek meg, addig a másik csoportnál...

Néztem A postás mindig kétszer csenget filmtörténeti mérföldkövet, s nem értettem. Nem értettem, hogy mit eszik  a csaj azon a kőbunkón. A nő férjét sem jókedvében teremtette a Jóisten -akihez képest az autószerelő mégiscsak egy Adonisz-, de mint tudjuk, a szerelem vak, s vonzódásra nincsen racionális válasz. A vonzalom (és ellenszenv) mögött mindig valami más húzódik. Ezt nevezhetjük karmának, sorsnak, generációs mintáknak, mémeknek. Visszatérve a filmhez, nem értem. A pasi durva, mind szavaiban, mind tettében, simán beleöklöz a nőbe. És a nőnek még ez is tetszik. Én pedig ülök és nézek.  A másik film, amit nemrégiben sikerült végignéznem, Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pasquale című filmje volt. Döbbenetes képi világ, nehéz megállapítani, hol a valóság és a képzelet határa.  A félmagyar főszereplőnőt román apja szimplán eladja. A lány Londonban egy elit kupiban köt ki. Elit, mert a kupi tulajdonosa és a koncepció atyja magát értelmiséginek valló. Egy meg nem értett,...

Döbbeneten figyeltem a hazai eseményeket, kezdeményezéseket, mely értemében a melegeket le  kéne csukni és pénzbírságra kéne ítélni. Azokat, akik felvonulnak. Egyelőre. Idestova 200 éve  börtönözték be Oscar Wilde-ot, csak mert meleg volt. Szerencsére művei fennmaradhattak, így olvashatjuk a keserédes Boldog Herceget és a horrorba is beillő Dorian Gray arcmását. Jakab Andor blogjában olvastam egy afrikai srácról , akit falujában nyílt színen, világos nappal agyonvertek, majd benzinnel lelocsoltak és felgyújtottak. Csak mert meleg. És ezt arrafelé nem igazán szeretik. A fiatalember menekül az utcán emberek és kocsik között, s amíg egy kicsit is mozog, addig ütlegelik, rúgják, bútort dobnak rá, majd felgyújtják. Szabályszerű kínzás és kivégzés. S mint említettem, a homoszexualitást Afrikában egyáltalán nem tolerálják, így a srác segítségére senki sem siet, ellenben az őt üldözők sora dagad. Megint több gomb került rajtam benyomásra. Az egyik, az a féktelen harag, csak mer...