Helga blogja életről és egyebekről

The chase  is better than the catch. Shakespeare Anya!  Megfigyelted azt, amikor elképzeljük, hogy medencében vagyunk és a víz hullámzik, az mennyivel jobb érzés , mint amikor már benne vagyunk a medencében? Na igen. Lányom a vágyról beszélt. Felmerül a kérdés, hogy  a mi a jobb sebtében megélni vagy kitolni a vágyakozási periódust, ameddig csak lehet? Addig a pontig, amíg szétfeszít, míg minden idegsejtünk a megvalósuláson kattog? Ez esetben fennáll annak a veszélye, hogy szépen csendben fel-adjuk. Let Go(d).

Nézzük meg biologikusan a másokat gyalázó, égető, megalázó viselkedés érzelmi hátterét. Adva vagyon egy kisgyerek, akinek vannak szülei, barátai, tanárai.  A gyerek alapjáraton igyekszik magát jól érezni,  függetlenül attól mit csinál. Próbálgatja határait, orozslánkörmeit, élvezettel fedezi fel testét és örömmel csodálkozik rá a nagyvilágra. Neki minden nap egy élmény, egy hatalmas kaland. Neki örömforrás hozzábújni szüleihez, mint ahogy örök emlék, ha anya szánkón húzza be az oviba. Ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis a gyerekek világosan emlékeznek arra, miért is születtünk erre a világra: élményeket szerezni ! S mikor a gyerek büszkén mutatja aznapi felfedezését, s dícséret helyett dörgedelem ben, szidalom ban részesül, vagy szülei túlaggódják minden percét, óhatatlanul egy negatív ítélettel  tilalom ba kerülnek a megélt vagy megélni kívánt tárgyak, események, személyek. Ami pedig tilalomba kerül, aziránt addig sórvárgunk, amíg egyszer végre valahára megk...

Minden problémánk az elkülönülés illúziójából fakad. Abból, hogy a MI szétesik Te-re és a különálló, különb ÉN-re. Abból, hogy megcímkézlek, megítéllek. S ezzel máris ott a fal, s a kettőnk közötti kapcsolat elszaladt. Ebből a megszakadásból jönnek a félelmek, hiedelmek és a betegségek. Az elhízás is egy értelmes biológiai különprogram. Bekövetkezett egy esemény, melyre az az optimális biológia válasz, hogy kipárnázom a testemet. Nézzük meg, mit mond a Recall Healing! Emlékeztetőül, a Recall Healing a teljes egyedfejlődést veszi figyelembe: az első életévet megelőző 30 hónaptól.  Ehhez hozzájön az ősök, a felmenők és a testvérek által elszenvedett trauma is. Ezek együttesen  adják az egyén traumakarakterét .  Ezek ismeretében érthetővé válik, hogy miért akkor  történnek velünk események betegség, baleset vagy egyéb, külső (örömteli vagy szomorú) események képében. Elhagyás, elhagyatottság - férfias harci üzemmód Nők a természetes körülmény...

Na, ez meg milyen kérdés? És egyáltalán,  mit keres itt? Ilyen emelkedett témák közé, hogy kerülhet a  hús maga? Meg különben is, a kérdés költői. Naná, hogy kell. Végre valami jó ... Ennyi sikerélményem má' hadd legyen, ... Kieresztem a gőzt, egész nap szétgályáztam magam. Ellazulok - szinte egészen  belegebedtem, hogy minden úgy menjen, mint a könyvekben/filmeken. Végre látja ez a kiscsaj, hogy nálam jobb pasit úgysem talál... úgy odavarrtam, hogy még most sem kap levegőt. Végre látja, mit is veszíthet...Michelle Wild jöhet tanulni! Mozi, mozi, mozi... ego, ego, ego... Első kérdésre a válaszom: miért ne? Az, hogy a spiritualitásról, a bennünk élő buddha-tudatról írok, nem azt jelenti, hogy tagadom a testet, az anyagot.  A kettő ugyanis együtt jár. Mindannyian azért születünk fizikai formába, mert a  tudat csak így tud élményeket, tapasztalatokat gyűjteni. Így tud  fejlődni, míg megszabadul. Forma és a tudat együtt jár. Tudat maga az ü...

Az elmúlt egy hónap megint tömény pörgés volt. Végre kezdtem látni az alagút végét, amikor az egyik kulcsmunkatársam bejelentette, levadászták. Nagyobb HR szervezet, nagyobb kitörési - ugrási lehetőség, az anyagiakról pesze nem is beszélve. Ő pedig döntött, mellettük. Ott azon nyomban törtem darabjaimra. Így ültem kocsiba, s vágtattam Győrbe, kihasználva a 1,5 órás utat egy kis önempátiára. Hogyan is érzek? Mely fontosságom sérült? Hogyan szeretném magamat érezni? És mi lenne most nagyon jó? Szépen módszeresen tornáztam fel magam az érzelmi létrán. Azzal, hogy kimondtam negatív érzéseimet, majd a mögötte sérült szükségleteimet, máris majd 4 szintet ugrottam. Viszont folytattam a vágyaimmal, koncentrálva az érzésekre, így egyszercsak pikkpakk máris a jólét, az öröm rezgésébe kerültem a korábbi szükösségből. Aztán kollégáim azonnal rámöntötték panaszukat, s máris az őd dolgaikkal foglalkoztam saját magam helyett. Feladat lett a problémából. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a pénz...