2012. június 28., csütörtök

Sákyamuni Buddha egy beszéde



Ó, tanítványok! Teljesen lehetetlen a Buddhát máshol, mint a tudatban fellelni.
Ha önmagadon kívül, a tudatodon kívül akarod felismerni, hogyan is lelhetnéd fel önmagad, ha mást és nem önmagadat keresed?
Amíg a dolgok természetes állapotát nem ismered, amíg fel nem ismered a tudat tiszta fényét, addig a létforgatagból nincs kiút.
Mivel semmi nincs, ami felől meditálni lehet, úgy a meditáció egyáltalán nem létezik.
Mivel semmi nem jöhet, ami a helyes útról eltéríthetne, úgy a helyes útról való letérés sem létezhet.
Meditáció nélkül, az útról való letérés nélkül, pillants bele a Természetes Állapotba, melyből ön-felismerés, ön-megértés és megvilágosodás sugárzik.
Az így sugárzó tudat a megvilágosodott tudat.

2012. június 25., hétfő

Elvonultam

Kedves Olvasóim!


Mesterem, vonaltartónk, Őszentsége a 17. Gyalva Karmapa hazánkban tartózkodik.


Ott keressetek, ne itt.


Hamarosan újra itt leszek, addig is  a legjobbakat!





2012. június 22., péntek

Az Expert


Figyelem ! Politikailag inkorrekt!



Hetvenes években egy őszi napon a  várpalotai buszmegállóban egy kisebb csoport várja járművet.  A kanok stírölik a csajokat, majd az egyik megjegyzi:

-Ezt meghívnám egy vacsorára, aztán utána jól megdugnám.

A megállóban váró bányász belekottyant a társaság beszélgetésébe:

-Hát én bizony nem fizetnék egy nőnek sem a dugásért!

-Te nem fizetnél egy vacsorát egy jó csajnak, csakhogy megdugd? - rikkant föl a mellettük álló zsenília pullóveres  fiatal (később kiderült, kézilabdás) srác, - akkor bazmeg te buzi vagy!

Röpült a pofon, szakadt a zsenília pullóver, s közben a busz is megjött.
A fenti sztori egy zseniális cikk olvasása közben jutott az eszembe. 

Az írásban egy   székely bácsika oktatja csajozásra -szerintem-, az  unokáját. 

Az ízes nyelven megírt szöveg alaposan kitér a megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztására, táncközbeni helyes testtartásra, valamint a karburátorról való beszélgetésre.
Megfontolásul álljon itt az utolsó sora női interpretációban.

A nők a figyelmes, kedves és gáláns urakat szeretik.  
Uraim, jól jegyezzétek meg: 
 sosincs ingyen b@szás. 


2012. június 20., szerda

A bagoly vacsorája


Csendes péntek este, kellemes meleg, lebukó nap a 11. kerületi Fehérvári út környékén.  Egy  parkolóban álltunk és barátainktól búcsúzkodunk.

Látom, amint egy madár az irányunkba repül. Sőt, egyenesen felém.
Amikor fölém ér, valami  bombaként rámesik, de madár eltűnt.  Valami kemény a mellemre esett, onnan az arcomnak pattant, majd le  a földre, egyenesen a kocsi hátsó kereke mögé.
Egy félmerev barna egérke volt.

A bagoly elejtette.
Rám ejtette.
Rám dobta.
Megbombázott.

Hogy miért tette sosem fogom megtudni.

Azt hittem ott,  meghalok a félelemtől és undortól.

Később, eszembe jutott, amikor egy ismerősöm pont egy héttel az eset előtt azt mondta: az élet hozza az ajándékait.

Na,  ezen jót nevettem, elég bizarr ajándék: egy bagoly vacsorája. 




2012. június 18., hétfő

Love is a four letter word



Angol lingvisztika egyszerűen négy betűs szavaknak definiálja a káromkodást, mint  például  shit, fuck, dick.
Minő érdekesség, a love szó is négy betűből áll. 
Korábbi posztomban írtam, hogy a szerelem lehet sötét verem is, miként a mennyek országa is. Az, hogy melyik, az attól függ, mi van a homlokunk mögött vagy éppen a  bordáink között.
Ugyanis a szerelem egyhegyű állapot, akárcsak a meditáció. Hatalmas potenciál rejlik benne!
Míg a meditációban a fókuszunk az adott aspektuson nyugszik, addig szerelem során  az imádott lény áll a központban vagy a célkeresztben.
S míg a meditáció egyhegyű állapota a  teljes tudati  kinyílást hordozza magában, addig ez a szerelem korátsem így élődik meg az egyedek szintjén. 
A hétköznapi szerelem során az egyhegyűség, az egy lényre való fókuszáltság ugyanis kizár és beszűkít.
Egy embert akarok szeretni, neki akarom adni az összes figyelmemet, kedvességemet. 
S közben persze a legjobb formámat akarom hozni, elkápráztatni. 
A csapda: ugyanezt várom el. Mi ez, ha nem egy orbitális hazugság, aminek kimenetele már előre tudható.
Női magazinok hosszas oldalakat töltenek meg szerelmes nőkről (és férfiakról), akik elhanyagolják barátaikat, hobbijaikat vagy éppen családjukat.  
Csak én legyen neki, csak én legyek fontos, én legyek számára a legjobb, legizgalmasabb, csak velem akarjon lenni.
Belekergetem magam az elvárások tökéletesen felépített rendszerébe:
  • nekem milyennek kell lennem az ő irányába. Micsoda kérdés: TÖKÉLETESNEK!
  • s neki milyennek kell lennie. Egyértelmű: HÁLÁSNAK!  Értékelnie KELL a fáradozásaimat, önfeláldozásaimat, mindent és mindekit kizáró szerelmemet. Azt, hogy nekem csak ő van.
Közben azt sem veszem észre ki vagyok én, s ki is a másik. Nem őt látom, hanem csak egy képzelethalmazt, akinek szép a szeme és csengő a nevetése. 
Szövögetem képzelgéseimet:  mi van ha mással van, ha másnak is megakad rajta  a szeme, mi van, ha mással is jól érzi magát, mi van ha ez a harmadig izgamasabb, vonzóbb, mint én?
Vajon miért nem ír, hív, keres? Biztos sok a dolga. Biztosan mással van. Biztosan már nem tart okosnak, szépnek, vonzónak, biztosan megbántottam, biztosan számítok neki...Biztosan.
El sem kezdődött a kapcsolat, de már a rémséges véget látjuk, amikor elveszi valami  galád mocsadék a legféltettebb kincsünket!
Egy embertől elvárni  teljes és odaadó szeretet, érintést, megértést, dícséretet, bókot nemcsak lehetetlenség, hanem oktalanság is. Ugyanis kizár.
A beszűkült térben már fel sem tűnik a szembejövő srác  csillogó tekintete, egy kolléganő kedves szava vagy  a dugóban melletted rostokló szélesen mosolygó rendőrökkel teletömött   autó. Visszamosolyogni - miért ne? 

Nagy tanulság, hogy mindent megkaphatunk, amire vágyunk, mégpedig a legváratlanabb helyekről. 
Persze, az egó ordíthat, hogy neki nem az asztfaltozó melós füttyentése kell, hanem az Armani öltönyös bróker virágcsokra. 

Pedig a történet  az univerzum szempontjából éppenséggel tökmindegy. 

Viszont ha észreveszed, örülsz, sőt hálás vagy érte, s mosolyoddal megszórod a napszítta izzad férfiembert, akinek végülis az új járdát köszönheted, többszörösen teszel jót: vele, a többiekkel, s leginkább magaddal. 

Az univerzum pedig csak mosolyog miközben tágul: nesze, kapsz még többet, amennyit csak elbírsz!  
A szerencse azokhoz pártol, akik nevetnek - mondja az ősi taosta bölcsesség.
Alapvető tévedés  a szeretet-szerelem, mint energia szűkösségének feltételezése.

Féltékenykedő lányomnak szoktam mondani, mikor a kis hároméves szomszéd bűbájcsomagot szétszeretgetem:  puszi, ölelés, szép kedves szó nem fogy el! Minél többet adsz, annál több termelődik, s annál többet kapsz vissza! 
A szeretet nem egy alma, amit sokfele kell vágnom az örökké elégedetlenkedő osztozkodók között, hanem mindenkinek jut egy egész alma.

Kinek golden, kinek starking, kinek idared vagy granny, olyan, amilyent pont szeret.


Ma hány almát osztottál szét?







2012. június 15., péntek

Nyers finomságok

Végre vége lett a szürke és hideg télnek, s beköszöntött a nyárral kevert tavasz, mely meghozta a friss zöldségeket, gyümölcsöket.

Pont ekkor került kezembe több, nyersételek nagyszerűségét hirdető kidvány, weboldal is.
A legnagyobb hatással mégiscsak az a hetvenévesnek mondott, de alig harmincnak kinéző afroamerkai hölgy volt, aki évtizedek óta nyerskoszton, saját maga készített  különféle leveken él.

A film döbbenetes, bár kibújik belőlem a kisördög. 
Anette Larkins a filmen  egyszerűen gyönyörű,  s állítja, hogy soha sem volt szépészeti műtéten. Bár az orra és a szemöldöke nem ezt mutatja, s érdemes más videokón megnézni a nyakát is. Ettől függetlenül riszpekt, szerintem sokan szeretnénk azért ilyen jól kinézni.

A koncepcióban van valami.

Ha jobban belegondolunk, milyen ételeket is eszünk? Szinte 100%-ban feldolgozottat. S ez alatt nem a boltban vásárolt ételeket értem csak, hanem azokat is, amiket vasárnapi ebédként az asztalra teszünk.
Zöldbosóleves is “halott” étel, a vitamintartalma nulla, ugyanis kifőztük belőle.
Rántott hús? Parajfőzelék?  Mind-mind rostban ill. a hő hatásának ellenálló ásványi sókban gazdag feldolgozott termék.

Férjem 20+ éve vega, Lányom ab ovo nem eszik húst, ellenben nyers zöldséget, gyümölcsöt, olivabogyót két pofára. (És sajnos, édességet is, legyen szó fagyiról, fánkról, nyalókáról -lehet már nyírfacukorral készültet is kapni, csak az nem olyan színes-szagos-, de annak mi szülők sem tudunk nemet mondani.) Így nem esik nehezünkre a “legelés”:  roppanós zöldsaláták meleg feltétekkel, mind tükörtojás, pirított gomba, éppen csak megkapatott zöldspárga vagy éppen tengeri herkentyűk (az Aldiban szuper rákocskákat lehet kapni) formájában.

Viszont a Nyersétel Akadémia újabb lökést adott, kipróbltuk a zöld turmixukat. Ez tartalmaz spenótot, almát, banánt, pi-vízzel higítva. Fantasztikus.  Megkóstoltuk az epres mandulatejet vagy a datolyalével ízesített máktejet, s le voltunk nyűgőzve.

Munkahelyemen szerencsém van, a kávézóban és étteremben rendszeresen vannak friss zöldség- és gyümölcsturmixok. Kedvencem a céklalé. Eleve gyönyörű a színe, s kis almával, vagy banánnal pépesítve már nem az a karcos zöldségíz, hanem bársonyosabb, teltebb aroma köszön ránk.
Megfigyeltem, hogy reggeli gyümölcslével indítva a napot energikusabb vagyok és láss csodát nem kívánom a kávét, max. csak az íze miatt csábulok el.
De attól, sajnos nagyon. 

Egy problémát látok a nyerskosztban: egy idő után bazira unalmas, s bizony jól esik egy rácponty.

A nyári melegben kifejezetten jól esik egy kis hideg leves. A hétvégén a gazpachot gondoltam újra:
1 csokor medvehagyma
1 kígyóuborka
3 szem paradicsom
1-2 szárzeller aprítva,  majd paradicsomlével felöntve, extra szűz olivaolajjal meglocsolva, sóval-borssal esetleg chillivel ízesítve. Tetejére szórhatunk krutont is.

Jó étvágyat!


2012. június 13., szerda

R.I.P.



Egyre jobban imádom a Munkát! 

Azt, hogy mindent megkérdőjelez, így szedi darabjaira azt komplett hiedelemhalmazt, ami hajlamosak vagyunk énként definiálni. 

Miközben az ÉN csendben ül a sarokban és hallgat.

A hétvégi tematikus napon jókat nevettünk, amikor megjegyeztem, hogy van egy rakás Kicsi Helga, aki szentül meg van valami felől győződve. Aztán a kék sarokban ott csücsül egy újabb csapat Helgácska, aki szintén a saját hitét hangoztatja. Mindegyik csapatban az a közös, hogy boldogan ujjong és éljenez, ha a dolgokban a saját igazát látja, s nem azt, ahogy azok a valóságban vannak. 

Katie módszere gyakorlatilag a Dharma maga - segít meglátni azt, ahogy a dolgok vannak. Se többet, se kevesebbet, csak azt, hogy valami van. 

Ezért is örülök, amikor egy-egy témára megcsinálom a Munkát. 
Örülök, pedig már az elején tudom, hogy  egy újabb kicsi Helga  fog feloldódni a térben. Örülök, mert tudom, hogy a gyakorlat után már nem az leszek, aki előtte voltam.

S mi lesz, ha az összes Kicsi Helga a maga kis történetecskéivel feloldódik? 
Semmi különös.
Szabadság.






2012. június 11., hétfő

Tíz perc

Kismamaként tértem át arra, hogy diszkontokban vásároljak.

Ennek több oka is van:
1. Hol másutt vásárol Germániában egy magyar Student, ha nem a  jó és megfizethető minőségükről híres diszkontokban? Így értelemszerűen rámtört a nosztalgia, amikor a német áruházláncok bejöttek. Örömmel fedeztem fel azokat a csokikat, nassikat, olasztésztákat, amelyeken boldogult lánykoromban éltem. 
Geiz is geil! - szól  a nagyszerű felkiáltás, amit itt valahogy úgy fordítottak, hogy  a fukarság menő.  Ugyanis Németországban teljesen normális jelenség, hogy anyuka az A8-cal beáll az Aldi elé és bevásárol saját márkás cuccokkal. Tudatosan és megfontoltan költ, nem fizet a marketingért.
Megemlítem, hogy jó a minőség. Gyerkőcnek rendszeresen veszek tiszta bőr túraszandit,  vízhatlan hótaposót, bélelt gumicsimmát, síoverallt, pizsamát. Hibátlan, s töredéke más, azonos minőségű termékeknek.
Ha a német gnaedige Fraunak jó, hát kéremszépen, nekem is.

2. Idő-idő-idő.... ezekben a diszkontokban gyorsan teletudom a bevásárlást: kosár tele, kassza-fizet, kocsiba be, míg egy nagy hiperben ennyi idő alatt mégcsak a  piperés gondoláknál járok.
Egyszerűen nicsen arra időm, de leginkább kedvem, hogy órákat őgyelegjek egy doboz joghurtot keresve, majd utána  a választás nagy szabadságában ne tudjak dönteni meggyes és meggyes között.

S ezt lehet még fokozni!  Mióta a Lidl megnyitotta a pékségeit  - azóta elvesztem. A vajas croissant végre olyan, amilyennek egy croissantnak lennie kell. A gouda sajtos ciabatta mennyei, akárcsak a különféle magvas roppanós csodák. Úgy vagyok, mint Gombóc Artúr, teljesen mindegy a forma, lényeg, hogy frissen sült legyen.

Már este hét is elmúlt, mikor az egyik partnernél végeztem egy potom három órás  fejlesztési megbeszéléssel.  Férjem már otthon volt Kobakocskával, hűtő tele zöldséggel, s de más ennivaló nem nagyon volt. Enni pedig kell.

Usgyi, kocsi telepakol, irány a kassza. 
Kettő működött, s közben a zárás előtti utolsó roham már alakulóban volt. Sakkoztam, s  próbáltam Gratzer József tippjeit alkalmazni a sorban állók számát és a kocsik megpakoltságát figyelembe véve.
Ebenguba, maradok ahol vagyok.

Látom, hogy a pénztáros nagy szemekkel fúj egyet, mintha lenne valami fennakadás, de már meg is indul a sor. 
Megkönnyebbültem. 
Már pakolok a szalagra, innen engem már más kasszához át nem irányítanak.
Épp sorra kerülök, mikor egy viharvert hölgy feltartott kézzel jön: Itt vagyok, engedjen be, csak kifizetem!- kiáltja rám nézve. A pénztárosnál egy vekni szeletelt kenyér, melyet a vásárlónak átad, majd megszámolja a kifillérezett összeget.
A nő távozik, pénztáros homlokát törli kézfejével, erőltetett mosollyal köszönt.
Húzza az vonalkódokat, majd sóhajt.
- Nehéz az élet? -kérdem
- Jaj, nagyon - s enyhe grimasszal a viharvert nő után néz - szörnyű..
- Gondoljon arra - mondom-, maga csak 5 percet volt vele, s milyen nehéz volt. De ő, napi 24 órában van saját magával. Az milyen lehet?!
A pénztáros felnevet -  Ez jó, erre nem is gondoltam.

S innentől kezdve  szélesen vigyorogva ül  a kasszában. 

A legszebb az volt, hogy a két  kerülettel arrébb lakó, de ebben a kerületben dolgozó, a  szakma csúcsát képviselő,  egyik legjobb és legrégibb barátném talpig label cuccban tolta velem szembe a kocsiját. 
Geiz is geil, de nemcsak a Lajtán túl.

2012. június 10., vasárnap

Karmapa Magyarországon

A Gyémánt út kagyü vonaltartója, Tibet szellemi vezetője, Őszentsége  a 17. Karmapa Trinley  Thaye Dorje  hazánkba látogat.

Tanításain a becskei elvonulási központban vehetsz részt.

Bővebben itt.

http://www.buddhizmusma.hu/nyarikurzus2012/



2012. június 8., péntek

Hibázás szépségei

"Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk." (Byron Katie)
Érdekes Katie ezen kijelentése.
Ezek szerint nincs is hiba?
Nem tudunk hibázni?

Akkor meg miért marcangoljuk magunkat egy-egy tévesnek vélt vagy miért verjük a mellünket a helyesen hozott döntéseink végett?  
Valószínűleg, mert az évezredek alatt a dualitás annyira mindennapjaink részévé vált, hogy el sem tudjuk képzelni életünket a jó és rossz kategóriái nélkül.

És egyáltalán ki dönt?
Én?
A másik?
Vagy a döntés meghozza saját  magát?





2012. június 7., csütörtök

Nyálinger

Figyelem! Politikailag inkorrekt szöveg!

Mi a  bajom a konzervativizmussal?  Gyakorlatilag az, ami a nevében is benne van. Konzervál.
Konzerválja egy az egyben a status quo-t  -  jobb esetben.
Rosszabb esetben nemcsak konzervál, de egy időbeli-szellemi regressziót kell elszenvedni. Visszamegy egy önmagát időben lényegesen megelőző korszakhoz, s annak eszményeit hirdeti fennszóval. Utat talál  a történelmi historizmushoz, annak édesbús sopánkodásához: tessék Jókait olvasni, Erkel hallgatni és  Madarászt, Székelyt nézni, Mohácsot siratni és Görgeyt átkozni. Holott még a mikszáthi mutyizáson, vagy a móriczi mélyszegénységen sem  jutottunk túl. Sőt.
Veszélye abban rejlik, hogy fennen hangoztatja, hogy eddig így volt, most is így lesz, vagy eddig így csináltunk, ezután is így fogjuk. Kizárja, elutasítja a progressziót. Kényelmessé tesz, nem kell gondolkodni, csak a korábbi jól bevált  gyakorlatokra hivatkozni. 
Idővel a benne élők olyanok lesznek, mint az a borbély, aki csak kopasz fejet akart borotválni.
Közben –mint azt Herakleitosz óta tudjuk-, minden folyik, minden változik. Öröknek hitt diktátorok buktak meg tavaly tavasszal, s akiknek akasztására a Tahrir tériek izgatottan várnak.
A világ halad, természetes attribútuma a haladás, a kontraszelekció - az új keletkezése és a régi, avítt eltűnése.
A konzervativizmus ezt nem hajlandó tudomásul venni. Így elzárkózik mindentől, ami más, ami új, ami progresszív, ami megkérdőjelez.

 „Ne hidd el csak azért, mert egy Buddha mondja” – intett Sakjamuni 2500 éve.
Nem mer próbálkozni, nem mer kísérletezni, mert abban már benne lehet a bukás. Az pedig nem fér össze az ő makulkátlan imágójával. Biztonsági játékos, igyekszik magát bebiztosítani minden fronton. Ennek érdekében manipulál, trükköz és megcsillogtatja demagóg oldalát, jól becsókolva a népléleknek.
Mindez MJE szombati előre borítékolható győzelme kapcsán jutott eszembe, aki mellől már csak egy afrikai éhező gyermek vagy egy szomorú szemű kiskutya hiányzott. Minden egyes mozdulata, megnyilatkozása maga volt a manipuláció : „a sajnáljatok, szeressetek, közületek való vagyok. Én a szegény, legkisebb fiú, csak és kizárólag azért és azoknak énekelek, hogy akiknek még nálam is szarabb, és végre nekik jobb legyen.”
Bravó, tízpont.
Ezzel hivatalosan is új korszak nyílt meg a magyar kulturális életben.  Eperjes, Balázs, Nemcsák és Dörner után MJE minden tudásával azon lesz, hogy ez az ország a sírva-vigadó magyarnóta és habkönnyű operett nyálgyára legyen.

 

2012. június 4., hétfő

Szerelemről és más démonokról


A címet egyik kedves írómtól, az irodalmi Nobel-díjas Gabriel Garcia Marqueztől kölcsönöztem.


Mert mi is adja a legtöbb örömöt, s egyben a legmélyebb gyötrelmeket az életünkben, mint a szerelem? 
A sötét verem vagy mennyország attól függően éppen mit  élünk meg. 

S mi az, amit általában átélünk?
Az, amit már korábban elképzeltünk, kitaláltunk, hogy milyennek is kéne lennie.
S ha szerencsénk van - megkapjuk. 
Ha nem kapjuk meg, akkor bizony jön “a nyomorultul érzem magam” fekete serege.  
De mi is a szerelem?
Marquez szerint, egy a  sok démon közül.
Valami hatalmas, emberen túli, ember felett elhatalmasodó valami, mely teljes egészében maga alá gyűr bennünket. Játszadozik velünk kénye-kedve szerint, meglibbenti kegyét, majd miután bepillantást nyertünk a mennyekbe, gyorsan az orrunkra csapja a nagy vasajtót, s mi több, letaszít bennünket a pokol legmélyebb bugyrába. 
Legédesebb percünkbe is vegyül 
Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak,  Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, 
S így hervatag.” 


Veszettül üres és unalmas, s még az is lehet, hogy szánalmas az életünk, ha nincs. Szánalmas lúzerek vagyunk - hirtelen mindenki boldog párkapcsolatban él, miközben mi szenvedünk.
Viszont ha van, azért kínlódunk, mert  tudjuk, sejtjük, milyen pocsék lesz, ha már elmúlik. Vagy azért lesz pocsék, mert nem azt kapjuk, amit elvártunk.  Amit  a másiknak tennie kéne, hogy jól érezzük magunkat.
Ahelyett, hogy kiinnánk a jelen édes nektárját, hol a múltban, hol pedig a jövőben merengünk, aggódunk. 
A lehető legrosszabb, amikor a “mi lett volna ha” mozit futtatjuk. 

Azt keressük, hogy mitől lehet az életünk teljesebb, mivel tudjuk hiányállapotainkat felszámolni. Pontosabban, keressük azt, aki mindezt megteszi helyettünk. 
De mi is  a szerelem?
Megmunkáztam a témát, s nagyon érdekes felismerésre jutottam.
A szerelem nem érzés, hanem energia, amely mindenütt jelen van, körbevesz, beszippant, átjár.  Szerelem vagy szeretet érzése -amit legalábbis annak hiszünk-, nem más, mint a saját nyitottságunk ezen energia irányába. 

Önmagánál fogva létezik, s nem érdekli, hogy te mit is akarsz. 
Ő csak árad, csak árad. 
Furcsa lehet, de a szerelem, a szeretet, nem a te dolgod. Nem is a másiké. Hanem az Univerzumé/Istené/Teremtőé/Valóságé/Tudaté.  
Eleve elrendeltetett, hogy kivel működik a kémia. Lehet ésszel optimálisabb, kedvezőbb partnert találni, de mégis az a szőrös gorilla fog beindítani, szemben az érzékeny, kedves  fiúval.
S mivel nem a tied ez az energia, befolyásolni sem tudod igazán.  Megtörténnek a villámcsapásszerű egymásba szerelmesedések, vagy éppen kiábrádulások. Az energia tette a dolgát.  

Te maximum ellenállhatsz neki, úgy, hogy elzárod az útját. Elzárod az energia szabad áramlását, azzal, hogy megszakítod a kapcsolódást a  másikkal. Figyelemedet leveszed róla, s azzal kezdesz el foglalkozni, hogy neki mit kell tennie, hogy te jól érezd magad. 
Megszakítod a kapcsolódást, amikor nem az itt és mostban vagy, hanem azon agyalsz, gyártod az (ön)igazolásokat, hogy mi volt vagy mi lesz vagy mi lehetett volna. 
S közben csak azt nem teszed, ami a te dolgod lenne.

Ekkor fogod magad pocsékul érzeni, ekkor kapcsol be  a szenvedés faktor.

Viszont,  ha engeded, s ha kapcsolataid/kapcsolódásaid minőségére figyelsz önnön elvárásaid  helyett, akkor megkapod mindazt, sőt még annál is többet, amit valaha is kívántál.






2012. június 1., péntek

Petite Parisienne

Hamisítatlan nyár.
Reggeli forgalomban barna lány bringázik.  Kibontott hosszú haja lobog, ahogyan teker.
Barna szoknya, piros spagettipántos top,  bőrflippflopp.
A rögtönzött nyártündérnek az autósok még azt is elnézik, hogy a sáv közepén megy.