Helga blogja életről és egyebekről

"Ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben, dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom, hogy miért is nem működik az életem." (Byron Katie) Idő van bőven ... és annyi minden belefér "egy életbe".  

Ma este véletlenül megtaláltam a Zentai Mitama  Aikido Dojo FB lapját. Nézegettem a képeket, melyen Szenszei, Magyar László mosolyog. Számomra ő a MESTER.  A megtestesült tudás, türelem és szeretet. Mindaz, ami az iskola tesitanárokat nem igazán jellemzi (tisztelet a ritka kivételnek).  Pont ma emlegettem az aikidós szép időket, mire kollégám rámcsodálkozott.   "Te,  aikidoztál? Az jó lehetett." Igen, az volt.  Két hete lányom adta elő a szokásos karatemacska figurát, mely ugyancsak aikidóról való elmélkedésbe  csapott át. "Anya és neked van kardod?" Igen van. Nem Hattori Hanzo, hanem egy sima fa boken. Hétvégén ezerrel ropjuk a Rio c. mesefilm zenéjére. Szambázunk, riszáljuk  a popsinkat. Eszembe jut  a hastáncos rázás, megmutatom. Lelkes, még jobban rázza. Felmászok a szekrény legfelső polcáig, leszedem a hastánruhát, felkerül a rázóőv. Lányom döbbentem néz, és eltűnik. Megjegyzem, a ruha pedig gyönyörű türkizkék,  Jázmin hercegnőnek nézek ki (les

Az emberek 25 évesen meghalnak, de nem temetik el őket 75 éves korukig. Ghislaine Lanctôt

Másik faj a számító férjvadász, aki a férfit kinézi, majd szorgos munkával, akár éveken keresztül hálózgatja. Havonta előkerül, mézesmázas emailek, esemesek formájában, melyben a férfi nagyszerű kvalitásaira apellál.  „Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő bókol nekem” – mondta egy cimborám, s milyen igaza van. Ugyanis mi motivál bennünket, s mi az, amiért eladnánk a lelkünket? Tegyék meg tippjeiket! Bingó: hogy elismerjenek, felnézzenek ránk, tiszteljenek, becsüljenek, egyszóval: szeressenek. Szeressenek, ha már anyánk, apánk nem úgy szeretett, ahogyan azt MI akartuk. Vagy, ahogy elhittük, hogyan kellett volna szeretnie. Elég pár szó, figyelem, elismerés, bár "a feleséged nem is tudja, micsoda szerencséje van” mondat, s pasink máris hálóba került. Merthogy a feleség ezt nagyon  is jól tudja, micsoda nagyszerű férje van, s mivel felnézett rá, tisztelte, szerette  és becsülte -s teszi most is a mindennapok természetességében-, értelemszerűen hozzá ment, s nem Huffnágel Pis

"Honnan tudod, hogy nincs szükséged valakire? Onnan, hogy hiányzik az életedből. És honnan tudhatod, ha szükséged van rá? Onnan, hogy valóban része az életednek. A szeretteid jönnek-mennek, és ezt a folyamatot nem te irányítod. Te annyit tehetsz, hogy jól érzed magad, akár jönnek, akár mennek." (Byron Katie )

„Bármire képes voltam, hogy szeretetet csikarjak ki másokból, de erre csak 43 évesen döbbentem rá. Addig, életem szinte minden egyes napján manipuláltam valamilyen módon az embereket, hogy megszerezzem az elfogadásukat, elismerésüket, szeretetüket. Kivétel nélkül mindenkivel ezt tettem. Két lábon járó átverés voltam. És amikor nem kaptam meg a szeretetüket vagy elfogadásukat, akkor elkezdtem őket ... okolni, hogy mit is tettek velem. Így éltem akkoriban. Nagyon nehéz erről beszélni, mert ha tényleg megnézed, mit művelsz, akkor lerántódik a lepel a kis trükkjeidről. Ez pedig először igen fájdalmas. Mint egy műtét: magadba merülsz, és az egészet feltárod, nem csak részeit. És ez fáj, és még egy ideig sajog. De, ahhh, amikor aztán visszatérsz, az maga a tiszta fény.” (Byron Katie)

Visszatérve Puzsér-bloghoz, valami nagyon fáj nekik. Az, hogy a hölgy nem adta meg magát. Vagy mert a szűzkurva  a fentebb  ecsetelt haszonleső kategóriájába tartozik, vagy mert csak egyszerűen csak szeret flörtölni. Ez nem kaland számára, kapcsolat meg végképp nem, hanem mindössze egy kis ártatlan élvezkedés. Múló bolondéria, a pillanat mulandóságának röpke öröme. Köszöni szépen jól elvan a kapcsolatában, vagy anélkül, s nem is vágyik sem testi,  sem  szeretői, plátói viszonyra meg végképp. Semmit sem akar a dicső lovagtól a lelkesedésén kívül. Magyarán bókvadász.  Lehet, hogy valaha ő volt az osztály rút kiskacsája, akiből szép és vonzó nő lett. De ezt  ő még mindig nem hiszi igazán el. Persze, látja magát a tükörben, de a lelke mélyén ott a félelem: nem vagyok elég jó. Ezért kell a folytonos megerősítés, hogy lám, “ neki és neki és neki is bejövök, minden ujjamra jutna egy pasi, ha éppen neked nem lennék elég jó drágám .”  Ez egyfajta zsarolás, a partner sakkban ta

Tandemes csapatunk már a német Eurest-es kollégák vendégszeretetét élvezi. Hajrá Móni! Köszönjük Eurest Germany!

„A nők kurvák, és ezt a legkomolyabban mondom. Mindegyiknek a másik férje kell” - mondta a sokat látott szépészeti szakember, amint épp az arcomat masszírozta. – „Ha tudná miket hallok, mindkét oldalról. Mondják itt a feleségek és mondják a kurvák is.”  A férfiak szerint vannak aztán a büdös kurvák, akik mindenkivel és  a puzséri értelmezésében a szűzkurvák, akik mindenkivel, csak vele nem. Régi és nagy kedvencem Puzsér Róbert. Anno a megboldogult Radio Cafen szoktam hallgatni A Hét Mesterlövésze sorozatát, melyben az általa  rangsorolt  TOP 100 legjobb filmet  mutatta be.  Nagyon szerettem a műsort, ritka  gyöngyszemekre hívta fel a figyelmet szolidnak nem mondható műelemzéssel egybekötve. Egy dolog volt borzalmas, a hangszíne és ahogy hadart.  Így örömmel láttam viszont a képernyőn immáron önjelölt sztárok kritikusaként. Lehet szidni, de ki mondja meg, ha nem egy kritikus. A nőnapi blogbejegyzése viszont mindent és mindenkit visz. Igencsak görbe tükröt tart elénk az a ír

Nemrégiben az egyik   önmunkás társam  részletesen ecsetelte, hogy mikor milyen helyzetben koldulta a szeretetet.   Koldulta, mert mástól várta el azt, amit magának is meg tudna adni.  Mástól elvárni, vagy mástól kicsikarni, azt amiről azt  feltételezem, hogy nekem jár.  Nekem jár, mert megérdemlem, vagy mert kiérdemlem.  Jár a tisztelet, az odafigyelés, a meghallgatás, a tolerancia.  Jár a békén hagyás, jár a csend.  Jár az érintés, az elismerés, a szép szó.  Jár az ajándék, a minőségi  együtt eltöltött  hasznos idő és a jár a segítség, hogy hasznomra válj, hogy kedvemre tégy. Hogy boldoggá tégy.  Jár mindez, amit a szeretet kifejeződésének tartok.  Annak tartok, mert azt táplálták belém, vagy mert azt tanultam meg a környezetem eseményeiből. Levontam, szintetizáltam, s már felismerem, mi számomra  a szeretet. S ha megkapom, akkor  jól érzem magam. Ha nem, akkor játszom a szegény áldozatot, téged pedig  kikiáltalak bűnbaknak, aki gonosz mód ezt nem adja meg

Egész úton a hazafelé a Tilos Rádiót hallgattam, melyben egy lány és két fiú beszélgetett, mégpedig a meleg büszkeség napja, pontosabban betiltása apropóján. Kiderült a srácok melegek, s rendszeresen részt vesznek a felvonuláson hol szervezőként, hol pedig felvonulóként. Ekkor került szóba a riói karnevál, melyen nemhogy megbotránkoznának a lengének sem mondható falatnyi bikinik láttán, de még büszkék is rá. Ezzel szemben anno a Budapest Parádé kamionjait követően elhangzott a szinglihorda, s más egyéb cifra kifejezés is. És a politikus valszeg nem látta Kovi “szopnék” feliratú polóban vonagló lányait.  Évekkel ezelőtt kaptam egy ppt-t az “igazi” riói karneválról. Megtudtam, hogy miért is rázzák annyit a feneküket a carioca lányok, s mi minden is történik az afterpartykon. A képeken egy fekete bombázó szerepelt, akin a magassarkúját kivéve már más ruha nem volt. Brazil divat szerint mini cickóval és hatalmas tökéletes félgömböt formáló  fenékkel megáldott leányzó szemmel láth

Kedves Olvasóim! Tombol a nyár, s most úgy döntöttem lazulok én is. A következő időszakban heti egy  bejegyzésre számítsatok, s az is  könnyed lesz. Semmi filozófiai eszemfuttatás. Csak kis limcsi. Könnyed, máramennyire ezek a masszív történetek és hiedelmek annak tekinthetőek. Mindez csipkelődve, genyáskodva,  a tőlem megszokott stílusban.  Külön köszönet illeti  Cs.M-t a B-aktákért, melyből rengeteg inspirációt nyertem. Szóval, csak lazán, szórakozzatok jól. Ja és téma?! Naná, pasik és csajok. Mi más???! Napsütést és jókedvet: pH

Idestova 15 éve  felkaptam a fejemet a zajdobozból kiszűrődő rockos, vagány dalra. Igazi felüdülés volt a sok VIVA-szemét között, amikor is Scooter és Blümchen, meg a többi igénytelen szutyok zene  szólt mindenütt.  A képernyőn egy dögös barna csaj tépte a húrokat és nyomta ars poeticáját bele az emberek arcába. I’m a bitch.... azaz "bestia" vagyok.  Szerető vagyok. Anya vagyok.  Gyerek vagyok.  Bűnös vagyok. Szent vagyok. Mindegyik egyben. Nem sokkal előtte a Symbolon kártya került a kezembe. S mi volt a lap, amit kihúztam?  Éva két arca.  Az anya és a szerető-szerelmes nő. Innentől folyamatosan ott volt a hiedelemem, hogy választani kell.  Választani, hogy melyik is legyek. Vagyis melyiknek kell lennem. Melyiknek és kinek  kell megfelelnem. Mondanom sem kell a dilemma  a gyerekválallással csúcsosodott ki. Nesze neked menedzserlét, mész a kukába és éljen a tej- és pelenkaszag.  Nem veheted elő a világot kinyitó PC-det, mert akkor már

Suhogó szárnyú reményeim - darvak az égen Ezt is én írtam, s a net jóvoltából a legkülönfélébb helyeken találom meg. 2001. október 31-én HR Kocsma (a DOOR Training Central Europe - Develor Rt. - estje a New Orleans étteremben): Haiku-költészet Bakos Ferenc és felesége előadásában; házi haiku-verseny rendezése. (Győztesek: Sáros András Miklós, Kaszás Helga, Ladányi Ferenc)