Helga blogja életről és egyebekről

Az előző cikkem után megkérdezte Laci, hogy miért pont a tornaóra. Kriszta felkiáltott, hogy ez tökjó, mert  az ő szekrényugrásos sztoriját írtam le. Tegnap  jógaoktatóm  mesélt   egy tornatanárról, aki presztizskérdést csinál a gerendából.  A tanulók utálják, félnek rajta.  De mégis mit akarsz vele elérni? - kérdezte a jógaoktató.  Egyensúlyfejlesztést! - hangzott a válasz.  Nos, egyensúlyfejlesztést 2cm-es magasságban, padon is lehet csinálni, s közben nem retteg az a nyomorult gyerek.  Erről eszembe jut F. Galló Béla , amint sztoikus arccal ennyit mondott: minden óvónő, tanár szadista, aki a gyerekeken akarja most leverni az őt ért gyerekkori sérelmeket.  Nusi nénire, első "óvónőre" gondolok. Sikerült pár hónap alatt elérnie, hogy sugárban hányjak csak a táskája láttán.  Nos, nem váletlenül választottam a tornaórát. Igaz, választhattam volna más készségtárgyat, mint éneket, vagy technikát. Normál tantárgynál belefé...

Nézzük meg biologikusan a másokat gyalázó, égető, megalázó viselkedés érzelmi hátterét. Adva vagyon egy kisgyerek, akinek vannak szülei, barátai, tanárai.  A gyerek alapjáraton igyekszik magát jól érezni,  függetlenül attól mit csinál. Próbálgatja határait, orozslánkörmeit, élvezettel fedezi fel testét és örömmel csodálkozik rá a nagyvilágra. Neki minden nap egy élmény, egy hatalmas kaland. Neki örömforrás hozzábújni szüleihez, mint ahogy örök emlék, ha anya szánkón húzza be az oviba. Ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis a gyerekek világosan emlékeznek arra, miért is születtünk erre a világra: élményeket szerezni ! S mikor a gyerek büszkén mutatja aznapi felfedezését, s dícséret helyett dörgedelem ben, szidalom ban részesül, vagy szülei túlaggódják minden percét, óhatatlanul egy negatív ítélettel  tilalom ba kerülnek a megélt vagy megélni kívánt tárgyak, események, személyek. Ami pedig tilalomba kerül, aziránt addig sórvárgunk, amíg egyszer végre valahára megk...

Ha már a súlyproblámáknál tartottunk, s oda jutottunk, hogy mindeképpen érdemes megnézni a mögöttes lelki tartalmat, akkor essék szó az anorexiáról és bulimiáról is. Környezetemben lépten-nyomon botlok bele - és egyre gyakrabban!-, e két betegségbe. Általában hölgyeket érint a probléma, de férfiak között is megjelenik. Kevesen vállalják fel, nehezen beszélnek róla, mert a társadalom ezt is valami úri huncutságnak tartja. “Már jó dolgában nem tudja mit is csináljon” - hallani az együttérzőnek cseppet sem nevezhető bélyeget. Való igaz, hogy a kifejezetten jó körülmények között vagy ún. fejlett (nyugati) jóléti társadalmakban gyakrabban fordul elő, mégpedig egyre fiatalabb korban. Könnyű a médiát hibáztatni, ahol csontsovány gyereklányok pózolnak a magazinok címlapján, vagy vonulnak a kifutókon. Van abban is valami, hogy a divattervezők anyagi megfontolásból a bemutatókra a lehető legkisebb méretű ruhát akarják felvonultatni, lévén minél kevesebb vesszen kárba.  Minap benéztem...

Minden problémánk az elkülönülés illúziójából fakad. Abból, hogy a MI szétesik Te-re és a különálló, különb ÉN-re. Abból, hogy megcímkézlek, megítéllek. S ezzel máris ott a fal, s a kettőnk közötti kapcsolat elszaladt. Ebből a megszakadásból jönnek a félelmek, hiedelmek és a betegségek. Az elhízás is egy értelmes biológiai különprogram. Bekövetkezett egy esemény, melyre az az optimális biológia válasz, hogy kipárnázom a testemet. Nézzük meg, mit mond a Recall Healing! Emlékeztetőül, a Recall Healing a teljes egyedfejlődést veszi figyelembe: az első életévet megelőző 30 hónaptól.  Ehhez hozzájön az ősök, a felmenők és a testvérek által elszenvedett trauma is. Ezek együttesen  adják az egyén traumakarakterét .  Ezek ismeretében érthetővé válik, hogy miért akkor  történnek velünk események betegség, baleset vagy egyéb, külső (örömteli vagy szomorú) események képében. Elhagyás, elhagyatottság - férfias harci üzemmód Nők a természetes körülmény...

Valamelyik sanomás női magazinban olvastam először a beszólogatós fitnessedző nevét. Rá egy vagy két hétre egyik ismerősöm lájkolta a srác oldalát, így rákattintottam. Az oldalon szépen fotózott képeken kigyúrt lányok és fiúk, alatta az ominózus beszólogatás.  Ford Fairlane megirigyelhetné. A srác nem fogja vissza magát, elsőszámú célpont minden kövér ember, aki szerinte lusta, büdös, igénytelen és nem tesz magáét semmit. Olyanok, akikkel csak sűrűbben vagyunk, s gondoskodni kéne arról, hogy írmagjuk se maradjon. Ennek megfelelően a riposztok, kommentek is elég megosztottak.  A rajongótábor lelkes, míg az ellentábor köpköd, beszól, s hasonló jókat kíván... Marketingszempontból a csóka zseni. Nagyon jól felépítette a személyes brandjét: a könyörtelen, mocskosszájú, keménytökű gyerek imidzsét. Végülis, ha Csernusnak bejött, akkor neki is. És igaza is van. Ha nem ő lépi meg, meglépi más, lefölözve ezzel az amúgy eszkimók által sűrűn lakott piacot. A kommentekből ...

Novemberben írtam egy apukától, aki a hideg ködben egyszál klottgatyában és flippflopp papucsban kísérte gyerekeit oviba-suliba. Ma ismét láttam reggeli kűrje közben: kisgatyában, trikóban mezítláb futott a betonon.

Tavaly nyáron. Letöltöttem Szalay Vivienne könyveit a Scribd segítségével és egy-egy este alatt kiolvastam őket. Aztán vitára bocsájtottam a témát. Nagyon érdekes volt látni, hogy kiben milyen történetet indított el, kin milyen gombot nyomott meg. Elöljáróban még annyit a műről, hogy egy luxusprosti élete tárul fel a lapokon. A szép, ugyanakkor közepes intelligenciájú vidéki lánynak nem sok esélye van arra, hogy sikeresen továbbtanuljon. Viszont mindennél jobban vonzza a luxus, a márkák, a gazdagság. A gimi legrondább - és egyben leggazdagabb-, fiúját lecumizta egy karóráért, pontosabban annak ígéretéért.  Felsőfokú tanulmányok helyett jött a modellkedés, eszkort és a bűvös kör az 1000 eurós óradíjjal, dubaji bulikkal (3 napra több tízezer euró, haute couture estélyik, top designer táskák,  és végbél összevarrása a helyi kórházban). S mit kellett ezért tennie? Gyakorlatilag mindent, finnyogásnak helye nincs. Alapkövetelmény a tökéletes, hibátlan test, label ruhák, kiegé...

Egy megnyugtató tanítás egy hiteles Tanítótól.

William Blake Richmond (1842-1921): Elektra Agememnon sírján (1874) Végigolvasva a görög mitológiát nemegyszer a hányinger kerülgetett a töménytelen mennyiségű devianciát látván. Van itt kérem minden, ami egy "jó családban" előfordulhat: össze-vissza, de leginkább félrekefélgető apuka, bosszúéhes anyuka, vérfertőzés, tömegmészárlás, testvérszerelem, kannibalizmus.... vér vér vér és bosszú tömkelege... Innen indultunk valaha ...? És kérdés, mennyire sikerült előrébb jutnunk....? Nem véletlenül merítkezett ebből a hatalmas tárházból Sigmund Freud a  pszichoanalízis atyja, hiszen itt aztán valóban minden adva vagyon   lelkünk bugyrainak megértéséhez - vagy inkább túlmagyarázáshoz. Zsiga bácsi óta van Oidipusz komplexus, amelyben a fiúgyermek apjával rivalizál az anyja szerelméért. Ha van Oidipusz, akkor  van Élektra-komplexus is, amikor is a leány apját idealizálja, miközben az anyát elutasítja. Élektra Agamemnón király  és annak rabolt felesége, Klütamn...

Valahonnan ismerősen cseng a fenti mondat. Lássuk csak, honnan is vettem.... hm Milos Forman Amadeus c. filmjéből.  II. József vágja drága jó Wolfie fejéhez, hogy azért nem jó a darab, mert túl sok a hangjegy benne.  A metsző szavakat intrikus szürke eminenciások suttogták a felvilágosult uralkodó fülébe, aki befolyásolható  lévén nem is mulasztott el a kellő időben megejteni. Ritkán hallgatok rádiót, ha mégis, akkor is Klasszikot, Bartókot.  Jó egy éve kaptam rá a komoly zene aktív hallgatásának. Addig azt felvágásnak, úri huncutságnak tartottam.  Korábban el sem tudtam képzelni, mit lehet rajta szeretni. Természetesen voltak kedvenceim, de aztán ennél a pár  kötelező iskolai darabnál megálltam. Egy éve történt valami. A MUPA vendége volt Jevgenyij Kiszin zongoravirtuóz.  Olyan katartikus élményben volt részem, amit szavakkal nem tudok leírni. A darab, a művész és a zongora eggyé vált egy teret és lelekeket betöltő  hatalma...

Tegnapi vendégem -  képzésekkel megbízott cég képviselője-,  haláli jó fej.  Ami a szívén az a száján, nem finomkodik, s mindamellett nagyon pozitív hozzáállású. Már csomagol, mikor kollégámmal feltesszük az asztalon fekvő szemüvegünket, s nézünk rá, a tied hol van.  "Hm, most megyek megcsináltatni. Igazából nem is tudom minek- mondja kissé mélázva-,  Már megszoktam, hogy nem kell mindent elolvasni. Azelőtt egy ilyen ásványvizes palack cimkéjét is kiolvastam.  Most látom, hogy van rajta valami, és nem erőltetem.  S tudjátok, ez mekkora szabadság?" Mosolyogtam. Mekkora igazságtartalma van ennek a kijelentésnek, s közben eszembe jut Konrad Lorenz jóslata, aki az emberiség legfőbb bűnének az információ áramlását nevezte.

Fél nyolc Attila út. Reggeli pára a szmognak köszönhetően ellenáll a napfénynek. A zebrán hosszú hajú, nagszakállú apuka vezeti át három gyermekét, míg a negyedik boldogan himbálózik az apja mellére aplikált kenguruban. A férfi nem emiatt különös. Klottgatya és egy polárfelső van rajta a reggeli 7 fokban. - Posted using BlogPress from my iPhone

Ivánunk bajba került, mégpedig egy telefonhívásnak köszönhetően, s a lehető legrosszabbkor. Ugyanis Iván agonizáló házasságába próbált épp életet lehelni. Hevesen udvarolt nejének - aki vagy nem volt épp hangulatban, vagy csak kérette magát,- mikor megszólalt a telefonja. A vonal másik végén házinyuszi könnyes hangja csendül fel. Iván hadovált egy sort, lerázta a hívót. Felesége antennái azonban működésbe léptek, s  mikor Iván elviharzott a gyerekeket fürdetni, anyuci a botor módon otthagyott telefont megnézte. Mi több, az utolsó fogadott számot visszahívta, majd miután  a női hang elbúgta a félreérthetetlen  "Mégis át tudsz jönni?" kérdést, letette a készüléket, s romjaiba dőlve leült a szépen megterített étkezőasztahoz.  Ivánunk közben mit sem sejt. Nézzük meg alaposan a házinyuszit. Ki is ő valójában. Léna, a PIGS reklámügynökség kreatívigazgatója. Léna valószínűleg  25-28 éves AB státuszú szingli csaj. Mivel kreatívigazgató egy maszek cégnél, v...

Na, ez meg milyen kérdés? És egyáltalán,  mit keres itt? Ilyen emelkedett témák közé, hogy kerülhet a  hús maga? Meg különben is, a kérdés költői. Naná, hogy kell. Végre valami jó ... Ennyi sikerélményem má' hadd legyen, ... Kieresztem a gőzt, egész nap szétgályáztam magam. Ellazulok - szinte egészen  belegebedtem, hogy minden úgy menjen, mint a könyvekben/filmeken. Végre látja ez a kiscsaj, hogy nálam jobb pasit úgysem talál... úgy odavarrtam, hogy még most sem kap levegőt. Végre látja, mit is veszíthet...Michelle Wild jöhet tanulni! Mozi, mozi, mozi... ego, ego, ego... Első kérdésre a válaszom: miért ne? Az, hogy a spiritualitásról, a bennünk élő buddha-tudatról írok, nem azt jelenti, hogy tagadom a testet, az anyagot.  A kettő ugyanis együtt jár. Mindannyian azért születünk fizikai formába, mert a  tudat csak így tud élményeket, tapasztalatokat gyűjteni. Így tud  fejlődni, míg megszabadul. Forma és a tudat együtt jár. Tudat maga az ü...