Helga blogja életről és egyebekről

„A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett magabiztosságot és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit.“ Dale Carnegie Szép magyar anyanyelvünk szemléletesen és mégis egyszerűen írja le énállapotainkat.  Gondoljunk csak arra, milyen amikor valaki félelemben és milyen, amikor ereje teljében vagy elemében van.  A fél szemben a teljessel, a kiteljesedettel.  HR szakemberként vagy szupervizorként gyakran látom, hogy mindkettő mi mindenre képes. Látom, hogy a félelem milyen szinten képes lebénítani, blokkolni a testet és az elmét. S látom, hogy a félelem micsoda sebességgel képes urrá lenni az emberen és így futótűzként terjedni a szervezetben. S látom, hogy a teljesség, az önmagunkba vetett bizalom micsoda szárnyakat ad. A bizalom szervezeti aspektusban nem csupán pszichológiai fogalom, hanem nagyon is üzleti, közgazdasági attribútum.   A bizalom szervezeti kontextusban egyaránt jelent...

Szeptember óta megint iskolapadban ülök. Már régen ültem, ezért úgy érzetem, megint itt az ideje. A képzés nem is igazán iskolapados, sokkal inkább tréninges-műhelymunkás  felhangokkal bír. Itt ismertem meg Siba Balázst, aki szervezetfejlesztéssel, tanácsadással, lelki segítő munkával és oktatással foglalkozik. Tőle kaptam egy kérdést, melyre az alábbi választ adtam a HR Portál oldalán. HR Szubjektív rovatunkban Kaszás Helga, az Eurest Kft. HR- és kommunikációs igazgatója kérdez, miután Siba Balázs, nonprofit és felnőttképzési tanácsadó, a GROW Civil Support Nonprofit Kft. szervezetfejlesztője kérdésére válaszol. - A forprofit szféra egyre nagyobb érdeklődést mutat a szupervízió iránt. Mint HR-vezető, miben látod szükségét és hasznát a szupervíziónak céges környezetben? - Mindenekelőtt érdemes pár szót arra szánni, hogy mi is a szupervízió. A szupervízió esetünkben nem felügyeletet, nem ellenőrzést jelent. A szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejles...

Korábbi posztjaimból kiderült, hogy a korai fejlesztés híve vagyok.  Továbbra is,  pedig a tekintélyelvű rendszerek, az azoknak hívő embertársaim mindet megtesznek, hogy bebizonyítsák, amit teszek, az rossz. Rossz, mert elveszem a lányom gyerekkorát.  Rossz, mert minek idegen nyelvet tanulni, ha még valaki  a magyart sem beszélni.   Rossz, mert szegény gyereket összezavarja a hétfői logopédia, ahol pergetni tanulja  a fránya r-t, míg délutáni német órán pedig pont a nem pergetést tanítják. (A Kisbestia nagyon is tudja, hogy mikor pergetünk és mikor nem. Kértem, hogy mondja: TöRpilla. Mire ő kacagva: Smurfette!) Aki ránéz a lányomra, az valószínűleg egy neurotizált, összezavart, gyerekkorától, a játékoktól megfosztott, megtépázott önértékelésű könyvkukacot fog látni....  Mert biztos, hogy csak az lehet, ennyi szellemi stressz mellett....  Biztos? Biztos kedves ezeréve tanító-fejlesztő óvónénik?   Biztos ke...

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem. Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített.  Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is. Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság. Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre ...

Lányom biciklizni tanul. Még mindig. Csak kényelmesen, semmi kapkodás. Volt előtte futóbicikli, csak éppen kis seggecske kényelmesebb volt, és nem igazán élt a lehetőséggel. Most viszont már ciki, hogy a barátnői ezerrel tekernek. Nosza, vasárnapi programként  irány a beton, gyerek teker, apa fut. Anya pedig az árnyékból instruál.  Sikeresen kiutáltuk a kutyásokat, miénk a placc, amikor egy lány mellénk lép.  "Ugye, nem zavarunk, ha közben görizünk?" Dehogy! Ahogy a két lányt nézem, megmoccan bennem valami régi, elfeledett érzés. A szabadság és fiatalság érzése.  Jópár évvel ezelőtt, boldogult lánykoromban alig vártam a hétvégét. Cimborákkal mentünk gördülni, sőt még a Görzenál is bejátszott. Aztán, azóta sem semmi. Lementem a pincébe, ahol a gondosan elcsomagolt felszerelés várt: kori, térd-, könyök- és csuklóvédő. "Anya, ha nincs sisakod - mondta Lányom-, akkor neked adom az enyémet".  Lementünk a ház elé, s csúszkáltam, szo...

A Gyémánt út kagyü vonaltartója, Tibet szellemi vezetője, Őszentsége  a 17. Karmapa Trinley  Thaye Dorje  hazánkba látogat. Tanításain a becskei elvonulási központban vehetsz részt. Bővebben itt. http://www.buddhizmusma.hu/nyarikurzus2012/