Helga blogja életről és egyebekről

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

Az embereknek nem erős kezű vezetőkre, hanem szabadságra van szüksége - hallottam egy számomra fontos embertől évekkel ezelőtt. Akkor csend lett, majd pár hónap múlva az embert darabjaira szedte a média. Úgy gondolom, hogy ez a válasz sosem volt ennyire időszerű, mint  manapság. Óránként olvasni cikkeket, hogy menekültek, bevándorlók milliói tartanak Európa, így  schengeni határként hazánk felé. Kampány nélkül is beindul a félelem és az ellenállás.   Mi lesz, ha… Elvszik a munkánkat?
 Nyelvtudás és okmányok nélkül?
 Megemlítem, hogy nem találunk embert, aki takarítana, mosogatna. Mert már kiment Londonba. Nincs szakács, chef, mert már valamelyik ausztriai üdülőparadicsomban dolgozik, s nemcsak síszezonban, hanem az osztrák találékonyságnak hála, már nyáron is. Mi lesz, ha… robbantanak, megerőszakolnak, megölnek, lelaknak minket, amikor már nekünk sincs semmink… Semmit is felajánlani: ez az igazi fekete vacsora. Olvasom a cikkeket, ISIS szervezett...

A Facebook oldalamon kb 2 hónapja különféle számok jelentek meg, ismerőseim nagy kíváncsiságára. Mi lehet?  A számok az idővel csökkentek. Míg ma végre megjelent a magyarázat: irány Heidelberg! Joggal kérdeztek, mégis ez most hogy jön ide. Nos, az utóbbi időben többször emlegettem az ismétlési kényszert, az újrajátszási ciklusokat. Idei életévem különösen érdekes. 19 éves voltam, amikor pont ide, Heidelbergbe kerültem  egy DAAD-ösztöndíjnak köszönhetően.  20 éve szinte ugyanezen napon szálltam le a Liszt Ferenc expresszről, s költöztem be a diákszállásra (2-szoba-konyhás-fürdőszobás apartmanba!), s töltöttem el feledhetlen 1hónapot. Tehát megvan az első ismétlés.  Miután innen számolom a függetlenségi ciklusomat is - itt a másik pont is. Viszont a 39 a 26-tal es a 13-mal alkot sorozatot, így érdemes ezeket is nézni! Tegnap már nem bírtam aludni, izgatott voltam az utazás miatt is. Teljes lámpalázzal léptem ki reggel a lakásajtón, s ...

Férjemmel éppen arról beszélgetünk, hogy - szerintünk-, milyen jó is most gyereknek lenni. Egyrészt itt ez a bődületes  kínálat, minden mi szem-szájnak ingere, ugyanaz a játék a valóságban és a cybertérben is elérhető. iPhone, iPad, I paid.... igen csak pénz legyen. Aztán a töménytelen sok csatorna ( “ha nem tisztítanak rendesen, árad a mocsok”) , mesefilmek tömkelege, s mégis  ha a Vízipók megy, a gyereket műteni lehet  a nézése közben.  Bezzeg a mi időnkben. Vártunk. Türelmesen vártunk az alkalmakra: szülinap, névnap, karácsony, amikor játékot kaptunk. Gyereknapra, húsvétra csokit, vattacukrot. Ha adódott egy búcsú, akkor apa lőtt két pálcáért valami borzalmas gagyit, ami szinte bontatlanul ment a szemétbe. Az akkori kínai is mennyivel másabb (pocsékabb) volt, mint a mostani. És már akkor is hogy utáltam. Azóta viszont van minden.  A pozsonyi vagy prágai elővárost látván azt hisszük Budaörsön vagyunk. Egyenboltok, egyenkínálat. Uniformizálódó világ....