2019. március 31., vasárnap

Miért nem írok?

Legkedvesebb szomszédommal kialakítottunk egy kis rituálét. Átcsengetek hozzá két csésze presszókávé kíséretében. Ő ül a kedvenc karosszékében, és pedig - időjárástól függetlenül-, felpattanok a csillogó zöld mázas cserépkályha padjára. Körbeleng bennünket a kávéillat és elkezdődik vagy egy időutazás, vagy valami szellemi tánc. Órákat beszélgetünk, tettünk így minap is, mikor szomszédom nekem szegezte a kérdést: 
"De tényleg, miért nem írsz?" "Mert jól vagyok - válaszoltam, s kortyoltam a kávémból, - s az írás valami konfliktusból, illetve katarzisból fakad." "Hát akkor ezt írd meg"- csattant fel szomszédom.

Otthon aztán ezen morfondíroztam, hogy tulajdonképpen jól vagyok, ahhoz képest, hogy lehetnék nagyon rosszul is.
Többször kaptam már életem során, hogy "neked csak megszületni volt nehéz". Kérdezzék meg anyukámat, keményen megdolgoztunk az ittlétemért. 
S aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem is kijárt a "jóból", lenne min bőven panaszkodnom. 

De nem teszem.

Nem teszem, mert semmivel sem lennék előrébb.  Az egyik technikámról már írtam, miszerint megadom a fájdalomnak, amit szeretne. Másik technikám, hogy tételesen átgondolom a helyzetet, hogy valóban fontos-e, van-e ráhatásom, s ha igen, akkor mit tudok tenni azért, hogy kilendüljek. Felgöngyölítem az ismerősi körömet, utána járok a megoldási lehetőségeknek, beleértve a terápiát is.... nem kineziológus, nem Hellinger. Pszichológus. Mert vannak helyzetek, amikor egy objektív szemre, nem pedig szimpatizáló barátokra, rokonokra vagy kollégákra van szükség. 
Igen, ez egy folyamat, hosszú és fáj - anyagilag is. Viszont megéri, kellenek az ilyen  reflexiós lehetőségek, s iránymutatások, melyek a következő megborulásig kitartanak. Mert megborulás lesz. Ez az egyik biztos pont  az életben, a másik, hogy egyszer meghalunk. Viszont a tudatosságnak és edzettségnek köszönhetően ezek az események egyre kevésbé fájnak, vagy rövidebb ideig tartanak. Valahol azért nyerünk egy kicsit....


"Tudod miről akarok még írni? - fordultam szomszédomhoz-, arról, hogy a boldogtalanság népbetegség."
"Arról mindenképpen írjál!"