Helga blogja életről és egyebekről

A barokk város - nemes egyszerűséggel így emlegetik a 17.sz-ban újjáépített várost, ami egy földrengés martaléka lett. Raguzával ellentétben a város szépségei rejtve maradnak, az útról nem láthatóak. Az elég egysíkú es lehangoló külvárosból egy parkon keresztül már be is jutunk a törtenelmi belvárosba. Gyönyörű.   Kőcsipkék tanúskodnak arról, hogy egykoron tehetős emberek lakták. Amit külön kiemelek az a két jó kis cukrászda. A Dolceria Costanzo amúgy sem gyenge cannolóját magasan veri a Caffé Sicilia összes édessége.

Ezt a festői várost kis híjján kihagytam, ugyanis az útikönyv alig említi. Aztán valahogy beugrott, hogy több, mint érdemes letekerni a 2órát, részben pálya nélküli szakaszon. A navi itt is szórakozott, a jóég tudja hogy jutottam be a város új negyedébe. Leálltam egy parkolóházba, s amikor felmentem pont az újnegyed főterén találtam magam. A trafikos bácsi előkapott egy turistatérképet, s kedvesen elmagyarázta olaszul, hogy jutok Ibla-ra. Ibla Ragusa ősi városrésze, amit vétek kihagyni. (Megjegyzem visszafelé jövet becsekkoláskor az előttem álló hölgy épp azt ecsetelte a társának, hogy Ragusa szar hely. Hofi után szabadon: "hát ez meg hol volt?!) Lejutni lépcsőn lehet. Sok-sok lépcsőn.  Meredek járda, sikátorok, számtalan girbe-gurba lépcső és kánikula.  Egy teraszon megállok: a látvány le Iblára pazar.  Majd Ibláról vissza az újvárosra szintén.  Ibla - ez az aprócska óváros-, sikátorairól, apró házaitól, dómjáról, egyeteméről és p...

Etnatúrára mész? Ki ne hagyd!  Még szép, hogy megyek. Giuseppe (a szállás tulaja) nem is hagyna békén, minden reggel a caffé italianonál friss helyzetjelentést ad a lehetséges időpontokról. Kiválasztok kettő opciót, valamelyik csak jó lesz. Aztan kiderül, hogy Francesconak, az idegenvezetőnek egy harmadik  jó. Ezt az időpontot viszont vagy háromszor egyezteti le velem Giuseppe.  Van kabátod? Pulcsid? Cipőd? Ha nincs, Francesco ad - nyugtat meg Giuseppe.  Eljön a nap, s végre ott áll előttem a félisten Francesco, akit 20cm szintkülönbség választ el Maestro Armani kifutójától. Francesconal tenyleg van minden, mint egy szatócsboltban. Dzseki, kobak, zseblámpa, ha jobban bemászik a dzsip csomagtartójába még egy harcoló vörös inges alakulatot is talál.  Felvesszük a többieket, s így hatan vágunk az Etnának. Francesco azon túl, hogy szemrevaló -modellszépségű fiút találni minden bokorban-, esze és humora is van. A Ca...

Ma nap több, mint kalandos volt. Megfogadtam a grazi csapat tanácsát, irány Piazza Armeria a római villa, mely mozaikjairól híres. Aranyosak voltak, elmondták, hogy a villa városon kívül, LENT van. Az egyik hölgy motyogott még valamit, de férje legyintett: ügyes, megtalálja!  Nézem: autópályán 1.5 - 2 óra, nem gáz. Normál esetben. Nade... Arra rájöttem, hogy a navi sokszor átver. Körbevisz a városon, s egy másik kijáratot ajánl fel. Már az útvonaltervezés gyanús volt: feldobta hogy mi legyen a burkolatlan utakkal. Kikerülni, válaszoltam.  Az autópályáról már Enna előtti outlet centernél lehozott (visszafelé rajta hagyott, pedig be akartam menni..), majd onnan harmadrangú úton döcögtem, majd egy útlezárást követően már azon sem. Végre beértem a városba, s kér hogy forduljak balra. Földút, 10%-os emelkedő, egy kocsinak is szűkös. Vissza. Végigvisz az amúgy nagyon jól kitáblázott  városon végre!  Megérkezem, parkolójegyet húzok - az ...

Elutazásom előtt kaptam az ívet, hogy milyenek az olasz pasik. Most is jönnek a jobbnál - jobb észrevételek. De hogy milyenek is, arról álljon itt e két kép, mely magáért beszél. Aki ismer, az tudja, hogy ha van egy szabad percem akkor vagy írok, vagy olvasok. Olvasok mindent, ami betűből van.  Így két fogás között is olvasok. Telefonomon mindig van pár PDF, sci-fi vagy kötelező olvasmány. Most sem tettem másként, épp egy pszicho-könyvet olvastam, ami nagyon megfogott (végre valami originális), s mi több mélyen megérintett.  Az olvasottakon elmélkedtem, amikor bevillant pár egymásra rímelő rég- és közelmúltbeli esemény képe. Összeállt a puzzle -ahogy Gilbert mondja-,  megtörtént az események közötti érzelmi kapcsolat.  Csend lett, világos, s finom meleg vett körül. Katie néni azt mondja, hogy végül csak a szeretet marad...Hamvas szerint csak az Isten és bor...s most mindkettő itt van. Ebben az elolvadt pillanatokban Sebastiano a ház mindenese (szak...

De jo! Szicília! És mégis kivel mész? Egyedül Egyedüüül? Mégis, hogy? Gyerek medencézni akar, kultúrnak esélye sincs. Meg aztán tavaly rákaptam az egyedül utazás ízére. Akkor kelek, eszem, kávezom és ott, ahol akarok. Legalább egy évben legyen pár napom, amikor csak magamhoz kell igazodnom. Az is bőven elég, főként, ha nem értek egyet magammal... Tudod, mit igazad van... Megértem, hogy miért utazik egyre több nő egyedül vagy barátnővel. ???! Elegük van a fotelt telefingó férjükből! Szicília  Megkívántam Kitaláltam Eljöttem Egyedül. Rengeteg ötletet, inspirációt kaptam az útra. Kollégámtól a szállástippet. Barátnőmtől s egy kedves szicíliai idegentől -aki zseniális ürüggyel szólított meg a Costában-, komplett útitervet. Aztán az Ég is bólintott. Szállás Eddig szuper- igazi agriturismo, kis kúria. Szoba pici, de kényelmes, a többponton záródó ajtó biztonságot ad.  És az élet apró örömei: fürdőben van bidet a zuhanykabin mellett. ...

Időutazásom már tegnap elkezdődött. Marstallhof felé tartva egyik pub dj-je a Tears for Fears Shout-ját bömböltette. Két sarokkal arébb a Die Fantastischen Vier Die Da!-ja zengett.  Két lépés, s máris Bob Marley-re bulizhatunk. Ma reggelinél Pet Shop Boys, benzinkúton Be My Lover című szutyok, amit a '90-es években egy La Bouche nevű formáció szabadított az emberiségre. Ezek után állíthatom, hogy Heidelbergben megállt az idő, márami a zenét illeti, ugyanis anno ugyanezekre a zenékre nyomtuk.  Az időutazás Ludwigsburgban folytatódott, Frigyes király udvarában. A kívül barokk, belül klasszicista-empire (bútor) stílusú kastély egész napos program az impozáns tereivel, hatalmas parkjával.  Frigyes 2méteres es 200kg-os hegyomlás volt, aki első feleséget rendszeresen megverte. A házasság így nem sokáig tartott. A király -aki Bonaparte nagy haverja is volt-, hamarosan rátalált angol rózsájára, Charlottra. Esküvőjükre a Westminsterben került sor, s a gúnylapok csak ...

Ma sem loptam a napot. A mesébe illő reggeli - gyümölcskompzíciók, a fogyasztásra szánt zöldségek is megfaragva!-, Schwetzingenbe indultam.  Emlékeim szerint gyönyörű kastély, hatalmas rokokó kert élt.  És él most is. A kocsiban változatosság kedvéért My Darkest Days-t hallgattam, ami extra aláfestés a hibátlan minőségű német autópályákon való száguldozáshoz. ... The world belongs to me.... ...Perfect... Schwetzingeni kastély egy gyönyörű későbarokk rezidencia. Természetesen ez is választófejedelemé volt, aki 17 évesen elvett egy 21 éves Wittelsbach-lányt. És...a nő hozománya volt a Kurfürst cím. A nő ezt nem is titkolta, pezsgő társasági életet folytatott, a rezidencia kulturális központ lett. A festmény egyértelműen elárulják  ki az úr a háznál.  Egészen a fejedelemné 40 éves koráig, míg hosszú házasévek után végre várandós nem lett es a baba szülés közben  elhúnyt. Érthető a fejedelemné bezárkózása. ...Hotter than the summer... V...

A Facebook oldalamon kb 2 hónapja különféle számok jelentek meg, ismerőseim nagy kíváncsiságára. Mi lehet?  A számok az idővel csökkentek. Míg ma végre megjelent a magyarázat: irány Heidelberg! Joggal kérdeztek, mégis ez most hogy jön ide. Nos, az utóbbi időben többször emlegettem az ismétlési kényszert, az újrajátszási ciklusokat. Idei életévem különösen érdekes. 19 éves voltam, amikor pont ide, Heidelbergbe kerültem  egy DAAD-ösztöndíjnak köszönhetően.  20 éve szinte ugyanezen napon szálltam le a Liszt Ferenc expresszről, s költöztem be a diákszállásra (2-szoba-konyhás-fürdőszobás apartmanba!), s töltöttem el feledhetlen 1hónapot. Tehát megvan az első ismétlés.  Miután innen számolom a függetlenségi ciklusomat is - itt a másik pont is. Viszont a 39 a 26-tal es a 13-mal alkot sorozatot, így érdemes ezeket is nézni! Tegnap már nem bírtam aludni, izgatott voltam az utazás miatt is. Teljes lámpalázzal léptem ki reggel a lakásajtón, s ...