Helga blogja életről és egyebekről

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...

Szeretettel a  Felhőn Ülőnek Ha már szót ejtettem Kronoszról és Kairoszról , akkor arról is beszélnem kell, hogy a fájdalomnak is van ideje. Van ideje. Ha nem adjuk meg, akkor is kiköveteli magának, mert az elevenen eltemetett érzelmek sosem halnak meg. Környezetemben lévők  mindig azt mondják, hogy nekem mindig jó kedvem van, én mindig mosolygok, mindig derű és jókedv vesz körül. "Neked csak megszületni volt nehéz." Tartozom nekik és nektek egy vallomással: ez nincs mindig. Nekem is vannak mélypontjaim, fájdalmas pillanataim,  sőt hosszú napjaim. S persze, bennem is ott mozog az „igény“, miszerint  fájdalmaktól és szenvedéstől mentes, rózsaszín vagy babakék lubickolós napokat akarok, mert az olyan jó. Az puha, az kényeztető, az teljes és ragyogó! Abban egyszerűen  jó lenni. Aztán történik valami.  Valami, amire egyáltalán nem számítottam. Mert miért is kellett volna számolnom vele? Fel sem merült, eszembe sem jutott. S most itt van. S mo...

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

Minden évben megfogadom, hogy soha többet nem fogok mézeskalácsot sütni. 7 évvel ezelőtt gyúrtam, pihentettem, gyújtottam és sütöttem a tésztát. Aztán Aldinak, majd Ikeának hála jöttem a már csak összeszerelésre váró házikók. Kevertem a porcukros tojásfehérjét és ragadt az egész lakás.  Gondolkodtam a ragasztópisztolyon, de gyermekem beleharapott a cuccba, így a ragasztó ötlete gyorsan sutba lett hajítva. Tavaly megint kedvet kaptam és vettem kész tésztát az Aldiban. Idén pedig az Ikeában. Tavalyi kemény lett, idei megégett. Porcukos keverés helyett dekortollak. Gyerek megette. Legnagyobb szívfájdalmam az elbaszakodott idő. Egyszer csak azt vettem észre, hogy boldogan sertepertélő lányom eltűnt.... Ugyanis az ikeás állatformákkal kifejezetten szaporátlan a munka. Gyurás, szaggatás, tepsibe rakás,  resztli összegyúrása, nyújtása (két nejlon között a fejetlen rénszarvasok és farkatlan rókák elkerülése érdekében), szaggatása, tepsibe tornázása. Sü...

Feldmár András, Kanadában élő pszichoterapeuta és pszichológus Pál apostol első, khorintosziakhoz írt levelét felolvasva kezdte két részes előadását május 31-én este. Az ezerötszáz fős hallgatóság figyelme szinte tapintható volt. Az előadásról videofelvétel is készült, amely néhány hét múlva a Feldmár Intézet honlapján lesz elérhető. „Most, vagy soha!” A kereszténység egyik legismertebb szövegrészlete után – mintegy kontrasztként – Feldmár buddhista példázatot mesélt a tigrisektől körülzárt emberről, aki a menekülés, az életért folyó küzdelem közben is észreveszi a pirosló, hívogató, édes-érett szamócát. A kérdés, hogy vajon mi észrevesszük-e az utunkba kerülő szamócákat, s ha igen, megesszük-e őket? Az előadó ezután Hillél, az ókori talmud mester három alapgondolatát idézte fel: 1. Ha én a saját érdekeimet nem képviselem, akkor ki? Az életben egyedül vagyunk: csak mi, magunk érezzük, tudjuk, ismerjük önmagunkat. Ami bennem van, más nem tudhatja. Másnak fogalma sincs róla, m...

Na, vajon kitől idéztem? Hát persze, az arrogáns drogdokitól, Csernus Imrétől.  Amikor immáron egy évtizede elindult műsora, napi rutinom része lett, sőt felvettem videóra. A fenti mondatot többek közt Som Lajosnak mondta, mire az szabadkozott, hímezett-hámozott, hogy igen-igen, de mégis milyen jó valamihez nyúlni.... Aztán néztem,  hogy vajon én mibe menekülök, ha valami nem úgy jön össze.  Nem dohányzom, alkoholt (bort) finom falat mellé szeretek inni (meg amúgy is hamar a fejembe száll), drog szóba sem jöhet. De akkor mi? Hűtőszekrény: sós vagy édes, ebben a sorrendben és vissza. Filmnézés. Netezés. És ami ránk nőkre  a legjellemzőbb: végighívom a barátnőimet. Hátha valakinek egy jót panaszkodhatok, vagy éppen ő panaszkodik nekem és így megnyugszom, hogy másnak sokkal szarabb, mint nekem.  De miért is ventillálunk?  Mert így adjuk ki magunkból azt feszültséget, energia-beszűkülést, amit az adott konfliktus hordoz. Képzeld el, háromg...

Az Öreg Indián így szólt: "Egy harc dúl bennem folyamatosan ... egy rettenetes harc ... Ezt a harcot két Farkas vívja. Az egyik Farkas jelképezi a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálatot, a kapzsiságot, az arroganciát, az önsajnálatot, a sértettséget, a kisebbségi érzést, a hazugságot, az önteltséget, a felsőbbrendűséget és az önzést. Míg a másik Farkas az örömöt, a békét, a szeretetet, a nagylelkűséget, a derűt, az alázatosságot, a kedvességet, a jóindulatot, a barátságot, az empátiát, az igazságot és a hitet jelenti. Ez a két Farkas küzd bennetek is és minden emberben." A gyerekek elgondolkodtak a nagyapjuk szavain, majd néhány perc múlva az egyik kisfiú megszólalt: "És melyik farkas fog győzni, Nagyapa?" Az Öreg Indián egyszerűen válaszolt:  "Az, amelyiknek enni adsz."

Henry Fuseli: The Nightmare - Hány éves? - hangzik keményen a kérdés. - Tizenkettő - mondom megszeppenve. - Hm tizenkettő... az hányadikos? - Hatodikos - Tudja mi a hatodik parancsolat? - dörren fel a hang a rács másik oldalán. - Öhm....  -agyam kattog, szám kiszáradt a hirtelen jött vizsgakérdés hallatán. - Ne paráználkodj - ezt a hangsúlyt Loyolai Ignác is megirigyelte volna-, mondja, maga paráználkodott már? Egyszerre érzek tehetetlen dühöt és szégyent miközben hápogva próbálom kikérni magamnak a kérdés mögé bújtatott vádakat. Ez volt az a pillanat, ami megpecsételte nálam a katolikus egyház, s egyben a kereszténység sorsát. Innentől kezdve csak Voltaire-t tudtam idézni: “tapossátok el a gyalázatost”. Bevallom, van egy kékharisnya énem. Az ismerőseim ezt valószínűleg már ki is szúrták, attól függetlenül, hogy ezt így bevallottam volna magamnak.  Erre úgy jöttem rá, hogy gyakran címkéztem meg másokat ezzel a kedves kis jelzővel. Mármost, ha ezt másban észrev...

Gyerekként egyik kedvenc cikizős odamondogatásunk volt az okos enged - szamár szenved népi bölcsesség. Akkortájt inkább dühből, tehetetlenségből, s persze  a másik lealázása céljából dobáltuk egymás fejéhez  a parttalan vita, ölre menő veszekedések közepette, afféle végső igazság, megoldás gyanánt. Ettől azonban a feszültség nem múlt el, sőt ott duzzadt, növekedett, s szakított ki belőlünk egyre nagyobb darabokat. Aztán a tehetetlen düből kimondott szavak más motivációt kaptak.  A düh elpárolgott, s lett belőle tehetetlenség, a szégyen és ellehetlenülés kimagyarázása. A nem-álltam-ki-magamért felett érzett mérheteten és kimondhatatlan, még maguknak sem bevallott felsülés felett érzett szégyené. S persze, mi engedtünk, de szenvedtünk is cudarul, míg a másik élte vidám kis életét, és tett a mi önmagunk felett érzett nyomorunkra.  Legalábbis így tűnt. Aztán egyszer csak álltam a kipattanó konfliktus közepén. Néztem a másikat, aki Honthy Hannát megsz...

Hányszor halljuk ezt a szót, sőt mi több mondjuk ki magabiztosan magunkról, hogy milyen toleránsak vagyunk. Aztán valamit hallunk, látunk, megélünk, s kiderül tolerancia nem több, mint egy szép szlogen. Legcifrábbakkal illetném azt  nagypapát, aki a női öltöző bejáratát elállva "legyen szíves elengedni" kérésemre, "menjen a fenébe" szavakkal válaszol.  Nézzük a filmet, s a két fél szempontját látva minden érthető. Nem ítéljük el az egyiket, s nem pártoskodunk a másik mellett. A kettő fél adja ki az egészet. Kettőn áll a vásár- ahogy a közmondás is tartja.  Mihelyt azonban az életünkről van szó, a másik egyből céltábla lesz. Bepasiztál! Kurváztál! - ordítjuk oda, mikor fény derül a másik sunyi kis titkaira. De mi is fáj valójában? Az, hogy a másik valakivel jobban érzi most magát, mint velem? Urambocsá, velem is egykor nagyon jól érezte magát. Továbbmegyek, velem csalta akkori partnerét.  Vagy az fáj, hogy kivette a kezemből a sorsom irányítás...

Ötéves lányom igazi világpolgár. Hiába csepegtettem gyermekkorom kedvenc meséit, rajzfilmjeit, leragadtunk Anna Petinél  (jajj) és átváltottunk mindenre, ami Disney, Pixar vagy Dreamworks. Természetesen a Disney-hercegnők viszik a pálmát, a maguk habos-babos, tömény giccsparádéjukkal. Így került sor  a Hercegnő és a béka című, kissé kitekert, néhol megerőszakolt, s horrorelemeket is felvonultató opuszra. A történet  kedvenc amcsi városomban, New  Orleans-ban játszódik. Van itt elkényeztetett gazdag fehér lányka a maga fekete és szegény barátnőjével, aki alig várja, hogy megnyissa saját éttermét. Természetesen a hitelezők nem neki szavaznak bizalmat, a lányka összetörik. Kényeske barátnéja vigasztalásképpen ráadja egyik meseszép báli ruháját, s itt kezdődik a kalamajka. Egy béka kerül elő, ki csókot kér. A béka egy megvuduzott csóri herceg, aki reménykedik a hercegnő megváltó csókjában.  Csók el is csattan, s a hercegnő-pincérlányból is kis zöld, nyálkás ...

A fenti mondatot tanítóm, Lámám, Ole Nydahl mondta. S ezzel az életem innentől kezdve gyökeresen megváltozott. Már semmi sem az, ami eddig volt. A határok eltűntek, s a térben csak az áldás és a végtelen lehetőségek tárháza jelent meg. Nincs aggódás, nincsen probléma. Lehetőség, bőség, tudás és öröm van. S az is tartósan. Nincsen jó vagy rossz. Persze megjelenhet olyasmi, ami még megérint, de az idővel ez is egyre halványabban, erőtlenebbül.  (Ezt ki lehet és ki is kell dolgozni, aktív meditációval, ho'oponoponoval, önempátiával. Lényeg, hogy szembesüljünk vele, tudatosítsuk, hogy ott van s érzést váltott ki, mely mögött szükségletek húzódnak meg,  majd engedjük elmenni.) I'm very happy about you. Really. Én is. Örülök, hogy hazataláltam. Összeszőve.

Az elmúlt egy hónap megint tömény pörgés volt. Végre kezdtem látni az alagút végét, amikor az egyik kulcsmunkatársam bejelentette, levadászták. Nagyobb HR szervezet, nagyobb kitörési - ugrási lehetőség, az anyagiakról pesze nem is beszélve. Ő pedig döntött, mellettük. Ott azon nyomban törtem darabjaimra. Így ültem kocsiba, s vágtattam Győrbe, kihasználva a 1,5 órás utat egy kis önempátiára. Hogyan is érzek? Mely fontosságom sérült? Hogyan szeretném magamat érezni? És mi lenne most nagyon jó? Szépen módszeresen tornáztam fel magam az érzelmi létrán. Azzal, hogy kimondtam negatív érzéseimet, majd a mögötte sérült szükségleteimet, máris majd 4 szintet ugrottam. Viszont folytattam a vágyaimmal, koncentrálva az érzésekre, így egyszercsak pikkpakk máris a jólét, az öröm rezgésébe kerültem a korábbi szükösségből. Aztán kollégáim azonnal rámöntötték panaszukat, s máris az őd dolgaikkal foglalkoztam saját magam helyett. Feladat lett a problémából. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a pénz...