Helga blogja életről és egyebekről

"A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot,  azt a pillanatot, amikor született. És akit szeretnek, sosem öregszik meg,  szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját,  könnyű, nyári ruháját  ugyanaz a barátságos szél borzolja  egy életen át, amely akkor fújt, abban a végzetes pillanatban." Szerb Antal: Utas és holdvilág El sem merem mondani, mikor is olvastam először a Tajtékos napokat Boris Viantól. Először. Mert aztán az évek múlásával elő-elővettem, csak azért hogy beszippantson az a  látomás, melyben mellesleg egy mesébe illő szerelmet is megfigyelhetünk.  A szürrealitás iránti vonzódásom innentől datálható, minden jöhet, ami nem evilági látásmód, függetlenül, hogy utópia vagy borzongató falanszter. De lehet  banális és vulgáris, mint Cserna-Szabó írásai, ahol a szerelem  minden csak nem magasztos. Unalmas, behálózó,  fájdalmas, konvencionális, de  leginkább  a hús puszta vágya....

Film a hétvégére   Adott egy ausztrál fazon Joe, aki jelentős túlsúllyal és súlyos autoimmun betegséggel rendelkezik. Mivel sem az orvosok, sem a hagyományos gyógyszerek nem képesek hosszútávon megoldást kínálni számára John utolsó reménye abban az ideológiában rejlik, hogy a teste képes az öngyógyításra. A gyorséttermi ételeket maga mögött hagyva útra kel egy gyümölcspréssel és elhatározza, hogy csak és kizárólag gyümölcsök és zöldségek levét fogja inni 60 napig. A közel 5000 km-es úton, mely keresztülviszi az amerikai egyesült államokon, egy cél lebeg a szeme előtt: elérni, hogy gyógyszerektől mentes, kiegyensúlyozott életet élhessen. Miközben útja során Joe több, mint 500 amerikaival beszélgetett táplálkozásról, egészségről, egy arizóniai kamionparkolóban találkozott Phil-lel, aki ugyanabban a betegségben szenvedett, mint ő és hasonlóan rossz állapotban volt. Phil extrém túlsúlyt cipelt magán és szinte csak egy sajtburger választotta el a szívrohamtól. Miután Joe megoszto...

Szívesen emlékezem vissza főiskolás éveimre. Természetesen nem a tantárgyak, az órák és a vizsgák maradtak meg, hanem a társaság.  A közös beszélgetések, bulik, mozizások.  “Egyetemre nem a tanulás miatt jár az ember - mondja Barátném-, hanem a társaság miatt!” Élveztem, ahogyan kinyílt a világ, ahogy megismerhettem az akkori menő alter filmeket. Imádtam a Rába mozi kistermébe járni, ami maga volt a megtestesült cukiság. Aprócska pársoros terem, puha szőnyegpadló, süppedős plüss fotelek elegenedő lábhellyel és a cukibuki kristály falkarok a tapétás falakon. Otthonos, meleg, összebújós, ahol nincs   pattogatott kukorica majszolás, sportcsoki papírtépés és kolaszürcsölés hangja. Tűzvészként terjed egy-egy jó film híre, s mi özönlöttünk a moziba be. Mindig volt jegyünk, nem kellett órákig sorban állni, mint valamely menő hálivúdi film bemutatójára. Ki nem,  vagy nagyon is kimondva megvetettük azokat, akik éppen valamelyik tapló filmre mentek be, mint ahogya...

Végre, sikerült több részletben megtekintenem a filmet. A filmet, amely meglehetősen megosztóra sikeredett. Vannak, akik istenítik, hatalmas felismers-óceánnak tituálják, míg mások fiaskónak.  A "Filmszerész" tizes skáláján is csak hármast pukkant. Lényeg, a két tábor egymásnak feszül és hangosan próbálják egymást meggyőzni saját igazukról. A film lekötött, s nem tűnt annyira hosszúnak - persze, ez a több részletben való megnézésnek is köszönhető. Kb. a közepétől indult meg a cselekmény, addig inkább ismerkedés a szereplőkkel és hozzászoktatás a gyors jelenetváltásokhoz történt. Érdekes volt... nem mondok semmit, mert minden könyv,  minden film és minden zene mindekiben más-más történetet indít el. Egy fura dolog azonban történt. Még sosem volt, hogy filmmel  egyáltalán álmodtam, nemhogy aznap.  Most ez történt.  S erről mi a történetem?  Az, hogy talán mégiscsak megfogott.... Felhőatlasz from szolgakurzus on Vimeo .

Valamely apropó kapcsán említésre került egy volt - angolul nagyon jól beszélő-, kollégánk, aki egyszer teljesen váratlanul az ebédlőasztal felett kibökte, hogy megnézné a Star Wars alternatív, azaz Kovi-féle változatát. Mondanom sem kell, többen félrenyeltük a tarhonyát, s levegő után kapkodva meresztettük szemünket.   Merthogy - ezt a magyarázatot tessék figyelni-, a werkfilmben látta, hogy a súgógépen fonetikusan ment az angol szöveg. S az aztán ám a kemény dolog,  nem is  Darth Vader nagyúr férfiassága.     A netnek köszönhetően a  film cselekménye megtekinthető a youtube-on, kb 8 percben. A többi -  ahogy az Expert mondja-, semmi új  a nap alatt.   Na, ezt nézd végig koncepciók nélkül.      

"A legszörnyűbb az a magány, amit más tásaságában érzünk." (A harag napja)

Néztem A postás mindig kétszer csenget filmtörténeti mérföldkövet, s nem értettem. Nem értettem, hogy mit eszik  a csaj azon a kőbunkón. A nő férjét sem jókedvében teremtette a Jóisten -akihez képest az autószerelő mégiscsak egy Adonisz-, de mint tudjuk, a szerelem vak, s vonzódásra nincsen racionális válasz. A vonzalom (és ellenszenv) mögött mindig valami más húzódik. Ezt nevezhetjük karmának, sorsnak, generációs mintáknak, mémeknek. Visszatérve a filmhez, nem értem. A pasi durva, mind szavaiban, mind tettében, simán beleöklöz a nőbe. És a nőnek még ez is tetszik. Én pedig ülök és nézek.  A másik film, amit nemrégiben sikerült végignéznem, Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pasquale című filmje volt. Döbbenetes képi világ, nehéz megállapítani, hol a valóság és a képzelet határa.  A félmagyar főszereplőnőt román apja szimplán eladja. A lány Londonban egy elit kupiban köt ki. Elit, mert a kupi tulajdonosa és a koncepció atyja magát értelmiséginek valló. Egy meg nem értett,...

Idestova vagy tíz éve olvastam Ghislaine Lanctot Egészségügyi maffia című könyvét, nem is kis megdöbbenések közepette.  Ghis miután egyetemi orvosi diplomát szerzett, praktizálni kezdett, s rájött, hogy valami nem OK. Egészségügy helyett betegségügyről kezdett beszélni, majd miután a Quebec-i nativ indiánok között is eltöltött egy kis időt, rájött WHO kisasszony filantrópia álarca mögé  bújtatott népirtási politikájára is. Könyvei zajos sikert aratott, melynek köszönhetően elvették doktori címét, praktizálási jogától megfosztották, sőt még börtönbűntetést is a nyakába sóztak. (Hazánk is dicsekedhet hasonló boszorkányüldözéssel...) Ghis nem adta fel, kiállt elvei mellett, s nyitja fel azóta is emberek százainak szemét. Ő maga pedig - ahogy elézem-, szimplán elérte a megszabadulást. A mellékelt film egy csoda. Szánjatok rá időt, s gondolkodjatok el rajta. És osszátok meg barátaitokkal.