Az alábbi írást M.Móni, egy igazi szívember osztotta meg velünk, s rábólintott, hogy mi is tovább adjuk. Úgy vélem, ezt a csodát minél több embernek is olvasnia kell. Köszönöm Móni, hogy közkinccsé tetted! Mióta Helga bejegyzését olvastam a kilókról cudarul feszít valami. Úgy látom, mese lesz belőle. :-)) És ez persze az én történetem, hátha mégis találtok benne valamit. Alig egy kilóval születtem, elég pocsék kilátásokkal, a családom azt se tudta, mivel "tömjön", hogy legyen belőlem valami mérlegképes. Arra emlékszem, hogy mikor vacakul voltam, szerettem odabújni anyuhoz úgy, hogy hallhassam a szívét. Ha ezt lehetett, akármi volt, megnyugodtam. Ő akkoriban kissé molett alkatú volt, pont kellően Anyupuha. Az oviba alig akartak bevenni a kis súlyom miatt, játék közben folyton félrekotortak, talán nem voltam elég számottevő. Az azért érdekes volt, hogy a nagyon duci, hormonproblémákkal élő iskolatársamnak gyakran mondták, hogy vegyen ...