Helga blogja életről és egyebekről

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...

Minden évben megfogadom, hogy soha többet nem fogok mézeskalácsot sütni. 7 évvel ezelőtt gyúrtam, pihentettem, gyújtottam és sütöttem a tésztát. Aztán Aldinak, majd Ikeának hála jöttem a már csak összeszerelésre váró házikók. Kevertem a porcukros tojásfehérjét és ragadt az egész lakás.  Gondolkodtam a ragasztópisztolyon, de gyermekem beleharapott a cuccba, így a ragasztó ötlete gyorsan sutba lett hajítva. Tavaly megint kedvet kaptam és vettem kész tésztát az Aldiban. Idén pedig az Ikeában. Tavalyi kemény lett, idei megégett. Porcukos keverés helyett dekortollak. Gyerek megette. Legnagyobb szívfájdalmam az elbaszakodott idő. Egyszer csak azt vettem észre, hogy boldogan sertepertélő lányom eltűnt.... Ugyanis az ikeás állatformákkal kifejezetten szaporátlan a munka. Gyurás, szaggatás, tepsibe rakás,  resztli összegyúrása, nyújtása (két nejlon között a fejetlen rénszarvasok és farkatlan rókák elkerülése érdekében), szaggatása, tepsibe tornázása. Sü...

Az az igazság, hogy nem tűntem el. Élek, virulok és állandóan  rohanok az év végi hajtásban. Feltehetitek a kérdést, jó, jó, de ennyire? Igen. Mivel munkahelyemen az év végét szeptemberre datáljuk, október-november  mással sem telik, mint zárással és annak utózöngéivel. Teljesítményt értékelünk, kontrollunk adatokat küldünk Anyunak, s megkapjuk az új sarokköveket is. Elkészülnek a számsorok, s kibontjuk az év legjobbjai nevét tartalmazó borítékokat,  megünnepeljük őket, megosztjuk a legjobb gyakorlatokat, egyszóval örülünk egymásnak. Decemberben pedig már full karácsonyi hangulat. Mindenféle iskolakóstolgató foglalkozások, Mikulás bulik és partners partyk. És persze Biologika és Megértés Táblázata a hétvégéken. Közben ezeregy gondolat, téma, ötlet  a fejemben, mit végre valahára e-papírra is fogok vetni.... ...  köszönöm a türelmeteket!  

A hosszú hétvége közeledtével még utolsó percben betértem a diszkontba, s gyorsan vettem a család kedvenceiből valamint friss zöldséget, gyümölcsöt a fantasztikus nyers turmixokhoz . Már a kasszánál állok, s pakolnék ki a szatyromból (nem vettem kosarat), várom, hogy a szalag mozduljon már. Az előttem álló kék munkásruhás szaki  pislog. Végre van hely, pakolni kezdek. Előre a nehéz, dobozos vagy kemény zöldségek, majd pár hűtős cucc, s végén a zsemle és a csomagolt bébispenót. A szaki sunyin mosolyog. "Nem úgy van ám, hogy csak egymásra hányom a dolgokat - fordulok felé nevetve- mindent a helyére. " Szaki is nevetni kezd.  Látszik, nem erre  a reakcióra számított. Haladunk, ő már fizet, míg én éppen rácsodálkozom a dohányárukra, egész pontosan a csomagolásukra.  Az öreg megszólal: " Nem a cucctól, hanem a ráírt ijesztgetéstől halunk meg ".  Fizet és távozik. Állam leesik, a fószernak kisujjában van az Új Medicina. 

Nagyot derültem reggeli felkelés vezérének, Buda Mártonnak megnyilatkozásán.  Kisgyerekes apa lévén reggel négyen ébredtek a hitvesi ágyban. Ez még hagyján, de a kislányuk elég rendesek ki is túrta a szűlőket, hol keresztben, hol hosszában feküdt.   Hangosan felröhögtem, ugyanis nálunk is valami hasonló történt.   Kobakocska fejébe vette, hogy nincs jobb, mint a családi alvás, amikor is egy kupacon alszunk. Erről szépen lebeszéltük, mondván nem férünk el, nem olyan buli, ha egymásba lógunk. Ő nem adta fel, hanem a következő stációra lépett:  kitúrja Apát Anya mellől, és a még meleg helyre ő maga fészkel be. Szó nélkül tűrtük a hajnali átköltözéseit, kómásan cipeltük a motyóját:  takaró, három darab kispárna és ki tudja mennyi plüssike. Férjem vagy önként (már megébredt és nem bírt visszaaludni) vagy kényszer alatt ("Apa MÉG mindig itt van?"),  kóválygott ki a nappali kanapéjára.   Ehhez képest tegnap úgy csőbe let...

Reggel állok a kis keresztutcánál, s megpróbálok balra nagy ívben kijutni a főútra. Ez - ahogy már írtam is-,  a mission impossible kategória . Szinte csak akkor van rá lehetőség, ha vagy - elfogy a sor / pirosra vált a lámpa - vagy valaki végre kienged. Amint soromra várok, kis mókuspárt veszek észre a főút túloldalán. Viháncolnak, majd megcélozzák a szemközti járdát két autó között, hogy feljussanak a fészküket rejtő fára. Az első nekiindul, már majdnem eléri a padkát, amikor egy pickup elcsapja. Kocsi mentségére szóljon, fékezett, próbálta megközölni, de  a mókus is cikázni kezdett, így a végkifejlet elkerülhetetlen volt. Az aprócska test élettelenül csapódok a betonra. Párja átfut - sikeresen felugrik a hőn áhított fára. Rémülten, tanácstalanul rohangál fel-alá a fa törzsén, s nézi az összetört gerincű, felkunkorodott kis vörös kupacot.   Dühös vagyok, döbbent és tehetetlen. A szemem láttára hal meg valaki és nem tudtam segíteni. ...

Lány pink robogón, pink pumps, pink top és pink bukósisak. Stílusos!

A kerületi bevásárlóközpontba megyek, s kerületi lakos lévén praktikusabb az utcán parkolni, semmint centizgetni a kocsit a szűk parkolóházban. Sikeresen találok egy foghíjjat, beállok, az a két perc séta a napsütésben kifejezetten jólesik. Amikor visszérek, kiteszem a vészvillogót, mely szerint távozni készülök. Nehezen látok ki a kocsiból, ezért centiről centire tolatok kifelé.  Az autók csak hömpölyögnek a szűk utcán, nem akar fogyni a sor. Próbálom még kijjebb engedni a kocsit, amikor egy elhaladó  oktáviás  elrobog mellettem,   a tolatóradarom már csipog.  Az őt követő Alfa viszont lelassít, megáll, kienged. Mert kellett neki hely.

Figyelem ! Politikailag inkorrekt! Hetvenes években egy őszi napon a  várpalotai buszmegállóban egy kisebb csoport várja járművet.  A kanok stírölik a csajokat, majd az egyik megjegyzi: -Ezt meghívnám egy vacsorára, aztán utána jól megdugnám. A megállóban váró bányász belekottyant a társaság beszélgetésébe: -Hát én bizony nem fizetnék egy nőnek sem a dugásért! - Te nem fizetnél egy vacsorát egy jó csajnak, csakhogy megdugd? - rikkant föl a mellettük álló zsenília pullóveres  fiatal (később kiderült, kézilabdás) srác, - akkor bazmeg te buzi vagy! Röpült a pofon, szakadt a zsenília pullóver, s közben a busz is megjött. A fenti sztori egy zseniális cikk olvasása közben jutott az eszembe.  Az írásban egy   székely bácsika oktatja csajozásra -szerintem-, az  unokáját.  Az ízes nyelven megírt szöveg alaposan kitér a megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztására, táncközbeni helyes testtartásra, valamint a karburáto...

Kismamaként tértem át arra, hogy diszkontokban vásároljak. Ennek több oka is van: 1. Hol másutt vásárol Germániában egy magyar Student, ha nem a  jó és megfizethető minőségükről híres diszkontokban? Így értelemszerűen rámtört a nosztalgia, amikor a német áruházláncok bejöttek. Örömmel fedeztem fel azokat a csokikat, nassikat, olasztésztákat, amelyeken boldogult lánykoromban éltem.  Geiz is geil! - szól  a nagyszerű felkiáltás, amit itt valahogy úgy fordítottak, hogy  a fukarság menő.  Ugyanis Németországban teljesen normális jelenség, hogy anyuka az A8-cal beáll az Aldi elé és bevásárol saját márkás cuccokkal. Tudatosan és megfontoltan költ, nem fizet a marketingért. Megemlítem, hogy jó a minőség. Gyerkőcnek rendszeresen veszek tiszta bőr túraszandit,  vízhatlan hótaposót, bélelt gumicsimmát, síoverallt, pizsamát. Hibátlan, s töredéke más, azonos minőségű termékeknek. Ha a német gnaedige Fraunak jó, hát kéremszépen, nekem is. 2. Idő-idő...

Figyelem! Politikailag inkorrekt szöveg! Mi a   bajom a konzervativizmussal?  Gyakorlatilag az, ami a nevében is benne van. Konzervál. Konzerválja egy az egyben a status quo-t   -   jobb esetben. Rosszabb esetben nemcsak konzervál, de egy időbeli-szellemi regressziót kell elszenvedni. Visszamegy egy önmagát időben lényegesen megelőző korszakhoz, s annak eszményeit hirdeti fennszóval. Utat talál   a történelmi historizmushoz, annak édesbús sopánkodásához: tessék Jókait olvasni, Erkel hallgatni és   Madarászt, Székelyt nézni, Mohácsot siratni és Görgeyt átkozni. Holott még a mikszáthi mutyizáson, vagy a móriczi mélyszegénységen sem   jutottunk túl. Sőt. Veszélye abban rejlik, hogy fennen hangoztatja, hogy eddig így volt, most is így lesz, vagy eddig így csináltunk, ezután is így fogjuk. Kizárja, elutasítja a progressziót. Kényelmessé tesz, nem kell gondolkodni, csak a korábbi jól bevált   gyakorlatokra hivatkozni.  Idővel a benn...

Nem érdemes irigykedni  a másikra, sosem tudhatod mikor fogod megszánni.

Tessék, kérem. A Megasztár első szériájából elsőként pottyant ki. Azóta viszont ontja  a jobbnál-jobb dalokat, igényes klippek kíséretében. Ez az, amikor az istenadta tehetség utat tör.

Egyik nap estefelé hazafelé menet különös jelenséggel tapasztaltam. Nem tudok rá jobb szót találni, mint jelenség.  Kifejezetten abszurd volt számomra, pedig utána alaposan elgondolkodtam azon, hogy lám ez is a valóság része. Sőt valaki valóságának  nagyon is a  szerves része. Ami aztán az én valóságommá is válik.   Az élet egy álom - tanít Karmapa. Történt ugyanis, hogy az ősszel megnyílt regeneráló stúdió bejáratánál parkoló kék  VW kisbusz körül  egy barna tollas valami lopakodott.  Az a valami olyan volt, mint egy nagyra nőtt madár, ugyanis embernek  aprócskának tűnt.  Gyakorlatilag azt láttam csak, hogy egy ködbe burkolózott barnaság mozog. Lassítottam, el ne üssem, no meg a kíváncsiság is hajtott. Ekkor láttam, hogy a kusza kosztüm igenis egy embert rejt. Apró, törékeny alakot, aki bő ruhát és különleges fejfedőt visel. Kezében füstölő, mellyen pontosan lekövette a kisbusz sziluettjét, miközben annak gazdáj...

Eszterke magas, vékony lány, aki  legújabb trendeknek megfelelően nyáron már kendőmintás topot hord sorttal, sarucsizmával, az elmaradhatlan óriás napszemüveggel és ölebbel. Mellette a szupermacsó, Hilfiger-pólója nyaka menősen felhajtva, Eszterkét szorosan kézenfogva vezetgetni,  s morcos pillantást vet arra, aki a lányt meg meri bámulni. Macsókánk imponálni akar, elviszi Eszterkét wellnesezni. A fürdőben állandóan instruálja a lányt, így megtudjuk, hogyan kell szaunázni, hogyan kell a tusólórózsát tartani, nem szabad belecsobanni a jeges medencébe és végképp tilos visszamenni még egy körre. Eszter szerelmes, hosszú végtagjaival és aprócska mellével vígan futkároz, míg Macsó lepedőt terít rá, s megmondja melyik ágyra dőljenek le. Közben be nem áll a szája és mást sem hallani: ezt szabad, ezt ne tedd Eszter ez őrültség, Eszter ez nem egészséges! Kedves Eszter! Olyan szívesen megmondanám neked a tutit. 
Hogy tanulj, dolgozz,  járj nyitott szemmel és a glossy magazinoka...

Téma már nem az utcán, hanem a facebookon hever. Most is átfutottam az idővonalat, s konstatáltam, hogy általában három témában nyomulnak az emberek: 1. Család - gyerek, unoka, kedves megosztása. - Lássátok, milyen jó nekem! 2. Idézetek, főként spirituális szövegek  közzététele, itt aztán minden megtalálható Assisi Szt. Ferenctől Oshoig. Pottyanó vízcseppek, naplementés tengerpart, hegyi buddhák, amit csak akartok. - Lássátok, milyen fejlett vagyok!   3. Politikai irány. - Lássátok, milyen faszagyerek vagyok! Ez utóbbi a legszebb. Ugyanis csak a szélsőségeket látom. A masszívan posztolgató entelektuell ballib, aki OVI minden egyes ballépését felteszi, kommenteli. Aztán a nagymagyar, aki a Tolnai Világlapja nyelvezetében írt isten-haza (Nagymagyarország)-család hármas köré rendezett mások által  már megosztott  bejegyzéseket teszi fel.   Míg az első csoportnál hasonszőrűek lájkjai és (ön)irónikus megjegyzései jelennek meg, addig a másik csoportnál...

Döbbeneten figyeltem a hazai eseményeket, kezdeményezéseket, mely értemében a melegeket le  kéne csukni és pénzbírságra kéne ítélni. Azokat, akik felvonulnak. Egyelőre. Idestova 200 éve  börtönözték be Oscar Wilde-ot, csak mert meleg volt. Szerencsére művei fennmaradhattak, így olvashatjuk a keserédes Boldog Herceget és a horrorba is beillő Dorian Gray arcmását. Jakab Andor blogjában olvastam egy afrikai srácról , akit falujában nyílt színen, világos nappal agyonvertek, majd benzinnel lelocsoltak és felgyújtottak. Csak mert meleg. És ezt arrafelé nem igazán szeretik. A fiatalember menekül az utcán emberek és kocsik között, s amíg egy kicsit is mozog, addig ütlegelik, rúgják, bútort dobnak rá, majd felgyújtják. Szabályszerű kínzás és kivégzés. S mint említettem, a homoszexualitást Afrikában egyáltalán nem tolerálják, így a srác segítségére senki sem siet, ellenben az őt üldözők sora dagad. Megint több gomb került rajtam benyomásra. Az egyik, az a féktelen harag, csak mer...

Tavaly nyáron. Letöltöttem Szalay Vivienne könyveit a Scribd segítségével és egy-egy este alatt kiolvastam őket. Aztán vitára bocsájtottam a témát. Nagyon érdekes volt látni, hogy kiben milyen történetet indított el, kin milyen gombot nyomott meg. Elöljáróban még annyit a műről, hogy egy luxusprosti élete tárul fel a lapokon. A szép, ugyanakkor közepes intelligenciájú vidéki lánynak nem sok esélye van arra, hogy sikeresen továbbtanuljon. Viszont mindennél jobban vonzza a luxus, a márkák, a gazdagság. A gimi legrondább - és egyben leggazdagabb-, fiúját lecumizta egy karóráért, pontosabban annak ígéretéért.  Felsőfokú tanulmányok helyett jött a modellkedés, eszkort és a bűvös kör az 1000 eurós óradíjjal, dubaji bulikkal (3 napra több tízezer euró, haute couture estélyik, top designer táskák,  és végbél összevarrása a helyi kórházban). S mit kellett ezért tennie? Gyakorlatilag mindent, finnyogásnak helye nincs. Alapkövetelmény a tökéletes, hibátlan test, label ruhák, kiegé...

És ha már az agyonmarketingelt világról írtam, íme egy nagyon tanulságos film, melyben az is kiderül, miért pukkanak ki oly hamar a villanykörték.