Menedzser és a Spiritualitás X - EMK és a politikai korrektség - másodközlés
Az előző cikkemben Marshall Rosenberg nevével fémjelzett erőszakmentes (együttműködő) kommunikáció lehetőségeiről írtam.
Ennek lényege, hogy alaposan megfigyeljük, ami történik, s ezt visszamondjuk, majd megfogalmazzuk vele kapcsolatos érzéseinket, s az amögött megbúvó ki nem elégített szükségleteinket. Majd pedig kérünk, ott helyben, promt teljesíthetőt.
Például Kicsi Lányom szobája atomtámadás utáni állapotot vett fel a takarítás után pár órárával: 1. lépés: Noémi, amikor benézek a szobádba s ez a iradatlan rumli fogad a friss takarítás után, 2. szóhoz sem tudok jutni. Bosszúság, döbbenet van bennem! 3. Nekem fontos a szép környezet, hogy a lakás, ahol élek tiszta és rendezett legyen. Nagyon sokat dolgoztam, hogy rend legyen, s az is fontos, hogy a munkámat megbecsüljék, értékeljék. 4. Kérlek mondd meg, hogy most azonnal rendet tudsz-e tenni? (5. Igen Anya - s megy máris pakolni és pikkpakk gyönyörű rend van.)
Kicsit mechanikusnak tűnik, de az életben gördülékenyebb, közvetlenebb, s meglepő módon hatásos. Olyannyira, hogy 4,5 éves lányom mesteri szinten űzi. Elkövettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg mi legyen a vasárnapi ebéd. Értelemszerűen nem akarta megenni az ételt, s helyette mást akart: - Anya, bennem csalódás van, mert fontos nekem hogy megkérdezzenek. Ígérd meg most, hogy máskor meg fogod kérdezni, hogy mit szeretnék ebédre enni! Anyósom ekkor mondta, hogy ezt a kérést képtelenség nem teljesíteni.
A módszer tökéletesen működik kisebb frusztrációk, kellemetlenségek illetve a nekünk panaszkodóknak visszajelzés szintjén. Dühös embernél jobb azonban, ha nem használjuk, hanem inkább elmegyünk egyet fagyizni, mire megjövünk ő is megnyugszik.
Ami viszont csodálatos a módszerben, az, hogy intenzív gerincvisszaépítő/megerősítő mellékhatása van. Ugyanis, amint megfogalmazom érzéseimet és kiállok a fontosságaimért egyszerűen képtelenség lesz hantázni, s ami még jobb másokat megbántani. Hiszen nem róla/róluk beszélek, hanem magamról, arról, hogy ott abban az adott pillanatban hogyan is érzem magam. Szó sincsen szemrehányásról, vádaskodásról, csakis az érzelmeimről és fontosságaimról, s arról, hogy a jelen rózsásnak nem mondható állapot helyett mit szeretnék megélni. Buddha szavaival élve: beengedem a tolvajt az üres házba, azaz azáltal hogy észreveszem érzéseimet, azon nyomban tudatosítom, hogy ez hogy ez az érzelmi állapot csak MOST van. Az érzés így nem válik tartóssá: ahogy megjelent a térben úgy fel is fog oldódni.
S mivel kiállok a fontosságaimért, így nem kell mást mondani, mint amit gondolok vagy tenni szeretnék. Nem kell szépíteni, nem kell mismásolni. Meg lehet mondani az igazságot. Nem kell a politikai korrektség álarca mögé bújni, hogy másokat ne sértsünk meg, miközben a gombóc ott nő és dagad a torkunkban...
Semmi mást nem csinálok, csak engedem az érzelmeimet megélni, kihúzok magamból pár tüskét azaz empátiát adok magamnak. Ezzel a GNM által emlegetett érzelmi elszigetelődést szépen feloldom, s teszek egy újabb lépést a testi-lelki egészség felé.
Ennek lényege, hogy alaposan megfigyeljük, ami történik, s ezt visszamondjuk, majd megfogalmazzuk vele kapcsolatos érzéseinket, s az amögött megbúvó ki nem elégített szükségleteinket. Majd pedig kérünk, ott helyben, promt teljesíthetőt.
Például Kicsi Lányom szobája atomtámadás utáni állapotot vett fel a takarítás után pár órárával: 1. lépés: Noémi, amikor benézek a szobádba s ez a iradatlan rumli fogad a friss takarítás után, 2. szóhoz sem tudok jutni. Bosszúság, döbbenet van bennem! 3. Nekem fontos a szép környezet, hogy a lakás, ahol élek tiszta és rendezett legyen. Nagyon sokat dolgoztam, hogy rend legyen, s az is fontos, hogy a munkámat megbecsüljék, értékeljék. 4. Kérlek mondd meg, hogy most azonnal rendet tudsz-e tenni? (5. Igen Anya - s megy máris pakolni és pikkpakk gyönyörű rend van.)
Kicsit mechanikusnak tűnik, de az életben gördülékenyebb, közvetlenebb, s meglepő módon hatásos. Olyannyira, hogy 4,5 éves lányom mesteri szinten űzi. Elkövettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg mi legyen a vasárnapi ebéd. Értelemszerűen nem akarta megenni az ételt, s helyette mást akart: - Anya, bennem csalódás van, mert fontos nekem hogy megkérdezzenek. Ígérd meg most, hogy máskor meg fogod kérdezni, hogy mit szeretnék ebédre enni! Anyósom ekkor mondta, hogy ezt a kérést képtelenség nem teljesíteni.
A módszer tökéletesen működik kisebb frusztrációk, kellemetlenségek illetve a nekünk panaszkodóknak visszajelzés szintjén. Dühös embernél jobb azonban, ha nem használjuk, hanem inkább elmegyünk egyet fagyizni, mire megjövünk ő is megnyugszik.
Ami viszont csodálatos a módszerben, az, hogy intenzív gerincvisszaépítő/megerősítő mellékhatása van. Ugyanis, amint megfogalmazom érzéseimet és kiállok a fontosságaimért egyszerűen képtelenség lesz hantázni, s ami még jobb másokat megbántani. Hiszen nem róla/róluk beszélek, hanem magamról, arról, hogy ott abban az adott pillanatban hogyan is érzem magam. Szó sincsen szemrehányásról, vádaskodásról, csakis az érzelmeimről és fontosságaimról, s arról, hogy a jelen rózsásnak nem mondható állapot helyett mit szeretnék megélni. Buddha szavaival élve: beengedem a tolvajt az üres házba, azaz azáltal hogy észreveszem érzéseimet, azon nyomban tudatosítom, hogy ez hogy ez az érzelmi állapot csak MOST van. Az érzés így nem válik tartóssá: ahogy megjelent a térben úgy fel is fog oldódni.
S mivel kiállok a fontosságaimért, így nem kell mást mondani, mint amit gondolok vagy tenni szeretnék. Nem kell szépíteni, nem kell mismásolni. Meg lehet mondani az igazságot. Nem kell a politikai korrektség álarca mögé bújni, hogy másokat ne sértsünk meg, miközben a gombóc ott nő és dagad a torkunkban...
Semmi mást nem csinálok, csak engedem az érzelmeimet megélni, kihúzok magamból pár tüskét azaz empátiát adok magamnak. Ezzel a GNM által emlegetett érzelmi elszigetelődést szépen feloldom, s teszek egy újabb lépést a testi-lelki egészség felé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése