Bejegyzések

politika címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szabadság

Az embereknek nem erős kezű vezetőkre, hanem szabadságra van szüksége - hallottam egy számomra fontos embertől évekkel ezelőtt. Akkor csend lett, majd pár hónap múlva az embert darabjaira szedte a média. Úgy gondolom, hogy ez a válasz sosem volt ennyire időszerű, mint  manapság. Óránként olvasni cikkeket, hogy menekültek, bevándorlók milliói tartanak Európa, így  schengeni határként hazánk felé. Kampány nélkül is beindul a félelem és az ellenállás.   Mi lesz, ha… Elvszik a munkánkat?
 Nyelvtudás és okmányok nélkül?
 Megemlítem, hogy nem találunk embert, aki takarítana, mosogatna. Mert már kiment Londonba. Nincs szakács, chef, mert már valamelyik ausztriai üdülőparadicsomban dolgozik, s nemcsak síszezonban, hanem az osztrák találékonyságnak hála, már nyáron is. Mi lesz, ha… robbantanak, megerőszakolnak, megölnek, lelaknak minket, amikor már nekünk sincs semmink… Semmit is felajánlani: ez az igazi fekete vacsora. Olvasom a cikkeket, ISIS szervezett...

Should I stay or....

Két út áll előttem, melyiket válasszam? Menjek vagy maradjak? Szakmai körben parázs vitát váltott ki egy HVG cikksorozat , mely a szerencséjüket külföldön kovácsoló hazánkfiairól és lányairól szólnak. Az egyik kérdés, ami felmerült, hogy mit is tud tenni egy HR-s a mobilitás ellen. Rövid és kiábrándító leszek: gyakorlatilag semmit. Az, aki menni akar, az úgyis menni fog. Mert ő már döntött, s senki sem tudja a döntésétől eltántorítani.   Innentől kezdve sírdogálhatok, szomorkodhatok és aggódhatok a KPI-m vagy   a BSCM buktája (és ezzel együtt a bónuszom megkurtítása) miatt, de ez akkor is az ő dolga. Könnyen beszélek, mert a jövés-menéshez az iparági sajátosságok miatt az elmúlt 8 évben már hozzászoktam. Legalábbis komfortosabban mozgok a kétszámjegyű fluktuációs mutatóban, mint az a termelőgyári kolléga, ahol már a 2,5%-os LTO-tól a fél igazgatóság stroke-ot kap.   A fluktuáció és   elvándorlás a valóság azon szeglete, amely akkor is van, ha nekem ...

XXI. század, Magyarisztán

Vállalom, megint politikailag inkorrekt leszek.   Döbbenten olvastam a családon belüli erőszakról illetve az elleni kezdeményezésre adott kormánypárti reakciókat, s kinyílt a bicska a zsebemben.   A honatyák szerint kihal a  nemzet, ha a nők emancipálódnak. Érdekes, Frankhonban a (nem bevándorló) franciák között is legnagyobb a fertilitási ráta. Alap  a kettő, de inkább 3 gyerek. Igaz, ezt támogatja a bölcsi-ovi rendszer és a családi adópolitika. Pedig a francia nő nemcsak csinos, de öntudatos is, gondoljunk csak  Marie-Claire Mendes France-ra, kinek nevét ma magazin viseli.   Itt az ideje, hogy a nők visszamenjenek a tűzhely mellé, és végre  újra két lábon járó petesejtek legyenek.   A nők tehetnek arról , hogy megverik őket.  Igen, természetesen kedves honatyák. Csakis a  nő, aki már puszta létével kihívja maga ellen a sorsot, vagy mert bármely okból dönt teste árulása mellett, s a vevő feljogosítva...

Nyálinger

Figyelem! Politikailag inkorrekt szöveg! Mi a   bajom a konzervativizmussal?  Gyakorlatilag az, ami a nevében is benne van. Konzervál. Konzerválja egy az egyben a status quo-t   -   jobb esetben. Rosszabb esetben nemcsak konzervál, de egy időbeli-szellemi regressziót kell elszenvedni. Visszamegy egy önmagát időben lényegesen megelőző korszakhoz, s annak eszményeit hirdeti fennszóval. Utat talál   a történelmi historizmushoz, annak édesbús sopánkodásához: tessék Jókait olvasni, Erkel hallgatni és   Madarászt, Székelyt nézni, Mohácsot siratni és Görgeyt átkozni. Holott még a mikszáthi mutyizáson, vagy a móriczi mélyszegénységen sem   jutottunk túl. Sőt. Veszélye abban rejlik, hogy fennen hangoztatja, hogy eddig így volt, most is így lesz, vagy eddig így csináltunk, ezután is így fogjuk. Kizárja, elutasítja a progressziót. Kényelmessé tesz, nem kell gondolkodni, csak a korábbi jól bevált   gyakorlatokra hivatkozni.  Idővel a benn...

Kezdődik

Iráni katonai illetékes: az USA nem mondhatja meg, hogy mit tegyen Irán a Hormuzi-szorossal. Tart a nyilatkozatháború.