Helga blogja életről és egyebekről

Nemrégiben ismét megkaptam az „örök kérdést“, miszerint nekem mindig jó kedvem van, merthogy nem igazán látni levertnek, szomorúnak, s ezt hogy csinálom. A helyzet az, hogy mint mindenkinek, így nekem is vannak mélypontjaim, az más kérdés, hogy mennyire teszem ki az ablakba, s terhelem vele a környezetemet. Ezekbe belenézek, beleengedem magam: hagyom őket életre kelni, megélni saját magukat. Ha sokáig nézel a mélységbe, az előbb-utóbb visszanéz rád, idézem fel Nietzsche gondolatát. Igen, a mélység beszippant. Teret és időt kell neki adni. S hogy a mélység ne szippantson be, szigorúan limitálom az önsajnálat idejét: max. két óra hosszat vagyok hajlandó szenvedni. A fájdalomnak van helye, és ideje,   s ha engedem megélni, a két órán belül szépen magától el is vonul. Ismét év vége van,  túl vagyunk az átjárókban bővelkedő mindenszenteken és haladunk az adventi időszak felé. Itt az ideje az önreflexiónak és az introspekciónak, a mélybe nézésnek. Tizenhárom éve hoztam két...

Zeneileg elég sok  mindent fogyasztok, mégis a rockzenét preferálom. Abból is az ún. amerikai dallamos cimkével  jelzettet, ami még ’80-as években  Mr. Mister, Bryan Adams, Marillion, a kanadai Heart nővérek vagy éppen a Nelson-fiúk, majd később a Michael Learns to Rock  nevéhez fűződik, némi teret adva a Sisters of Mercy minimum 5 perces opuszainak.  Így felkaptam a fejem, amikor meghallottam a My Darkest Days Stutter c. nótáját. Ez az amit már régóta keresek ebben a pop s rockzenei katyvaszban. Gyorsan rátettem a kezemet eddig megjelent 2 albumukra, s ha rongyosra hallgattam őket. Eszméletlenül bírom ezeket a keménytökű macsókat. Tépik a húrt miközben függ-elemektől mentes szerelemről, pardon szexről  énekelnek, vagy rúdtáncos pornósztároktól, a videót néző nyomorult halandó rajongó pedig nyálát csorgatja a képernyő előtt. Büszkén éneklik, hogy ők aztán az igazi pokolfajzatok, akik arra hivatottak, hogy az ártatlan női szíveket összetörjék, úg...

  Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, akire mindig számíthatsz, és aki soha ne hazudjon neked. Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, akinek legyen egy jó állása, és ráadásul segítsen a háztartásban, gyereknevelésben. Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, aki megnevettet. Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, aki jó az ágyban. És a legfontosabb- a négy férfi ne tudjon egymásról.     Boldogult lánykoromban előszeretettel néztem azokat a képeket, amelyen  apró gyerekekkel szerelmes jelenetek voltak beállítva. Péládul kis rózsalovag és nagykalapos szerelme, puszi közben fülig piruló kislány. Valami ilyesmi történt most is, amit  az óvodában anyukaként megtapasztaltam, s  a  végén jót mosolyogtam és  okultam. Már megszoktam, hogy az óvodás népség szinte rám önti élménytengerét: a kezét eltörő nagybácsi kalandját, ki hol volt hétvégén, kedvenc állatok és játékok  ...

Lehet, hogy sokan berzenkednek már  a mai naptól,  s kifejezetten félnek a 21-étől.   Nálam más a helyzet.   Kifejezetten lelkesnek, energikusnak, boldognak és  örömtelinek érzem magam.   Körbenézek és csak jó emberek vesznek körül. Örömmel és nyitottsággal csodálkozom rájuk, legyen szó régi vagy újonnan jött ismerősökről. Jó szóba elegyedni, kicsit biologikázni,  a gyereknevelés, vagy az élet más szépségéről elmélkedni. Izgalmas, vidám és örömteli játék.   Akárcsak a valóság szépségének megtapasztalása. Merthogy semmi sem szebb, jobb,  tartalmasabb és örömtelibb, mint maga a valóság.   Az, ami éppen most történik.   Reggel munkába menet felé telefonon gyorsan átbeszéljük Anyukámmal a napi tennivalókat: ki megy a Kicsiért, milyen program lesz ma vagy holnap, mit kell vinni, intézni. Amolyan gyors bevásárlólista.   Évekkel ezelőtt bevezettük, hogy nem múlik el nap anélkül, hogy megöleljük ...