Menedzser és a Spiritualitás III. - Szeress MOST! - másodközlés
Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem.
A téma apropóját a szokásos nyári vakáció adta. Miért is felszabadultabbak, lelkesebb szeretők az emberek a nyaraláson, mint az év többi napján? Teszi ezt a napfény, tengerpart no meg a korlátozott telefon és email elérhetőség? Vagy van esetleg más is?
Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem.
Jelentem van. Nyaralás alatt az új, megszokottól akár többszáz kilométerrel távolabb lévőközeg minden megnyilvánulási formája csábítólag hat: rá kell figyelni, rá kell csodálkozni. Ilyenkor teljes elménkbe, lényünkbe szívjuk a természeti vagy épített környezet minden apró elemét, csodáját. Mivel megnyílunk ezen jelenségek felé, így egy magasabb rezgésszintre lépve minden pillanatot jelenként, élő MOST-ként tapasztaljuk meg. S mint korábban írtam, a MOST-ban nincsenek zavaró érzelmek. Az elme nem „agyal”, nem gondolkodik, nem gyárt elméleteket: meg van etetve. Közben a tudatos én csendben mosolyog, végre önmaga lehet.
Egy ilyen alaphangulatban, azaz egy emelkedett rezgésszintű állapotban sokkal nyitottabbak vagyunk partnerünk felé is. Társasága újra érdekes, állandó mosolygás és jókedv leng körül bennünket. Este jobban esik az összebújás, reggel az ébredés. Könnyebb beszélgetni komolyabb dolgokról, az esti naplemente, s egy pohár finom bor, a tenger halk zúgása vagy a kabócák ciripelése szinte giccsesen ideális háttér a megnyíláshoz, önmagunk és mások megismeréséhez. Szerelem-szeretet. Ez az az érzés, amitől olyan sok mindent várunk. Azt hisszük, hogy akkor jó, ha minél intenzívebb, adott esetben fáj is: fizikálisan a kedves hiánya, vagy a szavak metsző pengéje. Azt véljük, hogy csak akkor vagyunk teljesek, ha a másik is ott szuszog mellettünk. Félemberek vagyunk, ha nincsen párunk. Ha meg van, akkor ez sem jó benne, az sem jó, s királyfiból/lányból idővel rút varangy lesz. Valóban egy érzésről van szó? Valóban csak akkor igazi, ha sajog, fáj és intenzív? Valóban minden királyi lényből béka lesz?
NEM.
Az én olvasatomban a szeretet nem érzelem, hanem egy élethez való általános hozzáállás. Arról szól, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Elfogadom azt, hogy van saját akarata és nem azt teszi, amit ÉN szeretnék. Ugyanis itt a góc: azért szenvedünk mert a másik nem úgy cselekszik, ahogy azt mi elvárjuk. Nem a valóságtól szenvedünk, hanem azért, mert a valóságról alkotott elképzelésünk teljesen más, mint maga a valóság.
Mit tehetek? Felismerem párom viselkedésében saját magamat. Csak azokat – az általam jónak vagy rossznak vélt-, tulajdonságait tudom meglátni, amely bennem is megvan. Igen, a társ az aki a legnagyobb segítséget nyújtja az életünk, látásmódunk fejlesztéséhez. Felismerem, hogy nem azért tesz számomra fájdalmas dolgokat, mert bántani akar, hanem azért, hogy ezzel segítse a gyógyulásomat. Amennyiben alkalmazom „dinamikus igazság” módszerét is, azaz tudatosan és szándékosan minimum két hétig egy olyan tulajdonságára koncentrálok, amit leginkább szeretnék benne (és magamban) megtapasztalni, akkor előbb-utóbb pl. a skandináv típus is megcsillantja latin lényét (Buzz Lightyearhez hasonlóan). Természetesen mindezek ellenére vannak olyan helyzetek, hogy a legnagyobb elfogadás és megértés ellenére sem megy együtt. Általában mindenütt, de leginkább a hálószobában. A különféle női és férfimagazinoknak és műsoroknak köszönhetően elég széleskörű elvárás- és elképzelés halmazzal rendelkezünk, hogy milyen az ideális szeretkezés. Egy pompás csipkeszett vagy ötletes jelmez feldobja kapcsolatunkat, hiszen végre elbújhatunk valaki más mögé és eljátszhatjuk a tökéletes szeretőt. Ezzel egyre jobban eltávolodunk nemcsak partnerünktől, de saját magunktól is. Hiába a pornósztárokat is megszégyenítő jelenet, belül üresség marad még a sokadik alkalom után. Mégis, mi a baj? Miért nem jó az, aminek nagyon jónak kéne lenni? Azért, mert nem az események közepében vagy. Azt nézed mit kellene csinálnod ágyban és azon kívül. Elméd bizonyítani akar, s örömet követel.
A szeretet viszont akkor érzi igazán jól magát, ha szabadon adhat és elfogadhat. Legegyszerűbb, ugyanakkor mégis legnehezebb gyakorlat, hogy tíz percig öleljük partnerünket. Tíz perc elsőre kevésnek tűnhet, de amikor már a második percnél mocorgunk, már soknak tartjuk. Tíz perc magunkra és a másikra. Hallgasd partnered szívdobbanását, végy vele egy ritmusban levegőt, erre koncentrálj, ekkor eltűnik a főnök mélje, vagy a sárga csekk… hallgass és légy jelen. Ölelj, érezd a közöttetek kialakuló forró és áramló energiamezőt. Lehet, hogy meglepő jelenségeket veszel észre, lehet hogy elementáris erővel tör rád egy érzés. Eltűnik a tér is az idő, csend és béke színre, ami szavakkal nem írható le. Partnereddel viszont tudod, hogy most mélyen megosztották egymással lényeteket, s ez a speciális valami egy új lehetőség kezdete. A közös nyaralás ezért is közkedvelt és hatékony eszköze a párterápiának. Az egy másik kérdés, hogyan tudjuk az emelkedett rezgészintet a hazautazás után is fenntartani. Ebben segít egy nagyszerű, ősi hawaii technika, melyről a következő bejegyzésemben írok. PS: A feltöltött kép egy buddhista thangka, mely ábrázolás egyszerre jeleníti meg a férfiúi aktivitást és női bölcsességet, ezzel jelképezve a tudat egységét és teljességét.
A téma apropóját a szokásos nyári vakáció adta. Miért is felszabadultabbak, lelkesebb szeretők az emberek a nyaraláson, mint az év többi napján? Teszi ezt a napfény, tengerpart no meg a korlátozott telefon és email elérhetőség? Vagy van esetleg más is?
Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem.
Jelentem van. Nyaralás alatt az új, megszokottól akár többszáz kilométerrel távolabb lévőközeg minden megnyilvánulási formája csábítólag hat: rá kell figyelni, rá kell csodálkozni. Ilyenkor teljes elménkbe, lényünkbe szívjuk a természeti vagy épített környezet minden apró elemét, csodáját. Mivel megnyílunk ezen jelenségek felé, így egy magasabb rezgésszintre lépve minden pillanatot jelenként, élő MOST-ként tapasztaljuk meg. S mint korábban írtam, a MOST-ban nincsenek zavaró érzelmek. Az elme nem „agyal”, nem gondolkodik, nem gyárt elméleteket: meg van etetve. Közben a tudatos én csendben mosolyog, végre önmaga lehet.
Egy ilyen alaphangulatban, azaz egy emelkedett rezgésszintű állapotban sokkal nyitottabbak vagyunk partnerünk felé is. Társasága újra érdekes, állandó mosolygás és jókedv leng körül bennünket. Este jobban esik az összebújás, reggel az ébredés. Könnyebb beszélgetni komolyabb dolgokról, az esti naplemente, s egy pohár finom bor, a tenger halk zúgása vagy a kabócák ciripelése szinte giccsesen ideális háttér a megnyíláshoz, önmagunk és mások megismeréséhez. Szerelem-szeretet. Ez az az érzés, amitől olyan sok mindent várunk. Azt hisszük, hogy akkor jó, ha minél intenzívebb, adott esetben fáj is: fizikálisan a kedves hiánya, vagy a szavak metsző pengéje. Azt véljük, hogy csak akkor vagyunk teljesek, ha a másik is ott szuszog mellettünk. Félemberek vagyunk, ha nincsen párunk. Ha meg van, akkor ez sem jó benne, az sem jó, s királyfiból/lányból idővel rút varangy lesz. Valóban egy érzésről van szó? Valóban csak akkor igazi, ha sajog, fáj és intenzív? Valóban minden királyi lényből béka lesz?
NEM.
Az én olvasatomban a szeretet nem érzelem, hanem egy élethez való általános hozzáállás. Arról szól, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Elfogadom azt, hogy van saját akarata és nem azt teszi, amit ÉN szeretnék. Ugyanis itt a góc: azért szenvedünk mert a másik nem úgy cselekszik, ahogy azt mi elvárjuk. Nem a valóságtól szenvedünk, hanem azért, mert a valóságról alkotott elképzelésünk teljesen más, mint maga a valóság.
Mit tehetek? Felismerem párom viselkedésében saját magamat. Csak azokat – az általam jónak vagy rossznak vélt-, tulajdonságait tudom meglátni, amely bennem is megvan. Igen, a társ az aki a legnagyobb segítséget nyújtja az életünk, látásmódunk fejlesztéséhez. Felismerem, hogy nem azért tesz számomra fájdalmas dolgokat, mert bántani akar, hanem azért, hogy ezzel segítse a gyógyulásomat. Amennyiben alkalmazom „dinamikus igazság” módszerét is, azaz tudatosan és szándékosan minimum két hétig egy olyan tulajdonságára koncentrálok, amit leginkább szeretnék benne (és magamban) megtapasztalni, akkor előbb-utóbb pl. a skandináv típus is megcsillantja latin lényét (Buzz Lightyearhez hasonlóan). Természetesen mindezek ellenére vannak olyan helyzetek, hogy a legnagyobb elfogadás és megértés ellenére sem megy együtt. Általában mindenütt, de leginkább a hálószobában. A különféle női és férfimagazinoknak és műsoroknak köszönhetően elég széleskörű elvárás- és elképzelés halmazzal rendelkezünk, hogy milyen az ideális szeretkezés. Egy pompás csipkeszett vagy ötletes jelmez feldobja kapcsolatunkat, hiszen végre elbújhatunk valaki más mögé és eljátszhatjuk a tökéletes szeretőt. Ezzel egyre jobban eltávolodunk nemcsak partnerünktől, de saját magunktól is. Hiába a pornósztárokat is megszégyenítő jelenet, belül üresség marad még a sokadik alkalom után. Mégis, mi a baj? Miért nem jó az, aminek nagyon jónak kéne lenni? Azért, mert nem az események közepében vagy. Azt nézed mit kellene csinálnod ágyban és azon kívül. Elméd bizonyítani akar, s örömet követel.
A szeretet viszont akkor érzi igazán jól magát, ha szabadon adhat és elfogadhat. Legegyszerűbb, ugyanakkor mégis legnehezebb gyakorlat, hogy tíz percig öleljük partnerünket. Tíz perc elsőre kevésnek tűnhet, de amikor már a második percnél mocorgunk, már soknak tartjuk. Tíz perc magunkra és a másikra. Hallgasd partnered szívdobbanását, végy vele egy ritmusban levegőt, erre koncentrálj, ekkor eltűnik a főnök mélje, vagy a sárga csekk… hallgass és légy jelen. Ölelj, érezd a közöttetek kialakuló forró és áramló energiamezőt. Lehet, hogy meglepő jelenségeket veszel észre, lehet hogy elementáris erővel tör rád egy érzés. Eltűnik a tér is az idő, csend és béke színre, ami szavakkal nem írható le. Partnereddel viszont tudod, hogy most mélyen megosztották egymással lényeteket, s ez a speciális valami egy új lehetőség kezdete. A közös nyaralás ezért is közkedvelt és hatékony eszköze a párterápiának. Az egy másik kérdés, hogyan tudjuk az emelkedett rezgészintet a hazautazás után is fenntartani. Ebben segít egy nagyszerű, ősi hawaii technika, melyről a következő bejegyzésemben írok. PS: A feltöltött kép egy buddhista thangka, mely ábrázolás egyszerre jeleníti meg a férfiúi aktivitást és női bölcsességet, ezzel jelképezve a tudat egységét és teljességét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése