Helga blogja életről és egyebekről

Valamelyik sanomás női magazinban olvastam először a beszólogatós fitnessedző nevét. Rá egy vagy két hétre egyik ismerősöm lájkolta a srác oldalát, így rákattintottam. Az oldalon szépen fotózott képeken kigyúrt lányok és fiúk, alatta az ominózus beszólogatás.  Ford Fairlane megirigyelhetné. A srác nem fogja vissza magát, elsőszámú célpont minden kövér ember, aki szerinte lusta, büdös, igénytelen és nem tesz magáét semmit. Olyanok, akikkel csak sűrűbben vagyunk, s gondoskodni kéne arról, hogy írmagjuk se maradjon. Ennek megfelelően a riposztok, kommentek is elég megosztottak.  A rajongótábor lelkes, míg az ellentábor köpköd, beszól, s hasonló jókat kíván... Marketingszempontból a csóka zseni. Nagyon jól felépítette a személyes brandjét: a könyörtelen, mocskosszájú, keménytökű gyerek imidzsét. Végülis, ha Csernusnak bejött, akkor neki is. És igaza is van. Ha nem ő lépi meg, meglépi más, lefölözve ezzel az amúgy eszkimók által sűrűn lakott piacot. A kommentekből ...

 by Mona     Az utóbbi időben sikeresen elhallgattam. Ennek oka megintcsak a krónikus időhiány.  Munkahelyemen az gazdasági évet szeptemberben zárjuk, s októberrel indítjuk az újat, így november a bentlakás hónapja. Értékelünk, díjazunk, elismerünk, és várjuk a jövő évi adóváltozásokat, azaz próbálunk tervezni. Rendezvény  és meghívás hegyek, ide menni, oda menni, itt előadni, ott mosolyogni. Közben a gyermek otthon nyavalyog, hogy nem látja a szüleit, pedig semmi másra sem vágyik, mint sok-sok együtt eltöltött minőségi időre, játékra, beszélgetésre és persze egy rakás apró (vagy nagyobb) ajándékra.   A napok pedig csak peregnek, mi pedig, mint a zombik suhanunk, ide-oda. Annyiban helyén volt minden, hogy  megkérdőjelezendő hiedelmek, gondolatok és jövő-menő érzések bőven  akadtak.   Így naponta sikerült 1-2 akár 3 szálat is elszívnom.   Mit ne mondjak, mennyei volt!    

Két út áll előttem, melyiket válasszam? Menjek vagy maradjak? Szakmai körben parázs vitát váltott ki egy HVG cikksorozat , mely a szerencséjüket külföldön kovácsoló hazánkfiairól és lányairól szólnak. Az egyik kérdés, ami felmerült, hogy mit is tud tenni egy HR-s a mobilitás ellen. Rövid és kiábrándító leszek: gyakorlatilag semmit. Az, aki menni akar, az úgyis menni fog. Mert ő már döntött, s senki sem tudja a döntésétől eltántorítani.   Innentől kezdve sírdogálhatok, szomorkodhatok és aggódhatok a KPI-m vagy   a BSCM buktája (és ezzel együtt a bónuszom megkurtítása) miatt, de ez akkor is az ő dolga. Könnyen beszélek, mert a jövés-menéshez az iparági sajátosságok miatt az elmúlt 8 évben már hozzászoktam. Legalábbis komfortosabban mozgok a kétszámjegyű fluktuációs mutatóban, mint az a termelőgyári kolléga, ahol már a 2,5%-os LTO-tól a fél igazgatóság stroke-ot kap.   A fluktuáció és   elvándorlás a valóság azon szeglete, amely akkor is van, ha nekem ...

Szóval.... férjnél vagy, gyereked van és te vagy ennek a cégnek a HR igazgatója - foglalta össze azt akkor már  jó egy órás egymás mellett dolgozást a catering cég alkalmazottja. Valahogy így -  nevettem el magam.  Már megszoktam, hogy egyrészt rácsodálkoznak a koromra, lévén egy kifutott biológiai különprogram mellékhatásának köszönhetően  fiatalabbnak nézek ki, főként, ha  még az örökzöld farmer-fehérpóló összeállításban vigyorgok.  Miként azt is megszoktam, hogy rácsodálkoznak a munkakörömre, pozíciómra. Egyrészt az életkorom miatt (fenti okok folytán) másrészt, hogy a férjem mellett minek dolgozom. Merthogy megengedhetném, hogy egész nap bikram jógán hajlongok vagy valamelyik hegyvidéki  kávézóban trécselgetek.  Fura dolog, szinte "érthetetlen":  szeretek dolgozni, kollégáimmal lenni, még akkor is, ha nem könnyű a gyerekezős magánélettel összehozni. Jól jártak veled - mondja a srác. Kezem megáll a levegőben, amint épp átad...

Mai nap ismételten jó alkalom volt arra, hogy egyazon valóság több aspektusát lássam meg.  Sikerült olyan napot összehoznom, mely szakmai rendezvénnyel kezdődött és zárult. Reggel elindultam a 9. kerületi rendezvény helyszínére. Már az egész 9. kerület  meglehetősen heterogén képet mutat. Adott egy rehabilitált arca, csupa modern, kultrált épülettel, helyes passzázsokkal, melynek csúcspontja a   Semmelweis Egyetem Tűzoltó  utcai új épülete.  Majd csupán két utcát kell menni, s benne vagyunk a lerobbant, lerozzant utcákban. Míg az egyik részen mintha szikrázó napsütés lenne, addig a másikon százéves ónos szürkeség. Nos, egy ilyen utcában volt a rendezvény helye. Az épület valaha szépnek készült, csak aztán nagyon gyorsan fogott rajta az idő vasfoga. Belül viszont meglepett a rendezettség, a tágas, világos belső terek, igazi zöld növényekkel megtűzdelve.  A konferenciaterem viszonylag pici, a frontálisan elhelyezett fekete faszékek nehezek és merevek...

"A valóság mindig kedvesebb, mint a róla szóló történetünk." Byron Katie

A jelenlét  másik nagy mételye, hogy azt gondolom, hogy nekem kell megoldanom dolgokat. Az életemnek és a másiknak úgy kell alakulnia, ahogyan azt én elképzeltem. A valóság ezen fajta negligálása aztán a szenvedés és kínlódás gyökere. Esik az eső.  Nézd meg, mit tehetsz! Elállítani nem tudod. Dönthetsz: esernyőt veszel vagy köpenyt, vagy maradsz ahol vagy és megvárod míg eláll. Az esőt nem érdekli, hogy ez neked tetszik-e vagy sem, végzi a dolgát. Az eső, a napi politika ez bizony az Univerzum/Jóisten/Természet dolga. Te arra figyelj, hogyan viszonyulsz hozzá. Tedd meg a maximumot, amivel minden helyzetből a legjobbat tudod kihozni. Légy jelen. A párod úgy döntött mással folytatja az életét. Szomorú és levert vagy, tehetetlen és nem érted miért, amikor te annyira de annyira szeretted, sőt még jobb is vagy annál a  másiknál. Azt gondolod, hogy párod kényszer hatása miatt döntött így. Valóban igaz ez? Valóban kényszerítették, manipulálták, megzsarolták, fenyeg...

Sok minden.  Először is, ők nem Európa. Semmi közük az Öreg Hölgyhöz, annak ellenére, hogy tán a  világon elsőként, nekik volt királynőjük.  Aztán itt van ez a balkormány. Mármint az autókban. Lelépsz a járdáról és jobbra nézel.  Aztán a förtelmes angol konyha, aminél az ihatatlan angol kávé lehet csak rosszabb. No meg a dugalj! Naná, hogy az is más. És a csapok! Külön a hideg és a meleg. Amikor megkérdeztem miért,  kisebb bosszúsággal kevert  választ kaptam:  Anyway, you will mix it...  Végülis igen.... Persze a keverőcsap sem kóser, hiába Grohe. A termosztátot különféle gyerekzárral látták el, hogy 30 foknál melegebb vizet ne tudjak csiholni, miután a 16 fokos szétklímázott szobában jéggé fagytam. (Na igen, a lengyel szobaasszony segített beállítani a fűtést, mert az sem volt számomra egyértelmű. Konkrétan bmit nyomtam, semmi sem történt.) És mire rájöttem, hogyan kell a csapot zuhanyra átkapcsolni, addig a csőben állt hid...

Vannak a HR-nek olyan területei, melyeket nem szeretek. Erről jut eszembe, a maffiában miért nincs HR-es?