Helga blogja életről és egyebekről

Minden történet rólam szól. Minden karakter én vagyok, még a pasik is.  Miért is?  Mert csak arról tudok írni, amit meg tudok fogalmazni. Csak azt tudom koncepciókba önteni, ami  bennem is megvan - koncepciókként. Amikor megítélek, megcímkézek  valakit, csak a saját címkéimet tudom ráaggatni.  Azokat a címkéket, amelyek rám is igazak. Vagyis egyszer nagyon elhittem, hogy igazak, s azt, hogy vannak ilyen címkék.  Azért, mert nincsen elválasztás: ami kint, az bent. Nincsen TE és ÉN, csak MI van.

És a pasik?  A korábbiakban érintettem őket is,  mégis álljon itt egy rövid tipológia. Mert a szomszéd nője mindig zöldebb. A született szoknyapecér Egy nő sincs biztonságban, mindenkivel kikezd.  Igazi bonviván, udvarol,  közben van benne valami titokzatosság, vonzó finomság, amitől minden nő a keblére ölelné, s ott is tartaná napestig. The chase is better than the catch -  a vadászat izgalmáért vadászik. Oka: sorozatos nemi/birtokzóna veszteséget elszenvedett férfinál  időre bekapcsol a robotpilóta, s hogy kiheverje az elutasítottságát, legyen végre sikerélmény, s megoldódjon a fajfenntartás  Casanova-mániás konstellált lesz.  Az úriember Nemcsak a lőcsei fehérasszonyok álma.  Az igazi gavallér, figyelmes, nagyvonalú, igazi (beszélgető)társ. Nincs nyomulás, a nő biztonságban érzi magát, s ha nemet mond, abból sincsen baj. Mindez mögött a férfi jól kidolgozott “Hogyan kerülhetek a kedves szoknyája alá?” stratégiáj...

B-akták közt olvastam a vénkurva típusról. Persze, ő  nők szerint az, míg a pasik forgolódnak utána. Alapvetően idősebb, mint az a nő, aki rá mondja. Fő ismérve, hogy koránál fiatalabban és jobban akar kinézni,  s ez valamikor össze is jön. De ehhez kell némi önismeret és -kritika, valamint kiváló  ízlés. Ha ez megvan, akkor valószínűleg korábban vagy jó férjet fogott ki, akitől  örökölt vagy 80-as években a város sztárbutikját kapta.  Szerencsére már az sem kizárt, hogy jó pozícióban dolgozott, így  igényes és minőségi ruhákat hordhat, ízléses frizuval és sminkkel kiegészítve. (A kivénhedt kurva abban más, hogy nincs ízlése. Ruha még hagyján, de elfelejti, hogy az jobban állna egy huszason. Smink, haj megrekedt azon a szinten, amikor még címlaplányként minden lakatosműhely falán centerfoldként díszelgett.) És a pasik. Vagy korabeli, de a fiatalabb sem kizárt. Miért is ne? 
 Megteheti. Ahogy megtehette, hogy huszonévesen negyvenes pasikka...

Másik faj a számító férjvadász, aki a férfit kinézi, majd szorgos munkával, akár éveken keresztül hálózgatja. Havonta előkerül, mézesmázas emailek, esemesek formájában, melyben a férfi nagyszerű kvalitásaira apellál.  „Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő bókol nekem” – mondta egy cimborám, s milyen igaza van. Ugyanis mi motivál bennünket, s mi az, amiért eladnánk a lelkünket? Tegyék meg tippjeiket! Bingó: hogy elismerjenek, felnézzenek ránk, tiszteljenek, becsüljenek, egyszóval: szeressenek. Szeressenek, ha már anyánk, apánk nem úgy szeretett, ahogyan azt MI akartuk. Vagy, ahogy elhittük, hogyan kellett volna szeretnie. Elég pár szó, figyelem, elismerés, bár "a feleséged nem is tudja, micsoda szerencséje van” mondat, s pasink máris hálóba került. Merthogy a feleség ezt nagyon  is jól tudja, micsoda nagyszerű férje van, s mivel felnézett rá, tisztelte, szerette  és becsülte -s teszi most is a mindennapok természetességében-, értelemszerűen hozzá ment, s nem Huff...

„Bármire képes voltam, hogy szeretetet csikarjak ki másokból, de erre csak 43 évesen döbbentem rá. Addig, életem szinte minden egyes napján manipuláltam valamilyen módon az embereket, hogy megszerezzem az elfogadásukat, elismerésüket, szeretetüket. Kivétel nélkül mindenkivel ezt tettem. Két lábon járó átverés voltam. És amikor nem kaptam meg a szeretetüket vagy elfogadásukat, akkor elkezdtem őket ... okolni, hogy mit is tettek velem. Így éltem akkoriban. Nagyon nehéz erről beszélni, mert ha tényleg megnézed, mit művelsz, akkor lerántódik a lepel a kis trükkjeidről. Ez pedig először igen fájdalmas. Mint egy műtét: magadba merülsz, és az egészet feltárod, nem csak részeit. És ez fáj, és még egy ideig sajog. De, ahhh, amikor aztán visszatérsz, az maga a tiszta fény.” (Byron Katie)

Visszatérve Puzsér-bloghoz, valami nagyon fáj nekik. Az, hogy a hölgy nem adta meg magát. Vagy mert a szűzkurva  a fentebb  ecsetelt haszonleső kategóriájába tartozik, vagy mert csak egyszerűen csak szeret flörtölni. Ez nem kaland számára, kapcsolat meg végképp nem, hanem mindössze egy kis ártatlan élvezkedés. Múló bolondéria, a pillanat mulandóságának röpke öröme. Köszöni szépen jól elvan a kapcsolatában, vagy anélkül, s nem is vágyik sem testi,  sem  szeretői, plátói viszonyra meg végképp. Semmit sem akar a dicső lovagtól a lelkesedésén kívül. Magyarán bókvadász.  Lehet, hogy valaha ő volt az osztály rút kiskacsája, akiből szép és vonzó nő lett. De ezt  ő még mindig nem hiszi igazán el. Persze, látja magát a tükörben, de a lelke mélyén ott a félelem: nem vagyok elég jó. Ezért kell a folytonos megerősítés, hogy lám, “ neki és neki és neki is bejövök, minden ujjamra jutna egy pasi, ha éppen neked nem lennék elég jó drágám .”  Ez egyfa...

„A nők kurvák, és ezt a legkomolyabban mondom. Mindegyiknek a másik férje kell” - mondta a sokat látott szépészeti szakember, amint épp az arcomat masszírozta. – „Ha tudná miket hallok, mindkét oldalról. Mondják itt a feleségek és mondják a kurvák is.”  A férfiak szerint vannak aztán a büdös kurvák, akik mindenkivel és  a puzséri értelmezésében a szűzkurvák, akik mindenkivel, csak vele nem. Régi és nagy kedvencem Puzsér Róbert. Anno a megboldogult Radio Cafen szoktam hallgatni A Hét Mesterlövésze sorozatát, melyben az általa  rangsorolt  TOP 100 legjobb filmet  mutatta be.  Nagyon szerettem a műsort, ritka  gyöngyszemekre hívta fel a figyelmet szolidnak nem mondható műelemzéssel egybekötve. Egy dolog volt borzalmas, a hangszíne és ahogy hadart.  Így örömmel láttam viszont a képernyőn immáron önjelölt sztárok kritikusaként. Lehet szidni, de ki mondja meg, ha nem egy kritikus. A nőnapi blogbejegyzése viszont mindent és mindenkit visz. I...

Nemrégiben az egyik   önmunkás társam  részletesen ecsetelte, hogy mikor milyen helyzetben koldulta a szeretetet.   Koldulta, mert mástól várta el azt, amit magának is meg tudna adni.  Mástól elvárni, vagy mástól kicsikarni, azt amiről azt  feltételezem, hogy nekem jár.  Nekem jár, mert megérdemlem, vagy mert kiérdemlem.  Jár a tisztelet, az odafigyelés, a meghallgatás, a tolerancia.  Jár a békén hagyás, jár a csend.  Jár az érintés, az elismerés, a szép szó.  Jár az ajándék, a minőségi  együtt eltöltött  hasznos idő és a jár a segítség, hogy hasznomra válj, hogy kedvemre tégy. Hogy boldoggá tégy.  Jár mindez, amit a szeretet kifejeződésének tartok.  Annak tartok, mert azt táplálták belém, vagy mert azt tanultam meg a környezetem eseményeiből. Levontam, szintetizáltam, s már felismerem, mi számomra  a szeretet. S ha megkapom, akkor  jól érzem magam. Ha nem, akkor játszom a sze...