Menedzser és a Spiritualitás XII. - Egy kis tradíció - másodközlés
Elég mozgalmas volt az utóbbi időszakom, csak kapkodom a fejem, hogy miről is írjak.
A témát végülis kidobta a tér: június végén Malagára mentem egy buddhista programsorozatra. Amikor erről beszéltem ismerőseimnek, minden felől érdeklődő, csillogó tekintetek pillantottak rám, majd elhangzott a kérés: jó, de mesélj!
Akkor most mesélek.
Eddigi posztjaimban elég egyértelmű, mindenféle misztikumot nélkülöző, napi szinten alkalmazható hasznos tudati játékokról írtam. Most viszont Malagán belecsöppentem a színtiszta tradícióba. Én, aki eleve mindenféle rítust, liturgiát tisztes távolságból szeret tudni.
Délután 5 óra körül értünk a benalmadenai Megvilágosodás sztúpához, ami pompázatos látvány. Egyrészt a település látványa üdítő: szűk, kacskaringós andalúz utcák, fehér házikókkal, szélben ringó pálmafák, színes folyondárok ragadják el a képzeletünket. A tenger felé magasodó dombon ragyogó fehérségében s égbe vesző arany sapkájával
ott áll délcegen a sztúpa. Az épület hatalmas, s hűvös gyomrában tágas meditációs terem várja a Dharma követőit. Ekkor már alig lehetett megfelelő helyet találni, a tűző nap ellenére minden valamirevaló, ceremóniára jó rálátást biztosító szeglet elkelt, egyedül a fő közlekedőfolyosók maradtak szabadon.
A hivatalos program este 7-kor kezdődött, amibe belefér a menetrendszerinti min. fél órás késés, ekkor már talpalattnyi hely sem volt. Viszont felvonult a helyi tv, akik felvették a tanítást, s interjút is készítettek Láma Ole Nydahllal, azzal a belevaló dánnal, aki a Buddhákat megismertette Nyugattal, s akinek köszönhetően meditációs centrumok százai jöttek létre világszerte. Mi pedig kitartóan ültünk, élveztük a le- majd felszálló ködfelhőket, csipegettünk, ittunk, s teljes megnyílással figyeltük a Tanítók szavait, mindezt éjjel 1 óráig, hallgattuk a ceremóniát.
Aztán másnap délelőtt 10-kor már a hegyekben lévő Karma Guen-i elvonulási központban folytattuk tudatunk pallérozását. Egy nap 3 tanítás, közben szünetek, hisz a 2000 fős seregre ráfért egy kis mozgás az egész napos ülés (első sorokban ülőgumónyi területen történő gubbasztás, hátsó sorokban már nyújtott ülésben pihegés) után, programzárás előadótl függően 20 és 03 óra között. Utána buli a lámával vagy alvás, esetleg tengerparti fakultatív program igény szerint. S ez ment 3-4 napon keresztül. Szóval ez az idő sem a pihenésről, az alvásról szól. Ami viszont meglepő, hogy mégis kevésbé voltam fáradt, mint egy -egy munkanap végén.
Ennek pedig több oka is van:
tudatossági- vagy rezgészint magas volta. 2000 ember full of happyness, szinte vágni lehetett az örömöt. Minderre jött az előadók magas megvalósítási szintje.
meditációk a kurzus alatt: jóllehet nem hosszú órákat meditáltunk, mégis teljesen felfrissülten jöttünk ki belőle.
mediterrán hangulat - napsütés, más klíma, kikapcsolódás és búfelejtés adott.
Ami meglepő, hogy ugyanez a jókedvű, felüdítő-töltekező hangulat volt a hazai, becskei kurzuson is. Por, piszok, tábori körülmények nem számítanak, mert mind csak a tudat játéka.
A témát végülis kidobta a tér: június végén Malagára mentem egy buddhista programsorozatra. Amikor erről beszéltem ismerőseimnek, minden felől érdeklődő, csillogó tekintetek pillantottak rám, majd elhangzott a kérés: jó, de mesélj!
Akkor most mesélek.
Eddigi posztjaimban elég egyértelmű, mindenféle misztikumot nélkülöző, napi szinten alkalmazható hasznos tudati játékokról írtam. Most viszont Malagán belecsöppentem a színtiszta tradícióba. Én, aki eleve mindenféle rítust, liturgiát tisztes távolságból szeret tudni.
Délután 5 óra körül értünk a benalmadenai Megvilágosodás sztúpához, ami pompázatos látvány. Egyrészt a település látványa üdítő: szűk, kacskaringós andalúz utcák, fehér házikókkal, szélben ringó pálmafák, színes folyondárok ragadják el a képzeletünket. A tenger felé magasodó dombon ragyogó fehérségében s égbe vesző arany sapkájával
ott áll délcegen a sztúpa. Az épület hatalmas, s hűvös gyomrában tágas meditációs terem várja a Dharma követőit. Ekkor már alig lehetett megfelelő helyet találni, a tűző nap ellenére minden valamirevaló, ceremóniára jó rálátást biztosító szeglet elkelt, egyedül a fő közlekedőfolyosók maradtak szabadon.
A hivatalos program este 7-kor kezdődött, amibe belefér a menetrendszerinti min. fél órás késés, ekkor már talpalattnyi hely sem volt. Viszont felvonult a helyi tv, akik felvették a tanítást, s interjút is készítettek Láma Ole Nydahllal, azzal a belevaló dánnal, aki a Buddhákat megismertette Nyugattal, s akinek köszönhetően meditációs centrumok százai jöttek létre világszerte. Mi pedig kitartóan ültünk, élveztük a le- majd felszálló ködfelhőket, csipegettünk, ittunk, s teljes megnyílással figyeltük a Tanítók szavait, mindezt éjjel 1 óráig, hallgattuk a ceremóniát.
Aztán másnap délelőtt 10-kor már a hegyekben lévő Karma Guen-i elvonulási központban folytattuk tudatunk pallérozását. Egy nap 3 tanítás, közben szünetek, hisz a 2000 fős seregre ráfért egy kis mozgás az egész napos ülés (első sorokban ülőgumónyi területen történő gubbasztás, hátsó sorokban már nyújtott ülésben pihegés) után, programzárás előadótl függően 20 és 03 óra között. Utána buli a lámával vagy alvás, esetleg tengerparti fakultatív program igény szerint. S ez ment 3-4 napon keresztül. Szóval ez az idő sem a pihenésről, az alvásról szól. Ami viszont meglepő, hogy mégis kevésbé voltam fáradt, mint egy -egy munkanap végén.
Ennek pedig több oka is van:
tudatossági- vagy rezgészint magas volta. 2000 ember full of happyness, szinte vágni lehetett az örömöt. Minderre jött az előadók magas megvalósítási szintje.
meditációk a kurzus alatt: jóllehet nem hosszú órákat meditáltunk, mégis teljesen felfrissülten jöttünk ki belőle.
mediterrán hangulat - napsütés, más klíma, kikapcsolódás és búfelejtés adott.
Ami meglepő, hogy ugyanez a jókedvű, felüdítő-töltekező hangulat volt a hazai, becskei kurzuson is. Por, piszok, tábori körülmények nem számítanak, mert mind csak a tudat játéka.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése