Helga blogja életről és egyebekről

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...

Több posztban is írtam arról , hogy nem olyan testünk van, amilyent szeretnénk, hanem olyan, amilyenre szükségünk van. Olvasom a különféle testformálással foglalkozó szakemberek blogjait, tanácsait az álomalakért, s nézem a lelkes követők előtte-utána képeit. Olvasom a lelkesedést a táplálékkiegészítők megrendeléséről, nézem a kidobozolt ebédek posztolt képeit, s látom a kétségbeesett sorokat és képeket, hogy mi van, ha megakad a program. Megakad, mert bejön egy nem várt műtét, egy eszem-iszom, amikor is megborul a natúr csirke párolt rizzsel kombó. S mi lesz, ha visszatér a régi, bevált étkezéshez, a BBQ oldalashoz sült krumplival. Ugyanis a visszaesés látványos. Látványos, mert a szervezet (értsd a biológiai agy) törekszik a homeosztázisra, s neki a régi alak jelenti a megoldást, így a védelmet.  Erről már több bejegyzést írtam. Akit a téma bővebben érdekel, nézegesse kérem a Recall Healing videoalbumot és jöjjön el Gilbert Renaud szemináriumára! Előtte Nyáron b...

Évekkel ezelőtt hallottam Mike Oldfield   Tears of an Angel szerzeményét. Miután szeretem Oldfield munkásságát, így adta magát, hogy a   Voyager vonulatba ez bőven beleférjen. Amolyan Werther-i édesbús romantika lett rajtam úrrá, s elképzeltem, hogy milyen, amikor egy angyal könnyei potyognak. Merthogy az angyal is emberből van, így sír. Sír, ha valami nem sikerül, sír, ha leszidja a Főnök, sír, ha sajnál bennünket. Sír, ha fáj valamije és sír örömében is. Ma a technika ördöge működésbe lépett, s a pesti csúcsforgalomban felcsendült „Can you feel me?”, s megint belemerültem a műromantikába, majd feje tetejére állt a kérdés: valóban sírnak az angyalok? A válasz pedig megjött: nem, nem sírnak. Amikor megszületünk, Őrangyalunk örül. Mikor az az ominózus 21 gramm is távozik, örül(ünk), mert újra vagy végre egyazon dimenzióban találkozunk. De mi van közben? Egy Őrangyal sosem tétlen, egy angyal megoldásközpontú. Nézi mit csinálunk, vigyázz ránk, intuíció formájában vezet, s ...

Mivel foglalkozol?   - szegezi nekem a kérdést a „körmös” kislány úgy a kezelés végén. Az élet tele van meglepetésekkel, percnyi rácsodálkozásokkal és soha-nem-tudhatod-hol-és-mikor megvilágosodásokkal. Most épp a „műkörmösnél”. Tavaly nyáron   kattantam rá, hogy a 40 fok melegben definiálhatatlan sminket a körmeimre helyezem át.   Lelkesen vettem is pár meseszép árnyalatot, aztán otthon szembesültem azzal, hogy míg a balkezem úgy-ahogy, a   jobb kezem azonban a vállalhatatlan kategória lesz az otthoni mókolás után, s mindezt 2naponta, bármilyen szupertartós is a cucc. Jött is az ötlet: tartós festés, mert három hét (inkább kettő) makulátlan viselet garantált. Így rendesen megyek az aktuális cserére, amikor bevallom azt élvezem, hogy valaki velem foglalkozik abban az egy órában. Már ismerem a lányokat, tudom, kinek mi a háttere, mi van vele, s ez működik visszafelé is.   Most egy olyan hölgyhöz kerültem, akinél még nem voltam, s milyen jól jártam...

Folytatom a filozofikus vonalamat.  Írom ezt, mert megkaptam, hogy elég elvont vagyok és jó lenne, ha könnyen érthető lenne, amit írok. Vagy legalábbis egyértelmű az írásom mondandója, a konklúzió, tanulság.  Nos, ez most sem lesz így. Ismét magadnak kell megfejtened ... vagy csak egyszerűen beengedned a szavakat. Mégpedig azért, mert nem tudok koncepció nélküli dolgokról, megtapasztalásokról, villanásokról koncepciókban, definíciókban beszélni. Azért mert nincs rá megfelelő szó, nincs olyan kontextus, ami azt pontosan le tudná írni. Az elmúlt héten – vagy két, vagy talán már hete is van-,  volt pár  olyan megtapasztalásom, amely a Dharma tanítását tökéletesen alátámasztotta. Pontosabban a buddhizmus alaptanításai ott manifesztálódtak abban az egyszerre  szent és profán pillanatban. Szent, mert számomra megértést, bizonyosságot adott, annak a megtapasztalása, hogy csak TÉR létezik. S ez a tér pedig nem más, mint a saját tudatom, amelyben bármi, bárki, ...

Mi van akkor, amikor két nő advent idején beül a Starbuck’s-ba és egy habos-babos latte felett megváltja a világot? Igazából semmi, csak jól érzik magukat és rájönnek, hogy közel azonos időben világosodtak meg egyazon témában. Szóval, ülünk és beszélgetünk és röhögünk, amikor elhangzik az ominózus 4-letter-word .  Hogy tulajdonképpen mi is az, amit mi szerelemnek címkézünk. És hogy van-e egyáltalán? Gyorsan eljutunk az általános buddhista nézőponthoz: szeretet nem érzelem, hanem állapot. Mégpedig egy énállapot, amit egy nagyfokú nyitottság jellemez. A nyitottság egyaránt irányul a külvilág s önmaga, azaz saját forrása, a teret biztosító tudata felé. S ha van tér a tudatban, akkor az folyamatosan tágul, irányul, kiárad, így lesz a belső tér gazdagságából külvilág, amelyben már bármi felbukkanhat. Ahogy Byron Katie mondja: az önmagába szerelmes elme állapota ez. S ha egy másik ember belelép ebbe a nyitott a térbe, akkor ott előfordulhat (bizonyos szükséges és elégséges feltétele...

Akkor te MOST az életbe vagy szerelmes? - nézett rám jóbarátom nagyra nyílt kék szemekkel, miközben cigijén pöccintett egyet.
 Jómagam is nagyra nyílt szemekkel néztem rá, hátradőltem és elmosolyodtam. Ezen ÍGY még nem is gondolkodtam el. Lehet. Te szereted az életet? - szegezte nekem a kérdést egy  ismerősöm, nem kevésbé kikerekedett szemmel. IGEN - mondom a világ legtermészetesebb módján.   A két beszélgetés között idestova  fél év telt el, s közben rájöttem, igen az életbe magába vagyok SZER elmes . Állandóan. Vannak hullámvölgyeim, mélypontjaim - ugyanúgy, mint bárki másnak. Azonban  az életszeretetemet semmi sem tudja elvenni, legfeljebb megcincálni, s azt is azért, hogy ez a kiáramló én-állapotom a hullámok elcsitultával még erősebb legyen. Gondolkodtam, hogy melyek az élet tömény örömpillanatai, amikor csak és kizárólag szeretet és hála marad.  Greenaway Párnakönyvének hősnője azt mondja: amitől gyorsabban ver a szív. Elterülni a szau...

Szeretettel a  Felhőn Ülőnek Ha már szót ejtettem Kronoszról és Kairoszról , akkor arról is beszélnem kell, hogy a fájdalomnak is van ideje. Van ideje. Ha nem adjuk meg, akkor is kiköveteli magának, mert az elevenen eltemetett érzelmek sosem halnak meg. Környezetemben lévők  mindig azt mondják, hogy nekem mindig jó kedvem van, én mindig mosolygok, mindig derű és jókedv vesz körül. "Neked csak megszületni volt nehéz." Tartozom nekik és nektek egy vallomással: ez nincs mindig. Nekem is vannak mélypontjaim, fájdalmas pillanataim,  sőt hosszú napjaim. S persze, bennem is ott mozog az „igény“, miszerint  fájdalmaktól és szenvedéstől mentes, rózsaszín vagy babakék lubickolós napokat akarok, mert az olyan jó. Az puha, az kényeztető, az teljes és ragyogó! Abban egyszerűen  jó lenni. Aztán történik valami.  Valami, amire egyáltalán nem számítottam. Mert miért is kellett volna számolnom vele? Fel sem merült, eszembe sem jutott. S most itt van. S mo...

Az egyik legerőteljesebb felismerés az, amikor tudod, hogy valamit megtehetnél. Es mégsem teszed meg. "Akinek csak dugóspuskája van, az háborúzhat. Akinek atomfegyvere, annak óvatosnak kell lennie" Lama Ole 

… két ember között a mosoly. Megint sikerült ezt megtapasztalnom, valamint a május 21-i TedxDanubián Nic Marks elmagyarázta, hogy a siker az a boldogság hozadéka, s nem fordítva. Minap  iszonyú fáradtan keltem fel, nehezemre esett, hogy egyáltalán kikecmeregjek az ágyból. A szundi gombot csak nyomtam és nyomtam. Valahogy összeszedtem magam, majd a gyereket, és pénteki stílusban farmerben, pólóban, s csak egy  szempillafestékben nekivágtam a napnak. Folyamatosan kaptam meg, a jajdefáradtnaknézelki kezdetű mondatokat. Az is voltam, így nem is cáfoltam. Este mégis úgy döntöttem, hogy beülök lazulni. Bepakoltam dr. Siba Balázs csoporttársam Élen-Járók című cikkét (Bitter Janka-Molnár Krisztina-Siba Balázs-Visontai Kovách Dalma, 2012/2. Civil szemle 25-42) , melyet egy publikációhoz kívántam felhasználni. Hozzáteszem, nagyon jó a cikk. Azonban ott és akkor egy sort sem sikerült belőle elolvasni - lévén az élet megint beszippantott. Kilépek a kapun nyűgösen,...

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

"Szegény az az ember, akinek a boldogsága mások engedélyétől függ."  A rádióban épp Green Day Boulevard Of Broken Dreams dala szól - punk's not dead!  Gondolkodni kezdtem, hány álmomat adtam már eddig fel a legkülönbözőbb okokból. Mert okok azok mindig vannak.  Mert azt mondták, hogy őrültség; nem fog menni; nem fogom tudni/bírni; nem nekem való. S én jó kislányként el is hittem. Hány programot, mozit, színházat, koncertet, utazást egyszóval ÉLMÉNYT hagytam ki, mert Nem volt kivel; nem érdekelte; nem volt kedve; nem szerette; nem volt ideje. Közben pedig csúsztam le álmaimról, s az élményekről. "Sebaj, lesznek új álmok"-mondják. Igen, lesznek. S majd azok sem teljesülnek. Az élve eltemetett álmok sosem halnak meg... s idővel egyre erősebben kopogtatnak: hé, mire vársz?! Valósíts már meg!! Arra jöttem rá, hogy a legnagyobb árulás önmagunkkal szemben az, amikor feladjuk az álmainkat. Amikor lemondunk róluk, amikor e...

Elutazásom előtt kaptam az ívet, hogy milyenek az olasz pasik. Most is jönnek a jobbnál - jobb észrevételek. De hogy milyenek is, arról álljon itt e két kép, mely magáért beszél. Aki ismer, az tudja, hogy ha van egy szabad percem akkor vagy írok, vagy olvasok. Olvasok mindent, ami betűből van.  Így két fogás között is olvasok. Telefonomon mindig van pár PDF, sci-fi vagy kötelező olvasmány. Most sem tettem másként, épp egy pszicho-könyvet olvastam, ami nagyon megfogott (végre valami originális), s mi több mélyen megérintett.  Az olvasottakon elmélkedtem, amikor bevillant pár egymásra rímelő rég- és közelmúltbeli esemény képe. Összeállt a puzzle -ahogy Gilbert mondja-,  megtörtént az események közötti érzelmi kapcsolat.  Csend lett, világos, s finom meleg vett körül. Katie néni azt mondja, hogy végül csak a szeretet marad...Hamvas szerint csak az Isten és bor...s most mindkettő itt van. Ebben az elolvadt pillanatokban Sebastiano a ház mindenese (szak...

Még mindig nem csengett le, sőt mintha újabb hulláma kapna erőre a nagy teremtésbuzulásnak. Így vonzd be, úgy csináld, ezeket meg végképp ne csináld, reklamálj az univerzumnál - mintha csak a Cosmo pasi1x1 rovatát olvasnám. Jönnek a jobbnál jobb ötletek, markáns és elcsépelt gondoltok. Aztán meg  a nagy magyarázatok, hogy melyik könyvből ki és mit hallgatott el, vetetett ki, hogy a nagy TITOK mégse jusson el a plebshez, de csak higgye az ostoba pórja azt, hogy nemcsak hogy megfogta az isten lábát, de még cipőt is kap rá. Ma lányommal mozi előtt éppen pizzáztunk, mikor  a mellettünk lévő asztaltnál ülő hölgy hangjára lettem figyelmes: nem szabad a negatívumra gondolni, mert az fog bejönni, Szépet, jókat kell mondogatni stb. Majdnem odaszóltam, hogy akkor is ha tele vagyok kétséggel, kétellyel, frusztrációval?  Mert hiába a szép szó, a pozitív megerősítés, ha minden sejtem fájdalomtól vagy félelemtől sajog.  Nem is foglalkoztam a témával többet, Pós...

Férjemmel éppen arról beszélgetünk, hogy - szerintünk-, milyen jó is most gyereknek lenni. Egyrészt itt ez a bődületes  kínálat, minden mi szem-szájnak ingere, ugyanaz a játék a valóságban és a cybertérben is elérhető. iPhone, iPad, I paid.... igen csak pénz legyen. Aztán a töménytelen sok csatorna ( “ha nem tisztítanak rendesen, árad a mocsok”) , mesefilmek tömkelege, s mégis  ha a Vízipók megy, a gyereket műteni lehet  a nézése közben.  Bezzeg a mi időnkben. Vártunk. Türelmesen vártunk az alkalmakra: szülinap, névnap, karácsony, amikor játékot kaptunk. Gyereknapra, húsvétra csokit, vattacukrot. Ha adódott egy búcsú, akkor apa lőtt két pálcáért valami borzalmas gagyit, ami szinte bontatlanul ment a szemétbe. Az akkori kínai is mennyivel másabb (pocsékabb) volt, mint a mostani. És már akkor is hogy utáltam. Azóta viszont van minden.  A pozsonyi vagy prágai elővárost látván azt hisszük Budaörsön vagyunk. Egyenboltok, egyenkínálat. Uniformizálódó világ....

Az előző cikkem után megkérdezte Laci, hogy miért pont a tornaóra. Kriszta felkiáltott, hogy ez tökjó, mert  az ő szekrényugrásos sztoriját írtam le. Tegnap  jógaoktatóm  mesélt   egy tornatanárról, aki presztizskérdést csinál a gerendából.  A tanulók utálják, félnek rajta.  De mégis mit akarsz vele elérni? - kérdezte a jógaoktató.  Egyensúlyfejlesztést! - hangzott a válasz.  Nos, egyensúlyfejlesztést 2cm-es magasságban, padon is lehet csinálni, s közben nem retteg az a nyomorult gyerek.  Erről eszembe jut F. Galló Béla , amint sztoikus arccal ennyit mondott: minden óvónő, tanár szadista, aki a gyerekeken akarja most leverni az őt ért gyerekkori sérelmeket.  Nusi nénire, első "óvónőre" gondolok. Sikerült pár hónap alatt elérnie, hogy sugárban hányjak csak a táskája láttán.  Nos, nem váletlenül választottam a tornaórát. Igaz, választhattam volna más készségtárgyat, mint éneket, vagy technikát. Normál tantárgynál belefé...

Nézzük meg biologikusan a másokat gyalázó, égető, megalázó viselkedés érzelmi hátterét. Adva vagyon egy kisgyerek, akinek vannak szülei, barátai, tanárai.  A gyerek alapjáraton igyekszik magát jól érezni,  függetlenül attól mit csinál. Próbálgatja határait, orozslánkörmeit, élvezettel fedezi fel testét és örömmel csodálkozik rá a nagyvilágra. Neki minden nap egy élmény, egy hatalmas kaland. Neki örömforrás hozzábújni szüleihez, mint ahogy örök emlék, ha anya szánkón húzza be az oviba. Ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis a gyerekek világosan emlékeznek arra, miért is születtünk erre a világra: élményeket szerezni ! S mikor a gyerek büszkén mutatja aznapi felfedezését, s dícséret helyett dörgedelem ben, szidalom ban részesül, vagy szülei túlaggódják minden percét, óhatatlanul egy negatív ítélettel  tilalom ba kerülnek a megélt vagy megélni kívánt tárgyak, események, személyek. Ami pedig tilalomba kerül, aziránt addig sórvárgunk, amíg egyszer végre valahára megk...