Helga blogja életről és egyebekről

Láma Ole Nydahl azt mondja, hogy a gyermek vállalása, felnevelése felér minimum egy ngöndróval. A Ngöndro, vagyis a négy  alapgyakorlat együttesen magában foglalja a  borulást és három kölünböző  meditációt, mégpedig  111.111-szer  ismételve a négy gyakorlatot. Ige, a buddhizmusban a menyiség is számít, hiszen ennek köszönhetően  a tudás a fejből  szívbe kerül le, s lesz belőle megtapasztalás.  Nos, az én lányom úgy 10 alapgyakorlattal ér fel. Egy teljes átlagosnak induló reggel, majd iskolába indulás előtti percben kirobbanó  incidens folyamán feltört belőlem a fájdalom: feláldoztam érte az egész életemet, érte küzdök a bíróságon, azért dolgozom, hogy meg tudjak neki adni mindent, imádkozom érte, kérem az égieket, hogy legyenek vele, óvom, s áplom. S dolgozó anyaként izgulok nap, mint nap a munkahelyem,hogy  ki ne rúgjanak, hogy én vagyok az első aki fél hatkor ellép, mert rohan haz...

Szeretek TEDxDanubiára járni. Évente egy nap szellemi wellness, rengeteg gondolat, inspiráció. Ahogy hallgattam az előadásokat, sokszor látványosan vigyorogtam: jé, erről írtam a szakdolimban! Jé ezt szóról-szóra pont így írtam! 
 Ott ülve, éreztem, hogy egy nyelvet beszélek az előadókkal. S ez nem az angol vagy a magyar volt. Sepsi Oli barátom mondja mindig,  hogy a gondolat, az ötlet  meg kíván valósulni, s keresi magának a testet, ami majd őt valóra váltja. Biztos, ami biztos több hordozót is megtalál, s az váltja valóra, akinél a feltételek összeállnak: az elhivatottság, a bátorság, a kockázatvállalás, a meggyőzés és az anyagiak. TEDx Imádom, mert mindig bemutatnak olyan zenei produkciót, ami ütős. Most mindenen túltettek Barabás Lőrinc zenész személyében. A fiatal zenész trombitán játszik, hol egyedül, hogy bandájával, nagyon jót zenét ír, és a színpadon magával ragadó. És  fogyatékkal él - teljes életet. Olyan életet, hogy másoknak rengeteget ad. Örömöt, felsza...

Minden évben megfogadom, hogy soha többet nem fogok mézeskalácsot sütni. 7 évvel ezelőtt gyúrtam, pihentettem, gyújtottam és sütöttem a tésztát. Aztán Aldinak, majd Ikeának hála jöttem a már csak összeszerelésre váró házikók. Kevertem a porcukros tojásfehérjét és ragadt az egész lakás.  Gondolkodtam a ragasztópisztolyon, de gyermekem beleharapott a cuccba, így a ragasztó ötlete gyorsan sutba lett hajítva. Tavaly megint kedvet kaptam és vettem kész tésztát az Aldiban. Idén pedig az Ikeában. Tavalyi kemény lett, idei megégett. Porcukos keverés helyett dekortollak. Gyerek megette. Legnagyobb szívfájdalmam az elbaszakodott idő. Egyszer csak azt vettem észre, hogy boldogan sertepertélő lányom eltűnt.... Ugyanis az ikeás állatformákkal kifejezetten szaporátlan a munka. Gyurás, szaggatás, tepsibe rakás,  resztli összegyúrása, nyújtása (két nejlon között a fejetlen rénszarvasok és farkatlan rókák elkerülése érdekében), szaggatása, tepsibe tornázása. Sü...

A nem kívánt szaporodás óhatatlanul a mérgező családi légkörben folytatódik.  Egy olyan légkörben, ahol a gyerek csak van, ahol a gyerek folyamatos agressziót szenved el.   Agresszióról általában a fizikai bántalmazás jut elsőre eszünkbe. Ez is sokféle lehet: bébik megrázása, gyerek kezére csapás (ha valami nem kívánt helyre nyúl) a reflex és interiorizáció kialakítása céljból, gyerek verése kézzel, eszközökkel (bot, szíj, sporteszköz), magasabb teljesítmény, jobb viselkedés, felnőttek tiszteletének kialakítása céljából pofozás, szájon vágás, szexuális bántalmazás - és annak elhallgatás. A fenti esetekben a gyerek megtanulja, hogy  a testét nem tartják tiszteletben. Bárki azt tehet vele, amit csak akar. Miután ez vésődik belé, ezt tanulja meg, így más testi épsége, testi integritása sem lesz fontos számára.   "A Bibliában is az van, hogy ha szereted, megvered" (nab@zmeg!!!) “Engem vert az apám, mégis ember lett belőlem.” Igen, e...

Gyermek-áldás írásomban szó volt  a nem kívánt szaporulatról. Mi is ez valójában?  Az emberiség döntő része -egyes nézőpontok szerint 97%-a - eme csoportba tartozik. Hallom a felhödülést, egyrészről, hogy engem a szüleim akartak, másrészről, mi IGENIS akartuk a gyerekünket. Melyek a tipikus nem kívánt szaporulat ismérvei? 1. Spermarablás A faszit  meg akarom szerezni házasságra akarom bírni és   meg akarom a házasságomat menteni   meg akarom a pasit tartani (magamhoz akarom láncolni). Felcsináltatni magunkat, spermarablónak lenni az egy dolog.  Viszont hogy   a házasság fenntartható legyen (mély szinten), ahhoz kell a pasi elköteleződése a gyerekhez. Azaz hogy önszántából adjon spermát. Alapjáraton is magunknak szülünk, de ha őbenne van hajlandóság  már lényegesen könnyebb. 2. Anyagi okok Pénz az nagy úr.   Az államoknak  érdeke, hogy legyen szaporulat: munkaerő bizt...

Kétszáz, de akárcsak száz éve ritkaságszámba ment, ha nem jött a gyermekáldás. Merthogy a nő azért van, hogy már attól teherbe essen, ha az ura ránéz, így biztosítsa az ivadékok sorát, a név fennmaradását. Természetesen az uralkodói házaknál fennmaradt számos eset, ha nem jött az utód. Legismertebb figura szegény VIII. Henrik, akinél a trónörökös nem igen akart összejönni. Aragóniai Katalin  és Boleyn Anna és lánygyermeknek adott életet. Az előbbi később nem került áldott állapotba, míg az utóbbi sorozatosan elvetélt. Az előbbitől elvált, az elvetélt gyermekek miatt boszorkánynak is megcímkézett utóbbitól megvált. Végül Seymour kisasszonytől lett egy beteges és korán elhúnyt fia. Franciák IV. Henrikje például imádta termékeny  kegyencnőjét, (képen jobbra) Gabrielle d’Estrées-t, aki -ha jól emlékszem 4-5 gyermeket is szült neki. Sokaknak ez nem teszett, a nőt boszorkánynak bélyegezték és megmérgezték-, míg meddő feleségét porig alázta... Napjainkban a gyermektelen pár...

Feldmár András, Kanadában élő pszichoterapeuta és pszichológus Pál apostol első, khorintosziakhoz írt levelét felolvasva kezdte két részes előadását május 31-én este. Az ezerötszáz fős hallgatóság figyelme szinte tapintható volt. Az előadásról videofelvétel is készült, amely néhány hét múlva a Feldmár Intézet honlapján lesz elérhető. „Most, vagy soha!” A kereszténység egyik legismertebb szövegrészlete után – mintegy kontrasztként – Feldmár buddhista példázatot mesélt a tigrisektől körülzárt emberről, aki a menekülés, az életért folyó küzdelem közben is észreveszi a pirosló, hívogató, édes-érett szamócát. A kérdés, hogy vajon mi észrevesszük-e az utunkba kerülő szamócákat, s ha igen, megesszük-e őket? Az előadó ezután Hillél, az ókori talmud mester három alapgondolatát idézte fel: 1. Ha én a saját érdekeimet nem képviselem, akkor ki? Az életben egyedül vagyunk: csak mi, magunk érezzük, tudjuk, ismerjük önmagunkat. Ami bennem van, más nem tudhatja. Másnak fogalma sincs róla, m...

Hány ember életét nyomorítja meg az a gondolat, hogy jobb szülőnek kellene lennie. S hány ember hallotta már szüleitől, hogy nem volt jó, sőt kifejezetten rossz volt, s a kedves szülő nem ilyen gyereket képzelt magának. Nálunk ez egy helyes kis játszma. Lányom rázendít egy-egy nem után, hogy "úgy látszik ezek a szülők nem is akartak maguknak kicsikét!" Amire persze én rávágom, hogy de igen, nagyon is. Mégpedig egy kedves, szépen beszélő és cseppet sem követelőző kicsikét. Eből is látszik, hogy kinek mi is van a fejecskéjében arról, hogy milyennek is kellene  a másiknak lennie. És hogyan kéne viselkednie.  (erről most eszembe jutott egy másik eset, amiben éppen valakinek megmondtam, h neki nem kellett volna ezt és azt csinálnia, mert az lett volna  a helyes.....a poszt elküldése után azonban leesett.....hogy mi is a helyes?  Ő abban a helyzetben az általa helyesnek tartottat lépte meg, még akkor is, ha ez  pár embernek  nem tetszett. ) ...

Utálom  telet, utálom a havat. Gyerekkorom óta. Hideg, fagyos, nyirkos, nedves. Majd ronda locspocs, dzsuva. Viszont mióta van egy téli porontyom, kezdem élvezni. Szánkóval megyünk oviba. Felér egy komplett edzéssel a kaptatókon fel, lejtőkön le  az anya, mint Rudolf a rénszarvas felállás. Építsünk hóembert! Csináljunk hóangyalt! És minden tök jó. Élvezem, s nem fázik a kezem, nem zavar a nyakamba beeső hódarab. Az overall pedig a centrifugában köt ki  a nap végén.

Korábbi posztjaimból kiderült, hogy a korai fejlesztés híve vagyok.  Továbbra is,  pedig a tekintélyelvű rendszerek, az azoknak hívő embertársaim mindet megtesznek, hogy bebizonyítsák, amit teszek, az rossz. Rossz, mert elveszem a lányom gyerekkorát.  Rossz, mert minek idegen nyelvet tanulni, ha még valaki  a magyart sem beszélni.   Rossz, mert szegény gyereket összezavarja a hétfői logopédia, ahol pergetni tanulja  a fránya r-t, míg délutáni német órán pedig pont a nem pergetést tanítják. (A Kisbestia nagyon is tudja, hogy mikor pergetünk és mikor nem. Kértem, hogy mondja: TöRpilla. Mire ő kacagva: Smurfette!) Aki ránéz a lányomra, az valószínűleg egy neurotizált, összezavart, gyerekkorától, a játékoktól megfosztott, megtépázott önértékelésű könyvkukacot fog látni....  Mert biztos, hogy csak az lehet, ennyi szellemi stressz mellett....  Biztos? Biztos kedves ezeréve tanító-fejlesztő óvónénik?   Biztos ke...

Nagyot derültem reggeli felkelés vezérének, Buda Mártonnak megnyilatkozásán.  Kisgyerekes apa lévén reggel négyen ébredtek a hitvesi ágyban. Ez még hagyján, de a kislányuk elég rendesek ki is túrta a szűlőket, hol keresztben, hol hosszában feküdt.   Hangosan felröhögtem, ugyanis nálunk is valami hasonló történt.   Kobakocska fejébe vette, hogy nincs jobb, mint a családi alvás, amikor is egy kupacon alszunk. Erről szépen lebeszéltük, mondván nem férünk el, nem olyan buli, ha egymásba lógunk. Ő nem adta fel, hanem a következő stációra lépett:  kitúrja Apát Anya mellől, és a még meleg helyre ő maga fészkel be. Szó nélkül tűrtük a hajnali átköltözéseit, kómásan cipeltük a motyóját:  takaró, három darab kispárna és ki tudja mennyi plüssike. Férjem vagy önként (már megébredt és nem bírt visszaaludni) vagy kényszer alatt ("Apa MÉG mindig itt van?"),  kóválygott ki a nappali kanapéjára.   Ehhez képest tegnap úgy csőbe let...

Ma este véletlenül megtaláltam a Zentai Mitama  Aikido Dojo FB lapját. Nézegettem a képeket, melyen Szenszei, Magyar László mosolyog. Számomra ő a MESTER.  A megtestesült tudás, türelem és szeretet. Mindaz, ami az iskola tesitanárokat nem igazán jellemzi (tisztelet a ritka kivételnek).  Pont ma emlegettem az aikidós szép időket, mire kollégám rámcsodálkozott.   "Te,  aikidoztál? Az jó lehetett." Igen, az volt.  Két hete lányom adta elő a szokásos karatemacska figurát, mely ugyancsak aikidóról való elmélkedésbe  csapott át. "Anya és neked van kardod?" Igen van. Nem Hattori Hanzo, hanem egy sima fa boken. Hétvégén ezerrel ropjuk a Rio c. mesefilm zenéjére. Szambázunk, riszáljuk  a popsinkat. Eszembe jut  a hastáncos rázás, megmutatom. Lelkes, még jobban rázza. Felmászok a szekrény legfelső polcáig, leszedem a hastánruhát, felkerül a rázóőv. Lányom döbbentem néz, és eltűnik. Megjegyzem, a ruha pedig gyönyörű türkizkék, ...