Helga blogja életről és egyebekről

Még mindig nem csengett le, sőt mintha újabb hulláma kapna erőre a nagy teremtésbuzulásnak. Így vonzd be, úgy csináld, ezeket meg végképp ne csináld, reklamálj az univerzumnál - mintha csak a Cosmo pasi1x1 rovatát olvasnám. Jönnek a jobbnál jobb ötletek, markáns és elcsépelt gondoltok. Aztán meg  a nagy magyarázatok, hogy melyik könyvből ki és mit hallgatott el, vetetett ki, hogy a nagy TITOK mégse jusson el a plebshez, de csak higgye az ostoba pórja azt, hogy nemcsak hogy megfogta az isten lábát, de még cipőt is kap rá. Ma lányommal mozi előtt éppen pizzáztunk, mikor  a mellettünk lévő asztaltnál ülő hölgy hangjára lettem figyelmes: nem szabad a negatívumra gondolni, mert az fog bejönni, Szépet, jókat kell mondogatni stb. Majdnem odaszóltam, hogy akkor is ha tele vagyok kétséggel, kétellyel, frusztrációval?  Mert hiába a szép szó, a pozitív megerősítés, ha minden sejtem fájdalomtól vagy félelemtől sajog.  Nem is foglalkoztam a témával többet, Pós...

Az aprócska, törékeny kislány kiállt  a szinpadra és  kiegengedte a hangját.  A minimális akusztikus kísérettel előadott egykori Kovács Kati sláger  megnyitotta a menny csatornáit, s enyhítette a tavaszi szárazságot. Anyukám mesélte, így volt ez a dal születésekor is. Hatalmas szárazság tombolt, s az emberek vágytak az enyhülést hozó égi áldásra. A dal meg is hozta. Mi ez, ha nem a teremtés maga?  Amikor a vágy, a szándék és a hála  elér a "bőség" rezgésszintjére, ami már hozza is megvalósulást. Ez már kvantumvilág, amit a köznyelv csak csoda néven emleget. Tudósok megfigyelték, hogy vákuummal telt üveg tanulmányozása közben pusztán a figyelem hatására apró kis részecskék jelennek meg. A nagy semmiből. Ez azt jelentené, hogy  a figyelmünk fókuszálásával bármit létrehozhatunk? Ezek alapján minden velünk történő jót vagy rosszat mi magunk hozunk létre, pusztán a gondolataink erejével? Talán ezért van az, ha jókedvünk van csupa jófejjel találk...

Minap egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem. Okos, kedves, szakma (egyik) legjobbja, hihetetlenül precíz, maximalista, becsületes és  spirituálisan nagyon nyitott. Két éve említette, hogy szívesen foglalkozna a kabbalával, de nem igazán van rá ideje. Aztán kb. fél éve mesélte, hogy végülis nekivágott  és online leckéket vesz, webináriumokat, streameket  néz és hallgat, sőt élő szemináriumokra utazott és nagyon élvezi.  Két hónappal ezelőtt már fáradtabbnak tűnt, s nagyfokú kiábrándultságot, apátiát hallottam ki szavaiból. Ez az elfordulás akkor a konzumvilágnak szólt, az agyonmarketingelt termékeknek, szolgáltatásoknak, mely nem az egyéni igényekre fókuszálnak, hanem arra, hogy a terméket a lehető legoptimlisabban pozícionálják, s ezzel a profitrátát maximalizálják. Ha belegondolunk, gyakorlatilag ez van 100 éve: a termékek életkorát csökkentik , érdemes új nyomtatót venni, semmint a régi megcsináltatni. Fogyassz, cserélj, vegyél újat, közben szeméthegyek...

Az Öreg Indián így szólt: "Egy harc dúl bennem folyamatosan ... egy rettenetes harc ... Ezt a harcot két Farkas vívja. Az egyik Farkas jelképezi a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálatot, a kapzsiságot, az arroganciát, az önsajnálatot, a sértettséget, a kisebbségi érzést, a hazugságot, az önteltséget, a felsőbbrendűséget és az önzést. Míg a másik Farkas az örömöt, a békét, a szeretetet, a nagylelkűséget, a derűt, az alázatosságot, a kedvességet, a jóindulatot, a barátságot, az empátiát, az igazságot és a hitet jelenti. Ez a két Farkas küzd bennetek is és minden emberben." A gyerekek elgondolkodtak a nagyapjuk szavain, majd néhány perc múlva az egyik kisfiú megszólalt: "És melyik farkas fog győzni, Nagyapa?" Az Öreg Indián egyszerűen válaszolt:  "Az, amelyiknek enni adsz."

Kentaur Álmatlanság c. klipjét vágtam be. A zene fülbemászóan kommersz, szöveg csupa sablon, az énekes  hangja nem is kevés kívánnivalót hagy maga után,  a klip viszont profi. Nagy valószínűséggel nem szerény költségvetésű produkció. Mégis a szöveg gondolkodtatott el, miközben álltam a városi dugóban. Az eső csak kopogott a kocsi tetején, az ablaktörlő ütemesen mozdult, én pedig hallgattam és bambultam. Néztem a párába vesző épületek sziluettjét, vagy éppen a mellettem várakozó gépkocsi unottan rágózó/cigiző, ujjaival a kormányon frusztráltan doboló vagy éppen egoprotézisébe mélyülő utasát. Közben Kentaur nyomta a magáét, s bevillant, hogy mi mindenben is hiszek vagy éppen hittem, s hisz az emberek nagy része. Egy ilyen a Megmentő, a Messiás, az Őrangyal, aki majd megvéd, megment, megmutatja a helyes utat - magunkhoz. Ő az, akiben hiszünk, hogy szebb, jobb, sikeresebb, türelmesebb, megértőbb, egyszóval szerethetőbb embert formál belőlünk. Ő az, aki lehet képzelet...

Alig várom már a vasárnap estéket, amikor ismét kukkolhatok Ivánunk életébe. A társas játék az egyik legjobb magyar mini sorozat, amit eddig láttam. Imádtam a született feleségeket, nézni a mintákat, amint az emberek sorban cseszik el az életüket, s lépnek ismét ugyanabba a folyóba. Holott már Herakleitosz is megmondta: minden folyik, azaz változik. Ennek ellenére, mégis úgy tűnik, hogy kimerevedik a pillanat és az szinte állandósul.  Ami persze nonszensz. De hogyan lehet állandósítani a pillanatot? Az egyik, a fogadalmak rendszere. Amikor - Fausztuszt idézve- szólnék a perchez, hogy állj meg, s maradj így örökre. Mert annyira jó, hogy azt gondoljuk, ennek állandóan így kell lennie.  Aztán közben telnek-múlnak az évek, változik a világ, s benne változunk mi is, de fogadalom köt. Mi pedig kötjük magunkat a fogadalmainkhoz, figyelmen kívül hagyva a változásokat. Aztán, amikor kénytelenek vagyunk felébredni, úgy érezzük, hogy egy világ fordult ellenünk, s egy másik o...

Ötéves lányom igazi világpolgár. Hiába csepegtettem gyermekkorom kedvenc meséit, rajzfilmjeit, leragadtunk Anna Petinél  (jajj) és átváltottunk mindenre, ami Disney, Pixar vagy Dreamworks. Természetesen a Disney-hercegnők viszik a pálmát, a maguk habos-babos, tömény giccsparádéjukkal. Így került sor  a Hercegnő és a béka című, kissé kitekert, néhol megerőszakolt, s horrorelemeket is felvonultató opuszra. A történet  kedvenc amcsi városomban, New  Orleans-ban játszódik. Van itt elkényeztetett gazdag fehér lányka a maga fekete és szegény barátnőjével, aki alig várja, hogy megnyissa saját éttermét. Természetesen a hitelezők nem neki szavaznak bizalmat, a lányka összetörik. Kényeske barátnéja vigasztalásképpen ráadja egyik meseszép báli ruháját, s itt kezdődik a kalamajka. Egy béka kerül elő, ki csókot kér. A béka egy megvuduzott csóri herceg, aki reménykedik a hercegnő megváltó csókjában.  Csók el is csattan, s a hercegnő-pincérlányból is kis zöld, nyálkás ...

Na, ez meg milyen kérdés? És egyáltalán,  mit keres itt? Ilyen emelkedett témák közé, hogy kerülhet a  hús maga? Meg különben is, a kérdés költői. Naná, hogy kell. Végre valami jó ... Ennyi sikerélményem má' hadd legyen, ... Kieresztem a gőzt, egész nap szétgályáztam magam. Ellazulok - szinte egészen  belegebedtem, hogy minden úgy menjen, mint a könyvekben/filmeken. Végre látja ez a kiscsaj, hogy nálam jobb pasit úgysem talál... úgy odavarrtam, hogy még most sem kap levegőt. Végre látja, mit is veszíthet...Michelle Wild jöhet tanulni! Mozi, mozi, mozi... ego, ego, ego... Első kérdésre a válaszom: miért ne? Az, hogy a spiritualitásról, a bennünk élő buddha-tudatról írok, nem azt jelenti, hogy tagadom a testet, az anyagot.  A kettő ugyanis együtt jár. Mindannyian azért születünk fizikai formába, mert a  tudat csak így tud élményeket, tapasztalatokat gyűjteni. Így tud  fejlődni, míg megszabadul. Forma és a tudat együtt jár. Tudat maga az ü...

Az elmúlt egy hónap megint tömény pörgés volt. Végre kezdtem látni az alagút végét, amikor az egyik kulcsmunkatársam bejelentette, levadászták. Nagyobb HR szervezet, nagyobb kitörési - ugrási lehetőség, az anyagiakról pesze nem is beszélve. Ő pedig döntött, mellettük. Ott azon nyomban törtem darabjaimra. Így ültem kocsiba, s vágtattam Győrbe, kihasználva a 1,5 órás utat egy kis önempátiára. Hogyan is érzek? Mely fontosságom sérült? Hogyan szeretném magamat érezni? És mi lenne most nagyon jó? Szépen módszeresen tornáztam fel magam az érzelmi létrán. Azzal, hogy kimondtam negatív érzéseimet, majd a mögötte sérült szükségleteimet, máris majd 4 szintet ugrottam. Viszont folytattam a vágyaimmal, koncentrálva az érzésekre, így egyszercsak pikkpakk máris a jólét, az öröm rezgésébe kerültem a korábbi szükösségből. Aztán kollégáim azonnal rámöntötték panaszukat, s máris az őd dolgaikkal foglalkoztam saját magam helyett. Feladat lett a problémából. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a pénz...