Mama nélkül mit érek én? - másodközlés

Kicsit sűrűre sikeredett az elmúlt időszak, ezért a hallgatásom. Az egész februárban kezdődött, amikor is elkapott egy csókbetegségnek becézett, nagyon komoly vírusos fertőzést. Egy hónap betegség, majd  újabb egy hónapos lábadozás és immunerősítés után mentünk bölcsibe. Megkezdtük a második hetet, amikor is kaptuk a hírt, újabb fertőző betegségek ütötték fel a fejüket, s az elmúlt időszakban betegeskedőknek javasolják az intézmény látogatásának mellőzését.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Bekapcsolom a  home-office üzemmódot   beépített lelkifurdancs funkcióval, dolgozni kéne, határidő sürget, meg különbenis ne érje szó a ház elejét, hogy a kismama megint lóg. Jó lenne gyerekkel lenni, állatkertbe, mozdonymúzeumba, bábszínházba menni,  hamár itthon vagyok VELE.  Menetfelszerelés bekészítve:  sima programra enni- és innivaló  elegendő. A céges nap már komolyabb előkészítést igényel. A munkamegbeszéléses napokra a csomagban  már helyet kapnak a  játékok, a  könyvek, kifestők (tollakat és szövegkiemelőt a kolléganőktől kunyizunk, az otthoni az nem jó). Végül a jollyjoker:  iphone Tinkerbell és Chuggington appz-ekkel felturbózva – mindez a munkatársak legnagyobb örömére.  Cserébe az aranyköpések garantáltak.  
Vészhelyzetben lehet szervezni babysittert.  A Megoldás: a Nagyszülők! 
Szerencsénk van, Mami önként és boldogan bólint, ha gyerekfelügyeletről van szó.   Ez a legszerencsésebb megoldás, ami csak létezhet. Szülők nyugodtak, hogy a gyerekre a legmegbízhatóbb, legszeretőbb bébicsősz vigyáz, és akit a gyerek is imád. Mindeki elégedett, anya-apa nyugodtan dolgozhat.  Férjem jó szokása szerint külföldön bonyolította a cég ügyeit, míg én itthon határidős feladataimon dolgoztam altatás után, késő éjjelig.  
Nagyszülők pedig brilliroznak, kihasználják az unokával töltött perceket. Ők már  tudják, hogy a gyerekek gyorsabban nőnek és válnak le, mint azt a  szülők hiszik. Így lesz minden nap  egy életreszóló élmény: a kedvenc étel készítése az aprósággal együtt, végnélküli lovacskázás papi hátán, a kedvenc mese olvasása századszorra is. Jaj neked, ha kimarad egy betű is! 
Az év 365 napból áll, ennyi  alkalmam  van, hogy megköszönjem  édesanyámnak, nagyimnak, sőt apukámnak is,  hogy mindig ott voltak mellettünk, jóban-rosszban önzetlenül, aggódnak értünk és gyermeikeinkért.  Ez nem sikerül mindig, nem ölelelem meg minden nap őket. Nem fejezem be beszélgetéseinket szeretlekkel, mint ahogy azt az amcsi filmeken látom.  
Pedig megtehetném. 
Holnaptól nekiállok.  
A többit szóban, Anyu.