Helga blogja életről és egyebekről

Szeptember óta megint iskolapadban ülök. Már régen ültem, ezért úgy érzetem, megint itt az ideje. A képzés nem is igazán iskolapados, sokkal inkább tréninges-műhelymunkás  felhangokkal bír. Itt ismertem meg Siba Balázst, aki szervezetfejlesztéssel, tanácsadással, lelki segítő munkával és oktatással foglalkozik. Tőle kaptam egy kérdést, melyre az alábbi választ adtam a HR Portál oldalán. HR Szubjektív rovatunkban Kaszás Helga, az Eurest Kft. HR- és kommunikációs igazgatója kérdez, miután Siba Balázs, nonprofit és felnőttképzési tanácsadó, a GROW Civil Support Nonprofit Kft. szervezetfejlesztője kérdésére válaszol. - A forprofit szféra egyre nagyobb érdeklődést mutat a szupervízió iránt. Mint HR-vezető, miben látod szükségét és hasznát a szupervíziónak céges környezetben? - Mindenekelőtt érdemes pár szót arra szánni, hogy mi is a szupervízió. A szupervízió esetünkben nem felügyeletet, nem ellenőrzést jelent. A szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejles...

Két út áll előttem, melyiket válasszam? Menjek vagy maradjak? Szakmai körben parázs vitát váltott ki egy HVG cikksorozat , mely a szerencséjüket külföldön kovácsoló hazánkfiairól és lányairól szólnak. Az egyik kérdés, ami felmerült, hogy mit is tud tenni egy HR-s a mobilitás ellen. Rövid és kiábrándító leszek: gyakorlatilag semmit. Az, aki menni akar, az úgyis menni fog. Mert ő már döntött, s senki sem tudja a döntésétől eltántorítani.   Innentől kezdve sírdogálhatok, szomorkodhatok és aggódhatok a KPI-m vagy   a BSCM buktája (és ezzel együtt a bónuszom megkurtítása) miatt, de ez akkor is az ő dolga. Könnyen beszélek, mert a jövés-menéshez az iparági sajátosságok miatt az elmúlt 8 évben már hozzászoktam. Legalábbis komfortosabban mozgok a kétszámjegyű fluktuációs mutatóban, mint az a termelőgyári kolléga, ahol már a 2,5%-os LTO-tól a fél igazgatóság stroke-ot kap.   A fluktuáció és   elvándorlás a valóság azon szeglete, amely akkor is van, ha nekem ...

Henry Fuseli: The Nightmare - Hány éves? - hangzik keményen a kérdés. - Tizenkettő - mondom megszeppenve. - Hm tizenkettő... az hányadikos? - Hatodikos - Tudja mi a hatodik parancsolat? - dörren fel a hang a rács másik oldalán. - Öhm....  -agyam kattog, szám kiszáradt a hirtelen jött vizsgakérdés hallatán. - Ne paráználkodj - ezt a hangsúlyt Loyolai Ignác is megirigyelte volna-, mondja, maga paráználkodott már? Egyszerre érzek tehetetlen dühöt és szégyent miközben hápogva próbálom kikérni magamnak a kérdés mögé bújtatott vádakat. Ez volt az a pillanat, ami megpecsételte nálam a katolikus egyház, s egyben a kereszténység sorsát. Innentől kezdve csak Voltaire-t tudtam idézni: “tapossátok el a gyalázatost”. Bevallom, van egy kékharisnya énem. Az ismerőseim ezt valószínűleg már ki is szúrták, attól függetlenül, hogy ezt így bevallottam volna magamnak.  Erre úgy jöttem rá, hogy gyakran címkéztem meg másokat ezzel a kedves kis jelzővel. Mármost, ha ezt másban észrev...

Vannak a HR-nek olyan területei, melyeket nem szeretek. Erről jut eszembe, a maffiában miért nincs HR-es?