Helga blogja életről és egyebekről

Sokan töltenek évtizedeket spirituális tanulmányokkal és odaadó gyakorlással, és még mindig azt tapasztalják, hogy utálják a munkájukat, az anyjukat, vagy a szomszédjuk hifijéből ordító zenét. Ismerősen hangzik? Mindez azért van, mert fejjel lefelé keresünk. Amiről azt hisszük, hogy igaz, nem az. Amiről azt mondták, hogy működik, nem működik. Vádaskodunk, félünk és reagálunk, mert még nem indultunk el önmagunkban megkeresni a saját igazságunkat… nem, mintha nem akartuk volna, hanem, mert nem tudtuk, hogyan. Gyakran kérdezik tőlem, megvilágosodott vagyok-e. Én erről semmit sem tudok. Csupán annyit tudok, hogy miért fáj valami és miért nem. Olyasvalaki vagyok, aki csak azt akarja, ami épp van. Many people spend 10, 20, 30 years in sincere spiritual study and practice, only to realize they ... still hate their jobs, their mothers, and the noise coming from the neighbor's blasting stereo. Sounds familiar? It's because we're seeing everything upside down. What we believe to...

Az aprócska, törékeny kislány kiállt  a szinpadra és  kiegengedte a hangját.  A minimális akusztikus kísérettel előadott egykori Kovács Kati sláger  megnyitotta a menny csatornáit, s enyhítette a tavaszi szárazságot. Anyukám mesélte, így volt ez a dal születésekor is. Hatalmas szárazság tombolt, s az emberek vágytak az enyhülést hozó égi áldásra. A dal meg is hozta. Mi ez, ha nem a teremtés maga?  Amikor a vágy, a szándék és a hála  elér a "bőség" rezgésszintjére, ami már hozza is megvalósulást. Ez már kvantumvilág, amit a köznyelv csak csoda néven emleget. Tudósok megfigyelték, hogy vákuummal telt üveg tanulmányozása közben pusztán a figyelem hatására apró kis részecskék jelennek meg. A nagy semmiből. Ez azt jelentené, hogy  a figyelmünk fókuszálásával bármit létrehozhatunk? Ezek alapján minden velünk történő jót vagy rosszat mi magunk hozunk létre, pusztán a gondolataink erejével? Talán ezért van az, ha jókedvünk van csupa jófejjel találk...

Egy megnyugtató tanítás egy hiteles Tanítótól.

Száz évvel ezelőtt ezen a napon írta Scott kapitány naplója utolsó bejegyzését, melyben  "feleségem" szót áthúzta, s "özvegyemre" javította. Egy ember tragédiája, aki biztosan néz szembe a halállal. Scott kapitány versenybe szállt Amundsennel a Déli-sark meghódításában. Ez a verseny leképzete az akkori viszonyokat, melyben államok küzdöttek az elsőségért. A Brit Birodalom nem engedhette meg (magának), hogy ne ő legyen az első. Scott tragédiája többrétű. Amundsen a rövidebb ismeretlent választotta, s északi néphez méltóan szánhúzó kutyákra bízta a logisztikát. Scott a biztosnak mondott hosszabb utat választotta, s málháikat maguk húzták, így lényegesen lassabban tudták megtenni az utat. Biztonsági tartalékként a visszaútra még élelmiszer-depókat is elhelyeztek. Az időjárás viszont a norvégoknak kedvezett. Amikor Scotték 1912. január 16-án elérték a Déli sarkot, már norvég lobogó fogadta őket, amit közel egy hónappal korábban tűzött ki Amundsen.  A mo...

Az Öreg Indián így szólt: "Egy harc dúl bennem folyamatosan ... egy rettenetes harc ... Ezt a harcot két Farkas vívja. Az egyik Farkas jelképezi a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálatot, a kapzsiságot, az arroganciát, az önsajnálatot, a sértettséget, a kisebbségi érzést, a hazugságot, az önteltséget, a felsőbbrendűséget és az önzést. Míg a másik Farkas az örömöt, a békét, a szeretetet, a nagylelkűséget, a derűt, az alázatosságot, a kedvességet, a jóindulatot, a barátságot, az empátiát, az igazságot és a hitet jelenti. Ez a két Farkas küzd bennetek is és minden emberben." A gyerekek elgondolkodtak a nagyapjuk szavain, majd néhány perc múlva az egyik kisfiú megszólalt: "És melyik farkas fog győzni, Nagyapa?" Az Öreg Indián egyszerűen válaszolt:  "Az, amelyiknek enni adsz."

"Meggyőződéseink határozzák meg, hogy mit tapasztalunk. Külsődleges okok nem léteznek." David R.Hawkins: Valóság és szubjektivitás David R. Hawkins korunk egyik megszabadultja, nevéhez fűződik a tudattérkép  megalkotása is, mely egy exponenciális skála. Egészen konkrétan megmutatja hol vagy, mely szinteket használod leggyakrabban, mely érzelmek, viselkedések, életszemléletek hasítanak vagy ólálkodnak a tudatodban, tudattalanodban a nap egyes vagy túlnyomó szakában... Ha elolvassuk dr. Hamer alaptéziseit vagy dr.Kurt Ebert AFT és EFT technikáit, akkor meglátjuk, hogy az egyes betegségek elkerülésében, kialakulásában és abból való kigyógyulásban bizony  a tudat(osság)i szintünk kiemelkedő szerepet játszik.

Gyakorlatilag ha megnézzük a párkapcsolatokat, azt látjuk, hogy mindig a másiktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket. Találja ki magunk számára sem világos gondolatainkat, vágyainkat. Cselekedjen a kedvünkre és ezzel a saját boldogságunk, kiteljesedésünk  evidenssé válik. Ismerősi körömben az erősebbik nem oldaláról el-elhangzik az “odaadó nő” kifejezés. Az, hogy ez az az ideális nőtípus, akire -szerintük-, minden férfi vágyik. Mégis, Uraim, milyen az odaadó nő? “Mint a távolkeletiek”- hangzik a lakonikus válasz. Hát akkor lehet menni Thaiföldre, ahol az odaadás, az alázat inkább fakad a buddhizmus tanításaiból. Mégis, mit tudnak a keleti nők? “Feltétel nélkül tudnak szeretni - tudom meg-, nem úgy, mint már a magyarok, vagy a nyugat-európaiak.” Ők istenként tekintenek a férfira,  követik tűzön-vízen, mit számít, hogy mit hoz a sors, legyen gazdagság vagy nélkülözés. 
Ilyen az odaadó nő - legalábbis a beetetés fázisában biztosan. Aztán, hogy mi lesz később.... nos ...

Gyerekként egyik kedvenc cikizős odamondogatásunk volt az okos enged - szamár szenved népi bölcsesség. Akkortájt inkább dühből, tehetetlenségből, s persze  a másik lealázása céljából dobáltuk egymás fejéhez  a parttalan vita, ölre menő veszekedések közepette, afféle végső igazság, megoldás gyanánt. Ettől azonban a feszültség nem múlt el, sőt ott duzzadt, növekedett, s szakított ki belőlünk egyre nagyobb darabokat. Aztán a tehetetlen düből kimondott szavak más motivációt kaptak.  A düh elpárolgott, s lett belőle tehetetlenség, a szégyen és ellehetlenülés kimagyarázása. A nem-álltam-ki-magamért felett érzett mérheteten és kimondhatatlan, még maguknak sem bevallott felsülés felett érzett szégyené. S persze, mi engedtünk, de szenvedtünk is cudarul, míg a másik élte vidám kis életét, és tett a mi önmagunk felett érzett nyomorunkra.  Legalábbis így tűnt. Aztán egyszer csak álltam a kipattanó konfliktus közepén. Néztem a másikat, aki Honthy Hannát megsz...

Tegnapi vendégem -  képzésekkel megbízott cég képviselője-,  haláli jó fej.  Ami a szívén az a száján, nem finomkodik, s mindamellett nagyon pozitív hozzáállású. Már csomagol, mikor kollégámmal feltesszük az asztalon fekvő szemüvegünket, s nézünk rá, a tied hol van.  "Hm, most megyek megcsináltatni. Igazából nem is tudom minek- mondja kissé mélázva-,  Már megszoktam, hogy nem kell mindent elolvasni. Azelőtt egy ilyen ásványvizes palack cimkéjét is kiolvastam.  Most látom, hogy van rajta valami, és nem erőltetem.  S tudjátok, ez mekkora szabadság?" Mosolyogtam. Mekkora igazságtartalma van ennek a kijelentésnek, s közben eszembe jut Konrad Lorenz jóslata, aki az emberiség legfőbb bűnének az információ áramlását nevezte.