Helga blogja életről és egyebekről

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

"Akinek csak csúzlija van, az háborúzhat.  Akinek viszont atombombája, annak békésnek kell lenni."

Ugyanaz a tapasztalás buddhizmus és a kabbala  szűrőjén keresztül:

Egy megnyugtató tanítás egy hiteles Tanítótól.

Éjnek idején egy férfi keres valamit az egyik utcai lámpa alatt. Egy barátja megkérdi, hogy mi történt. "Elveszetettem a kulcsomat" "Hol?"  "Ott"- s mutat máshová "Akkor miért ITT keresed?" "Mert itt van fény." "Aki a tudatot a  gondolatok és elképzelések útján próbálja megtalálni, olyan, mint a viccben a kulcsát kereső ember. Nem érti, hogy amit keres, az maga a kereső. A tudat maga az, ami lát és észel. Ezért kívánja Karmapa, hogy a lények ráleljenek az illúzió gyökerére . Minél többször gondolkodunk el és nyílunk meg a világ felé ezt a felismerést alapul véve, annál értelmetlenebbé válnak a dualista szemlélet- és viselkedésmódok. A megjelenés és a tér ekkor már ugyanazon teljesség két oldala lesz. E teljesség végtelen gazdagsága fejeződik ki azáltal, hogy megjelenik valami, és akkor is, ha nem." Láma Ole Nydahl: A Nagy Pecsét, Határtalan tér és öröm

Az egyik vásárlói közösségnek köszönhetően egy régi vágyam teljesült, mégpedig féláron.
 Idestova tíz éve szemezek a Vezetéstechnikai Centrum Hungaroringen szervezett kurzusaival. Először merő praktikusságból gondoltam rá.  Sokat megyek, télen is, jó lenne ismerni az autót. Meg aztán újautó, meg a gyerek, jó lenne biztonságosan vezetni. Csak valahogy mindig visszavonulót fújtam, jóapám megtanított vezetni, jó vagyok, nem lesz semmi baj felkiáltással. A kisangyal viszont nem hagyott, mindig valamilyen apropó folytán susmogott a fülemben. Így amikor megláttam a bázis kurzus akcióját,  másodikként gyorsan le is foglaltam, s banki utalást kértem. Jött is az értesítő még aznap, hogy megvan a tíz vásárló, utalhatok. Igen ám, de én ezt szépen el is felejtettem. Amikor eszembe jutott szomorúan konstatáltam, hogy lekéstem. Éppen azon filóztam, hogy felhívom az ügyfélszolgálatot és kuncsorgok egy sort, mikor jött az újabb mél, ma van az utolsó nap az utalásra.  Hurrá! ...

Na, vajon kitől idéztem? Hát persze, az arrogáns drogdokitól, Csernus Imrétől.  Amikor immáron egy évtizede elindult műsora, napi rutinom része lett, sőt felvettem videóra. A fenti mondatot többek közt Som Lajosnak mondta, mire az szabadkozott, hímezett-hámozott, hogy igen-igen, de mégis milyen jó valamihez nyúlni.... Aztán néztem,  hogy vajon én mibe menekülök, ha valami nem úgy jön össze.  Nem dohányzom, alkoholt (bort) finom falat mellé szeretek inni (meg amúgy is hamar a fejembe száll), drog szóba sem jöhet. De akkor mi? Hűtőszekrény: sós vagy édes, ebben a sorrendben és vissza. Filmnézés. Netezés. És ami ránk nőkre  a legjellemzőbb: végighívom a barátnőimet. Hátha valakinek egy jót panaszkodhatok, vagy éppen ő panaszkodik nekem és így megnyugszom, hogy másnak sokkal szarabb, mint nekem.  De miért is ventillálunk?  Mert így adjuk ki magunkból azt feszültséget, energia-beszűkülést, amit az adott konfliktus hordoz. Képzeld el, háromg...

Ha valaki megkérdezné, hogy milyen képet szeretnék látni úgy harminc év múlva kedvesemről és magamról, valószínűleg a mellékeltet keresném elő. A képen a dán Láma, Ole Nydahl és felesége, Hannah látható. Olén szokatlan az öltöny s a szeme kékjét tükröző ing, ugyanis ő mindig valamilyen katonai cuccban látható. Mit is várunk el, egy védelmezőtől, egy egykori kampa harcostól? Armani ruhákat és politikai korrektséget biztosan nem. Helyette viszont bőven kapunk koncepcióinkat ripityára törő gondolatokat, szavakat és cselekedeteket. Egy láma, akit egy tengerparti sörözőben találnak meg tanítványai, amint éppen tanít. Egy láma, aki nyíltan felszólal a nyugati értékeket veszélyeztető vallási- és eszmerendszerek ellen. Egy láma, aki egy épülő sztúpánál maga is  keményen dolgozik. Egy láma, aki csajozik. Micsodaaa? Igen, egy láma, aki a világ egyik  legnagyobb szoknyavadásza hírében áll. Jó kis ellentmondás. Ide teszem fényképüket az eszményi párkapcsolatról, miközben m...

Henry Fuseli: The Nightmare - Hány éves? - hangzik keményen a kérdés. - Tizenkettő - mondom megszeppenve. - Hm tizenkettő... az hányadikos? - Hatodikos - Tudja mi a hatodik parancsolat? - dörren fel a hang a rács másik oldalán. - Öhm....  -agyam kattog, szám kiszáradt a hirtelen jött vizsgakérdés hallatán. - Ne paráználkodj - ezt a hangsúlyt Loyolai Ignác is megirigyelte volna-, mondja, maga paráználkodott már? Egyszerre érzek tehetetlen dühöt és szégyent miközben hápogva próbálom kikérni magamnak a kérdés mögé bújtatott vádakat. Ez volt az a pillanat, ami megpecsételte nálam a katolikus egyház, s egyben a kereszténység sorsát. Innentől kezdve csak Voltaire-t tudtam idézni: “tapossátok el a gyalázatost”. Bevallom, van egy kékharisnya énem. Az ismerőseim ezt valószínűleg már ki is szúrták, attól függetlenül, hogy ezt így bevallottam volna magamnak.  Erre úgy jöttem rá, hogy gyakran címkéztem meg másokat ezzel a kedves kis jelzővel. Mármost, ha ezt másban észrev...

"Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd." Gandhi "Csak a kiskutyák ugatnak. A nagyok cselekszenek." Láma Ole Nydahl

Everything is mind. Minden tudat. - Posted using BlogPress from my iPhone

A fenti mondatot tanítóm, Lámám, Ole Nydahl mondta. S ezzel az életem innentől kezdve gyökeresen megváltozott. Már semmi sem az, ami eddig volt. A határok eltűntek, s a térben csak az áldás és a végtelen lehetőségek tárháza jelent meg. Nincs aggódás, nincsen probléma. Lehetőség, bőség, tudás és öröm van. S az is tartósan. Nincsen jó vagy rossz. Persze megjelenhet olyasmi, ami még megérint, de az idővel ez is egyre halványabban, erőtlenebbül.  (Ezt ki lehet és ki is kell dolgozni, aktív meditációval, ho'oponoponoval, önempátiával. Lényeg, hogy szembesüljünk vele, tudatosítsuk, hogy ott van s érzést váltott ki, mely mögött szükségletek húzódnak meg,  majd engedjük elmenni.) I'm very happy about you. Really. Én is. Örülök, hogy hazataláltam. Összeszőve.