Helga blogja életről és egyebekről

Kismamaként tértem át arra, hogy diszkontokban vásároljak. Ennek több oka is van: 1. Hol másutt vásárol Germániában egy magyar Student, ha nem a  jó és megfizethető minőségükről híres diszkontokban? Így értelemszerűen rámtört a nosztalgia, amikor a német áruházláncok bejöttek. Örömmel fedeztem fel azokat a csokikat, nassikat, olasztésztákat, amelyeken boldogult lánykoromban éltem.  Geiz is geil! - szól  a nagyszerű felkiáltás, amit itt valahogy úgy fordítottak, hogy  a fukarság menő.  Ugyanis Németországban teljesen normális jelenség, hogy anyuka az A8-cal beáll az Aldi elé és bevásárol saját márkás cuccokkal. Tudatosan és megfontoltan költ, nem fizet a marketingért. Megemlítem, hogy jó a minőség. Gyerkőcnek rendszeresen veszek tiszta bőr túraszandit,  vízhatlan hótaposót, bélelt gumicsimmát, síoverallt, pizsamát. Hibátlan, s töredéke más, azonos minőségű termékeknek. Ha a német gnaedige Fraunak jó, hát kéremszépen, nekem is. 2. Idő-idő...

Egyik nap estefelé hazafelé menet különös jelenséggel tapasztaltam. Nem tudok rá jobb szót találni, mint jelenség.  Kifejezetten abszurd volt számomra, pedig utána alaposan elgondolkodtam azon, hogy lám ez is a valóság része. Sőt valaki valóságának  nagyon is a  szerves része. Ami aztán az én valóságommá is válik.   Az élet egy álom - tanít Karmapa. Történt ugyanis, hogy az ősszel megnyílt regeneráló stúdió bejáratánál parkoló kék  VW kisbusz körül  egy barna tollas valami lopakodott.  Az a valami olyan volt, mint egy nagyra nőtt madár, ugyanis embernek  aprócskának tűnt.  Gyakorlatilag azt láttam csak, hogy egy ködbe burkolózott barnaság mozog. Lassítottam, el ne üssem, no meg a kíváncsiság is hajtott. Ekkor láttam, hogy a kusza kosztüm igenis egy embert rejt. Apró, törékeny alakot, aki bő ruhát és különleges fejfedőt visel. Kezében füstölő, mellyen pontosan lekövette a kisbusz sziluettjét, miközben annak gazdáj...

Ez a mai termés. A tervezett elavulás újabb gyümölcse. A cipőt alig pár hónapig hordtam. Ma délután a konyha felé vettem az irányt, mikor a padlószőnyeges folyosón  kitört a cipőm sarka. Azt hiszem, ezt a márkát messziről el fogom merülni.

És ha már az agyonmarketingelt világról írtam, íme egy nagyon tanulságos film, melyben az is kiderül, miért pukkanak ki oly hamar a villanykörték.

Minap egy nagyon kedves ismerősömmel beszélgettem. Okos, kedves, szakma (egyik) legjobbja, hihetetlenül precíz, maximalista, becsületes és  spirituálisan nagyon nyitott. Két éve említette, hogy szívesen foglalkozna a kabbalával, de nem igazán van rá ideje. Aztán kb. fél éve mesélte, hogy végülis nekivágott  és online leckéket vesz, webináriumokat, streameket  néz és hallgat, sőt élő szemináriumokra utazott és nagyon élvezi.  Két hónappal ezelőtt már fáradtabbnak tűnt, s nagyfokú kiábrándultságot, apátiát hallottam ki szavaiból. Ez az elfordulás akkor a konzumvilágnak szólt, az agyonmarketingelt termékeknek, szolgáltatásoknak, mely nem az egyéni igényekre fókuszálnak, hanem arra, hogy a terméket a lehető legoptimlisabban pozícionálják, s ezzel a profitrátát maximalizálják. Ha belegondolunk, gyakorlatilag ez van 100 éve: a termékek életkorát csökkentik , érdemes új nyomtatót venni, semmint a régi megcsináltatni. Fogyassz, cserélj, vegyél újat, közben szeméthegyek...