2012. február 28., kedd

Szent iratok 3. - Korán, iszlám

Legutóbb a tóráról ítam, most pedig judaizmushoz több ponton is hasonlító   muzulmán vallásról írok.
A hasonlóság nem véletlen, a két vallás egy tőről fakad, csak mindengyik azt állítja, hogy az övé az igazi.

Kóser vagy halal
Ha megnézzük az étkezési szabályokat, azt látjuk, hogy ami az egyikben kóser, az a másikban halal. Hogy most ennek vallási-rituális  vagy pedig szimplán élelmiszer-biztonságai okai vannak, ne boncolgassuk. Való igaz, hogy az adott éghajlaton egy ételmérgezésből vagy össze-vissza evésből származó masszív hányás-hasmenés gyakorlatilag egy hét alatt  képes lenne egy komplett törzset elvinni. Igen, a szigorú szabályok meglétének oka a nemzettség fennmaradásának biztosítása.

Ismerős arcok
Első olvasatra az a benyomásunk támad, hogy Mohammed a hallott mondák  alapján megpróbált számára valami originálisat összehozni, így a Koránban van ebből is egy kicsi,  meg abból is egy kicsi. 
Mohammed 40 évesen kapta a tanításokat Gábriel arkangyaltól  a Hira barlangban. Attól a Gábrieltől, aki az Újszövetségben is színrelép, örömhírhozóként.

Az iszlám Mózest is elismeri prófétának (bár ő letért az útról), sőt a 2. szúrában olvashatjuk az exodus kivonatát is, de magát a vallás gyökerét Mózes  testvérétől, Ábrahámtól eredezteti. Ő lett az első imám, akinek Allah parancsba adta Mekka megtisztítását, és a Kába-kő (meteorit) kultuszának létrehozását. Azóta is minden hithű muszlim köteles életében egyszer Mekkába zarándokolni és a Kába-szentélyt körbejárni, ahogy napjában ötször imédkozni, ramadánkor böjtölni, alamizsnát osztani, de leginkább Allahot és az ő prófétáját Mohamedet isteníteni.
 Koránban ugyanúgy ovashatjuk Juszuf történetét, mint Józsefét az Ószövetségben.
Sőt, profétának ismeri el Jézust, Mária  fiát is. Igen, Máriáé, nem Istené, hiszen nem történhet olyan szörnyűség, hogy Istennek  gyereke lesz egy földi halandótól.
Volt azonban egy sürgetőbb oka is Mohammednek, hogy a feltevést, mely szerint Istennek Názáretben fia van minél előbb a köztudatból száműzze. Ez pedig  Mekka megtisztításával kapcsolatos.
Mi is volt Mekkában? 

Többistenhit, mégpedig istennőkultusz!
A főistenként tisztelt  Ilah-nak (később Allah), az egek legfőbb urának három lánya volt:
al-Lat a termékenység istennője
, Manat a sors istennője, és 
al-Uzza, aki Venuszra hajaz.
 Így Mekka, a maga politeizmusával a legfőbb ellensége az igaz hívőnek. Az istennő-hívők azonban többen vannak és erősek, s féltik városukat. Mekka ugyanis távol van a karavánutaktól, egyetlen látványossága és bevételi forrása a zarándokok sokasága, akik a Kába-követ jönnek imádni. Az istenek alkonya így egyet jelentene Mekka pusztulásával. Ezért Mohammednek abba kell hagynia a  régi isteneket pellengérező prédikációit és  futania kell egészen Medináig. Ez 622-ben történt, s ez a  hidzsra, az arab időszámítás kezdete.

Medinába hakimnak hívták, afféle bíró-mediátornak az egymás ellen acsarkodó törzsekhez. Mivel sikeresen tevékenykedett, így  fokozatosan kialakította “politikai” bázisát: csapatokat hoz létre, a konvertálóknak jelentős részt ad cserébe a kirabolt karavánok kincseiből. Ügyesen épti fel hatalmát, megtisztítja Medinát az őt el nem ismerő, s konvertálni nem hajlandó zsidóktól. Büszke arra, hogy egy nap 500 hadifoglyot fejezett le. Nyolc év alatt hadserege 10.000 főre duzzadt, így  figyelme újra Mekkára irányul. Mekka meghódítását alig két évig élvezheti,  mivel zarándoklatáról visszatérve megbetegszik és meghal (632). Addigra viszont elérte azt, amiről a legtöbb diktátor álmodott: az egész Arab-félsziget muzulmán, s az általa létrehozott vallás, szellemiség, törvények az évszázadok alatt nagyhatalommá vált. Gyakran hallani, hogy az iszlám a béke vallása. Igen: a győztesek által vérrel és vassal  írt békéjé. 



Már a tóra is leszögezi, hogy egy az isten, ez pedig Jahve. “Uradat, istenedet imádd és csak neki szolgálj”, azaz más istent Izrael népe Jahvén kívül el nem ismerhet. Más vallásúakat viszont békében hagy.
A korán azonban továbbmegy: egy az isten, ez pedig Allah.  

Mindenki más hitetlen, gyaur.  Éppen ezért “Ott üsd a hitetleneket, ahol csak bírod”, majd a 9. szúra arról ír, hogy a hitetetleneket le kell igázni és adófizetésre kell kötelezni, cserében vallásukat szabadon gyakorolhatják. Később ez ahhoz vezetett, hogy némely keresztény, zsidó és Zoroaszter-hívő a fejadó elkerülése végett inkább konvertált.  Másrészről az iszlám felfogása, hogy azok a területek, amelyeket egyszer már meghódítottak, s adófizetőik voltak, azok örökre az ő birtokukat képezik, függetlenül attól, hogy a mai térképek mit is mutatnak.
A hitetlenre a túlvilágon sem vár jobb helyzet: „A hitetlent [is] élvezetben részesítem egy kis ideig (az evilágon), [de] azután majd a Tűz kínzásába kényszerítem. Milyen nyomorúságos végcél ez!” Míg a hithű muzulmán - különösen, ha a szent háború és hite nevében halt meg-, a kilencedik paradicsomba kerül, ahol hurik lesik minden kérését.
Hiába, túlvilági vágyakkal szemben nehéz bármit is fehozni.

Mohammed harca az (isten)nők ellen elkeseredett és végzetes - a mai napig.
Számos felesége volt, ötvenévesen egy kilenc éves kislányt vett feleségül - ez mai napig követendő példa számos jemeni és ománi törzs körében. 
Nőkre - tórához hasonlóan-, két lábon járó szülőgépezetként tekint, akik a törzs fennmaradását biztosítják, s a férfiak kedvére tesznek. 
Ez még az olyan független és tehetős nőkre is vonatkozott, mint első felesége, a kereskedő Chadidsha, aki felett törzsi szokás szerint az apja rendelkezett. Ennek egyszerű az oka: a törzs védelme. Míg a harcképes férfiak háborúznak, addig az otthon maradt idős férfiak dolga a törzs egybentartása, s a nők megregulázása. 
A összes vallás közül az iszlám az, amelyik a nőknek  leginkább aláveti a férfiaknak, s a legkevesebb szabadságjogot adja. Gondoljunk csak a testet eltakaró ruhadarabokra, a nikábtól a burkáig. Eszünkbe juthatnak a becsületgyilkosságok, amikor is a család férfitagjai bűntetlenül megölhetik saját húgukat - mert szerelmes lett, el akar válni öreg férjétől vagy  csak tanulni szeretne. A megrontó férfi ezzel szemben bűntetlenül távozhat.
Eszünkbe juthat Theo van Gogh Behódolás c. filmje is, melynek címe az iszlám szó szó szerinti fordítása. A film nem véletlenül váltott ki visszhangot, s gyilkolták meg rendezőjét. 
Egy lefátyolozott nő vallomásán keresztül tudjuk meg, hogy milyen alávetett, megalázott  és kiszolgáltatott helyzetben van,  hímnemű családtagjai és férje által elkövetett bántalmazások, zaklatások következtében. S mindez számára természetes, mert Allah ezt adta az ő prófétájának, s ki ő, hogy ezt megkérdőjelezze.

Szintén autentikus olvasmány az iráni Marjane Satrapi Persepolis c. (kép)regénye, mely a fundamentalista iszlám térhódítását mutatja be. Ebből kiderül, hogy bizony a nők nem örültek a kendő kötelező használatának...sem.

Erről eszembe jut más is. 
Hány olyan esetről tudok kis hazánkban is, ahol férfiak rendszeresen verik asszonyaikat. Hány nő menekült el gyermekét karjában szorítva egy szál hálóingben az éjszaka sötétjében, mert már nem bírta. Hány kisfiú mondja már az óvodában, hogy milyen tuticsávó az apja, mert a maga 90-100 kilójával jól megveri a 40 kilós anyát...
Mi a különbség? 
Az egyik helyen az erőszak létjgosultsága törvénybe iktatva (sharia) vagyon, míg a másiknál a társadalom szimplán szemet húny.

Zárszóként -hogy írásomban valami pozitív is legyen-, nem szabad elfeledkeznünk szufi misztikusokról (Osho) és az arab kultúra gyöngyszemeiről. Az arab értelmiségnek köszönhetjük  az ókori tudományok és iratok átemenekítését (matematika, csillagászat, orvostudomány), utazóiknak köszönhetjük hogy többet megtudtunk történelmünkről.  Az arab szerelmi líra vagy éppen a szexuális felvilágosító irodalom immáron az egyetemes kultúra része. Kőcsipkébe faragott épületeik pedig a cordobai kalifátus  toleráns és liberális szellemiségét dícsérik a mai napig.

2012. február 27., hétfő

Kinek a dolga? - ismét

"Az életemben mindig csak akkor lendült mozgásba valami, amikor végre (legtöbbször kényszerűségből) abbahagytam a rúgkapálást. Amikor térdre estem, elengedtem a helyzetet, és megtanultam, hogy teljesen más síkokon forduljak önmagam felé." - Eva-Maria Zurhorst

Nemrégiben arról írtam, hogy a világ dolgait 3 csoportra oszthatjuk (by Byron Katie). 

Miután kaptam egy észrevételt, abból az vált világossá, hogy írója nem értette meg ez a roppant egyszerű alaptörvényt. Mindenáron más dolgával  foglalkozik, más helyzetét akarja megoldani.


Ezen nem kell csodálkozni, az elme (főként a beborult) nem akarja meglátni a legegyszerűbb dolgokat sem.  Azt hiszi, mindent meg kell magyaráznia, mindent meg kell értenie, és természetesen megjelenik a kizáró büszkeség, az, hogy mindent jobban tud másnál és csak neki van igaza.

Kinek, mi a dolga?
Világ/isten/univerzum stb. dolga. 

Ide tartozik mindaz, amire  a legkisebb ráhatásom van. Az eső esik, nap süt, fukushimai katasztrófa, vagy éppen a Malév csődje. Örülhetek, sírhatok, bosszankodhatok, kétségbe eshetek, szidhatok másokat. Itt ér véget a lehetőségeim határa. Ugyanis a világ, csak a dolgát végzi, függetlenül attól, hogy én mit is gondolok róla.

Másik dolga. 

Ez csak a másik emberre tartozik. Tetszik, nem tetszik, az ő élete, ő rendelkezik felette. Nem mondhatom meg neki, hogy mit kéne gondolnia, hogyan kéne -szerintem jól!-, cselekednie. Miért? Mert egyrészt ez az ő élete, nem én vagyok az ő cipőjében, másrészt akármit is csinálok, ő akkor is a maga feje után fog menni. Ha parasztkolbászt akar enni, nem fog helyette humuszt enni, bármennyire is mondom, hogy az egészséges. 

Ha valóban érdekel cselekedetének oka, akkor kérdezd meg őt. Ő pedig eldönti, hogy bizalmat szavaz és elmondja neked vagy sem. Ha az utóbbi a válasz, akkor ítéld őt jól meg és az állításaidat fordítsd meg!

Az én dolgom. 

Ez a legegyszerűbb: jelen lenni, és azt tenni, amiben benne vagyok. Dolgozni, tárgyalni, mosogatni, gyerekkel játszani vagy éppen gyógyulni.

Természetesen az elme néha megviccel bennünket, és azt mondja, ez az én dolgom, ezt meg kell oldanom.

Aztán valahogy nem megy. Kapálózhatunk, erőlködhetünk, erősködhetünk, jottányit sem haladunk. 


Ilyenkor a legjobb fel-adni.
Fel, az univerzumnak. 

 
Ő talán jobban tudja mi  a jó nekem és  a többieknek, mi a jó ma és holnap, meg azután.


Kinek, mi a dolga, s mit jelent a szabadság, ha ezt a látásmódot megtartjuk -  erről szól Xavier Naidoo és Sabrina Setlur "Frei sein" c. dala.
 


Glaubst du dass der Wind weht weil irgendjemand sagt 'Wind wehe jetzt'
Glaubst du dass die Sterne die am Himmel stehen leuchten, weil irgendwer sie anknipst
Glaubst du dass die Elemente tun was sie soll'n und nicht was sie wol'ln

Wenn du das glaubst dann wirst du nie seh'n und versteh'n was ich mein wenn ich sag
Ich will Freisein
Frei wie der Wind wenn er weht
Ich will Freisein
Frei wie ein Stern der am Himmel steht
Ich will Freisein, will Freisein,...

Glaubst du dass die Erde aufhören würde sich zu drehen weil irgendwer entschiede, 
dass es besser wär für sie zu stehen
Glaubst du dass irgendwer irgendwo irgendwann für dich dein Leben leben kannn

Wenn du das glaubst dann wirst du nie seh'n und versteh'n was ich mein wenn ich sag
Ich will Freisein
Frei wie der Wind wenn er weht
Ich will Freisein
Frei wie ein Stern der am Himmel steht
ICh will Freisein, will Freisein,....

Glaubst du dass dein Leben bereits geschrieben steht und
Glaubst du dass irgendwo eine Weiser für dein Tun die Konsequenzen trägt
Glaubst du dass von allen Leben auf der Welt eins wertvoller ist als deins

Wenn du das glaubst dann wirst du nie seh'n und versteh'n was ich mein wenn ich sag
Ich will Freisein
Frei wie der Wind wenn er weht
Ich will Freisein
Frei wie ein Stern der am Himmel steht
Ich will Freisein, Will Freisein,....

Szent iratok 2. - Tóra, judaizmus

Egy az isten - 1. 
Az egy, mindenható isten gondolata az ókori Egyiptomig vezethető vissza, amikor is IV. Amenhotep  (Amenophis) szakít Amon/Amun/Amen(!) kultuszával, s helyette Atont a napkorongot nevezi ki egyetlen istennek. Innen a felvett neve is: Echnaton. 
Ez a vallási reform - lévén az egyiptomiak életének minden részét átszőtte  a vallás-, gyakorlatilag teljes kulturális- és államreformmá nőtte ki magát, jóllehet Echnaton halála után az Ámon-papság ellenállásának köszönhetően egy vallási restauráció következett be.  Visszaállították Amon, s így a többi isten kultuszát, Echnaton nevét pedig ahonnan csak tudták, eltávolították. Echnatont fia, Tutanhaton követte trónon, akinek neve Tutanhamonként már ismerősen cseng. 
Ennek ellenére az Amarna-kor számos régészeti lelete maradt fenn, s még valami, amiről Echnaton még álmodni sem mert.

Ez pedig hadifogyok, rabszolgák kis csoportja, akik magukat Izrael népének neveztek.  A zsidók az ún. második átmeneti korban sodródtak az egyiptomi fennhatóság alá, majd Ramszesz fáraó közel-keleti hódításainak köszönhetően hadifoglyokként folyamatos rabszolga utánpótlást jelentettek  az egyipromi gazdaság számára. Egyiptomban  született Mózes (Mosze=valakinek a fia, héberül vízből merített), akire - ha  édesanyja egy kosárba téve nem tesz vízre és nem találja meg pont a fáraó lánya-, az egyiptomi születésszabályozásnak köszönhetően biztos halál várt volna, ti. az államrend védelme (zavargások elkerülése) értelmében minden 5. zsidó fiúgyermeket meggyilkoltak.  A kosárnak köszönhetően Mózes lett az, aki a népet kivezette Egyiptomból, majd 40 évig kóborlotak  a Sínai-félszigeten, mire letelepedtek.
Gyakorlatilag a Mózes könyve a Tóra legrégebbinek tekinthető része, mely keletkezése Kre. 7. századra tehető. Ezeket az ősi kis tekercsfoszlányokat 1979-ben fedezték fel. A kumráni tekercsek kre. 200-tól íródtak, s  200 tóra és biblai szöveget tartalmaznak.  Az Aleppo Codex az első teljes, héberül íródott tóraszöveg, mely i.sz. 930 körül datálható. Mindegyiket az egységes, óhéber nyelven íródtak, melyek csak a mássalhangzókat jelöli a magánhangzók teljes mellőzésével, mely a későbbiekben  a talmud értelemzők körében heves vitákhoz vezetett.

Az ortodox felfogás szerint a tórát Jahve Mózesnek a Sínai-hegyen adta, míg a liberális felfogás és a kutatások szerint a szöveg kre. 900 és 500 között keletkezett, mégpedig több, különböző szerzőnek köszönhetően. A tóra öt könyből (Mózes könyve) áll, mely a világ teremtésével (genezis) kezdődik és Mózes halálával végződik.  Stílusát tekintve elég heterogén, ugyanis a szertartásokra vonatkozó parancsokat és előírásokat dalok, versek és tanítások színesitik. 
Az írás középpontjában   természetesen a választott nép története áll, kivonulás Egyiptomból és a áldott föld megtalálása, ahol Jahve oltalma és gondviselése alatt lesznek, feltéve, ha  kizárólag egyetlen  istenüket, Jahvét  imádják, szolgálják  és parancsait -különösen a sabbatra  és kóserre vonatkozóakat-,  betartják.  

A tórában található az emberi együttélést mindezidáig  legprecízebben szabályozó   tíz parancsolat is, melyet Mózes  vett át a Sínai-hegyen. Igaz kétszer kellett átvennie, ugyanis az első két táblát dühében összetörte, mikor is népe továbbra is a bálványimádás örömteli tevékenységét folytatta. 

A tóra kifejezetten szigorú, a parancsolatok megszegése minden esetben halálbűntetést vont maga után. Ezen felül minden más vallást bálványimádásnak tart, s így az isten népének szigorúan tilos. 
Túlvilágról nem sokat ír, s az is kevésébé plasztikus, mint a kereszténység vagy az iszlám menyországa vagy pokla.

Az istenfélő hívek számára azonban maga az írás ismerete, valamint  annak értelemzése és magyarázata is egyaránt fontos. Első helyen a talmud áll, amelynek a magja a misna, a szóbeli tóra, melyet  Mózesnek nyilatkoztatott ki  az Isten a Sínai-hegyen, így azt szóban kell továbbadni.
A tóra tekercsek elkészítése legalább egy év. Magának a pergamennek is kósernek kell lennie. Ezután az írónak (héberül szófer) pontosan Mózes 5 könyvének 304.805 kalligrafikus betűjét kell a pergamenre vetnie, mégpedig hibátlanul. Mielőtt nekiállna a munkának maga is rituális fürdőt (mikve) vesz, előkészíti írószerszámait, s ki nem fakuló fekete tintáját. Amennyiben hibát vét, vagy a tinta elkenődik, vagy a pergamen megszakad, a tóratekercs már nem tiszta, így használhatatlanná válik.

S mit mond a tóra a férfi és nő viszonyáról?

Éva a férfi bordájából lett vétetve, s aktív szerepet játszott a bűnbeesésben, s így a paradicsombéli kiűzetésben. 
Izrael népénél a nők más viszonylatban is csak mellékszerepet töltenek be: mindenekelőtt ők felelősek a nép növekedéséért, fennmaradásáért, míg a férfiak hadba vonulnak. Istentiszteleteken csakis passzívan vehetnek részt, tiltva vagyon minden vallási tisztség betöltése. Bíróság előtt tanuként szavahihetőségük ab ovo megkérdőjelezett, válást kezdeményezniük szinte lehetetlen.

Erről nyújt képet a Mikve c. darab is.


2012. február 26., vasárnap

Mindegy, csak a Tomi legyen az


Szent iratok 1. - Védák, hinduizmus

A védák -szanszkritül tudást jelent-, india ősi szent iratai, melyet a papi kasztba tartozók (brahmanok) ismerhettek csak, s 2000 éven keresztül kizárólag szóbeli átadáson keresztül maradt fenn. 
A kinyilatkoztatások nem tartalmaznak abszolut igazgságot, inkább szimbolikus erővel rendelkeznek.
A szövegeket szanszkrit nyelven írták.  Kb i.e. 2000 évvel indoeurópai törzsek vándoroltak Észak-Indiába, akiket árjáknak  neveztek, s akik természeti istenekben hittek. Ilyen volt Indra, az istenek fejedelme, Agni a tűz istene, Saravasti tudás istennője. A korai védikus vallás azonban mellőzött minden istenábrázolást, szobrot, képet valamint templomot. Az isteneket tűzáldozattal valamint étel- és italfelajánlásokkal (tej, kenyér, vaj) valamint állatáldozatokkal (szarvasmarha) tisztelték. A tehenek tisztelete későbbi időben alakult ki. 

A védák négy fő részből áll: himnuszok, mantrák, titkos (varázs)szövegek valamint parancsolatok.
A Rigvéda (kre. 1500-900) több mint 10.000 versével a legrégebbi szakasza számos, ősi istenekről szóló történetet tartalmaz, mint pl. a teremtésről.  Rigvédában található a kasztrendszer első leírása is, itt olvashatunk először brahmanokról, harcosokról, kereskedőkről és szolgákról. 
A Szamavéda tisztán dalkánon, míg a Yajurvéda és Atharvavéda áldozati szövegeket, mantrákat és varázsigéket tartalmaz. 
A hinduizmusban a védákon túl jelentős szereppel bírnak az upanisádok is, melyek bölcseleti,  afféle kozmikus filozófiai műnek is tekinthető (kre. 900-tól 500-ig).
Upa-ni-shad egyaránt jelenti valaki mellé leülni, valamint titkos tanítást átadni. Ez arra utal, hogy a tanítások  mesterről tanulóra szálltak, kizárólag szóbeli átadás útján. Az tanítások két fő gondolatot tartalmaznak. Egyik tanítás szól Brahmanról az univerzális világlélekről, valamint  az Atmanról, az individuális, a halhatatlan emberi lélekről, amelyik különféle formákban manifesztálódhat, másik pedig a lélekvándorlásról. Az upanisádok része a Ramayana eposz is.

A hinduk hisznek abban, hogy a létforgatag egy fájdalmas szenvedéssel teli, melyen aszkézissel, meditációval, jógával és az istenek iránti tisztelettel és szeretettel lehet felülkerekedni. Legfőbb cél  (amivel az állandó újjászületésből ki lehet lépni) a kozmikus Brahman és az egyéni Atman lélek összeolvasztása.

A védikus tanítások jóllehet nem tartalmaznak mindenkire nézve kötelezően betartandó parancsolatokat, inkább afféle  vallási előírási kódexnek tekinthető, mely a vallási teendőket kasztoknak megfelelően tartalmazza. 
Legfőbb üzenete a karma törvénye:  
“Aki mindig jót tesz, az jó lesz, aki mindig rosszat tesz, az rosszá válik.” - A karma törvénye az upanisádokban arra is kitér, hogy a jelen élet  egyes jócselekedetei meghatározzák a következő élet állapotát.

 A Bhagavadgitában -mely a Mahabharata eposz filozófiai magjaként is tekinthető-, jelenik meg először Krisna, aki arról is tanít, hogy a embernek istenszeretetből akár erőteljesen (értsd: ölni) is  cselekednie kell. “Azoknak, akik élnek a halál biztos - és azoknak, akik meghaltak, azoknak az újjászületés a biztos” - tanít az isten.


Férfiak és nők viszonya

Klasszikus írások szerint a nő a férfi alárendeltje.
Kifejezetten nőellenes a Ramayana eposz, mely  a hős Rama felesége Sita és a majomisten  Hanu segítségével megmenekül a gonosz démon, Ravana karmaiból. A hős azonban kételkedik felesége hűségében, így őt tűzpróba alá veti, azaz elevenen elégeti, azonban Agni a tűzisten Sitat sértetlenül elengedi. 
Az indiai nőszervezetek vehemensen küzdenek  a Sita-komplexus ellen, az ellen, hogy egy nő szolgálja férjét, számatalan gyereket szüljön, s amennyiben elhúnyt urát  nem követi a halálba, akkor ínységes özvegyi lét vár rá. Ugyanis újraházasodás kizárt. Jóllehet a nők manapság iskolázottak, képzettek, a házasságok mégis elrendezetettek. Kaszton kívüli, vagy muszlimokkal  kötött  házasságok tiltottak. Hozomány miatt elkövetett gyilkosságok valamint a leánymagzat elvetetése mind a diszrimináció következménye.

Világvallások

Ha már folyamatosan hivatkozom írásaimban a hit- és tapasztalati vallásokra, akkor ideje lenne (szeritem) egy kis áttekintést is adni.

A vallásokat alapvetően két nagy csoportra bonthatjuk.

Hitvallásokat isten vagy bármely természetfeletti lénybe, mint teremtőbe vetett hit jellemzi. Van egy vagy több emberen kívüli eredendően létező lény, aki kedvére-kényére megteremtette a világot, s benne az embereket. Az emberek dolga az istenek tisztelete, imádata. Ha az emberek elfordulnak teremtőiktől, akkor azok aszállyal, árral, háborúval, dögvésszel súlytják nyomorult teremtményeiket. 

Nem kell messzire menni, legjobb példa erre a görög és annak alapjain  keletkezett római vallás. Van itt minden: gyermekeit felzabáló féltékeny apa, lázadó apagyilkos fiú, féltékeny, követelező  és leginkább bűntető istenek. 
Hinduizmus vagy a native indiánok -mely meséi nagyon hasonlítanak a magyar népmesék és eredetmondák világára-,  istenei is felvonultatják az emberi tulajdonságok széles spektrumát,  a különbség a halhatatlanság.
 Ha megnézzük az ószövetség haragvó istenét vagy Mohamed vérszomjas urát, a helyzet nem jobb.
Elmondható, hogy a hitvallásokat a nem tudó emberi természet kreálja. Mivel a tudat nem ismeri fel sem a világot, sem magát, érthető, hogy világképe, hitrendszere tele van logikai bukfencekkel, melyekre magyarázatot kell találni. Ha  pedig nem sikerült, akkor dönt a zsinat, s egy-egy tanítás axiómaként vonul be, s megkérdőjelezése kínhalált von maga után.

A tapasztalati vallások, viszont nem egy emberi elme átal kreált szabályrendszerre alapulnak, hanem megfigyelésekre, egy megvilágosult -Buddha-, tanításaira.
Megfigyelésekre az emberi tudat széles tárházából, s eszközöket, módszereket ad annak alaposabb megismerésére. Nem istenít, nincsenek is istenei, helyette tudati aspektusok vannak, melyek megkönnyítik a meditációt a laikusok számára. Nincsen isten, aki ítélkezik, aki fejét csoválja, ha a tanítások ellenére mégis előtör gyarló éned. Rámutat tetteidre, s felhívja figyelmedet az ok-okozat viszonyára. Ezzel felelőssé tesz életedért.


Isten szeretete (by Gunagriha)


"Azt mondják Isten szeret Téged. Ezt az ember mentális rendszerével nehezen vagy egyáltalán nem tudja megérteni, elfogadni. Miért? Mert nem azt látja, ami az ő térben és időben korlátozott kettős gondolkodása a szeretet fogalmában el tudna fogadni. Isten Megbocsátását és Kegyelmét nagyon jól bele tudja venni az általa elképzelt szeretet megnyilvánulásba. Azonban attól a pillanattól kezdve, amikor Isten Igazság Fényével nyilvánul meg, mondhatnánk tövényei hatnak, már elveszti a fonalat, nem tudja a jó és a rosszat szétválasztó látásmódjával a szenvedés mögött felismerni a szeretetet. Nem látja az eredményt, de nem látja az okot sem, vagyis nem látja a jövőt és nem látja a múltat. Nem is láthatja hiszen egyrészről a korlátozott memória, vagy tettei következményeinek a fel nem ismerése, másrészt pedig a halál és a születés teljes emlékezet kiesése őt tudatlanná teszik. Ez a tudatlanság csak mélyebbé válik, ha más emberek szenvedését látja vagy értékeli.
Isten Szeretete egy állandó kételkedés tárgya az ember fejében és mivel a kétely elfogadása mindig a könnyebb út, így a legtöbbünk tagadja az Isteni Szeretetet, vagy mondhatnám „lemond” róla. Ezt azért tettem idézőjelben, mert Isten Szeretetéről nem lehet lemondani, nem lehet megtagadni, mert az független az emberi értelemtől és ezért az emberi hít nem is tudja befolyásolni. Tudniillik Isten Szeretete és Isten Maga egy és ugyanaz. Istent tagadhatjuk, hiszen meg van a jogunk hozzá a törékeny emberi szabad akaratunk folytán, de tagadásunk annyira befolyásolja Istent, mint például engem az a tény, hogy jelen pillanatban csóválja a kutyám a farkát, ha meglát engem vagy sem.
Nem kellene Isten Szeretetére bizonyítékot keresnünk, sem kételyeinknek kaput nyítanunk, ha másként állnánk hozzá a dologhoz. Egy gyakorlatról van szó, amelyet bárki kipróbálhat és meggyőződhet Isten Szeretetéről. Persze ezt többnyire Isten-keresők vagy Isten-hivők teszik meg.
Soha nincs és nem lesz szükséged bizonyítékra, ha érezni tudod, hogy Isten Szeretetéért élsz. El kell kezdenek érezni azt, hogy az életed célja, amiért itt vagy a Bolygón az, hogy Isten szeressen téged.
Ha ezt az érzést a mindennapjaidba be tudod vinni és ismételten erre gondolni és ismételten igyekszel az érzéstől nem elválni, akkor te saját magad leszel Isten Szeretete. Ebben az esetben nincs szükséged bizonyítékra, hiszen önmagadat bármikor érezheted, láthatod. A tükör a bizonyíték, te vagy a bizonyíték, az egész lényed, a tudatod. Miért? Azért mert a léted teljes egészében Isten Szeretetének direkt következménye. Ez anyagilag nem látszik, ez értelmileg nem bizonyítható, de ez a kis trükk kinyitja a kaput, hogy lényed mélységébe tudj „belelátni”.
Istent nem kell és nem is lehet sem magyarázni sem megérteni vagy megértetni az értelem eszközeivel. Viszont az Isten iránt való érzések sorozatával szoros kapcsolatot lehet kialakítani, amely csodálatos felismerésekhez vezet. "


2012. február 23., csütörtök

"Kis magyar pornográfia"


"Meg fog dögleni"

Na, vajon kitől idéztem?
Hát persze, az arrogáns drogdokitól, Csernus Imrétől. 
Amikor immáron egy évtizede elindult műsora, napi rutinom része lett, sőt felvettem videóra. A fenti mondatot többek közt Som Lajosnak mondta, mire az szabadkozott, hímezett-hámozott, hogy igen-igen, de mégis milyen jó valamihez nyúlni....
Aztán néztem,  hogy vajon én mibe menekülök, ha valami nem úgy jön össze. 
Nem dohányzom, alkoholt (bort) finom falat mellé szeretek inni (meg amúgy is hamar a fejembe száll), drog szóba sem jöhet. De akkor mi?
Hűtőszekrény: sós vagy édes, ebben a sorrendben és vissza. Filmnézés. Netezés. És ami ránk nőkre  a legjellemzőbb: végighívom a barátnőimet. Hátha valakinek egy jót panaszkodhatok, vagy éppen ő panaszkodik nekem és így megnyugszom, hogy másnak sokkal szarabb, mint nekem. 

De miért is ventillálunk? 
Mert így adjuk ki magunkból azt feszültséget, energia-beszűkülést, amit az adott konfliktus hordoz.

Képzeld el, háromgyermekes anyuka vagy és éppen megfőzted a karácsonyi ebédet. Kitálalsz, megebédeltek, majd férjed közli, hogy most csomagol és elköltözik a 25 éves szeretőjéhez, aki élete szerelme, s már gyereket is vár. 
Te ott állsz a mosogató előtt és lefagysz.

A bejelentés
  • hirtelen, váratlan
  • teljesen reménytelenül állsz, a jövő kilátástalan
  • s érzelmileg el is vagy szigetelve. Meg sem tudsz szólalni, azt sem tudod mit mondj.
Ezekből a konfiktusokból lesznek a GNM (Új Medicina) szerint a betegségek. 

Mit teszel?
Felhívod anyádat, barátnődet és megállás nélkül szidod a férjedet, meg a cafkáját és annak a zabigyerekét. Persze a beszélgetőpartnered tromfol, egyre jobban belehergeled magad. Lelki szemeid előtt a  spanyol inkvizíció teljes eszköztárát bevetetted már... s csak mondod, mondod, barátnőd próbál túllicitálni, s mindenféle jó tanáccsal ellátni.

Ez most empátia vagy szimpátia? 
Gödörben ülsz, s ő neked lapátot ad (esetleg beugrik melléd) vagy kötelet dob le, s kihúz? 
Szimpátiával az előbbit érjük el: mi magunk is az összetört mellett ülünk, s várunk a megmentőre. 
Empatikus hallgatással viszont a kötelet ledobjuk, s a bajba esettet szépen kisegítjük.

De mi van, ha nincsen senki, aki ledobná a  kötelet?
Bizony vannak életmentő gyakorlatok, melyek segítenek önempátiát adni magunknak.
Ilyenek Szabó Ica életmentő gyakorlatai, melyekkel afféle Münchhausen báróként a hajunknál fogva kicincálju magunkat   a gödörből. Vannak 10-15 perces és masszívabb 1,5 órás gyakorlatok is. Előnyük, hogy bármikor hozzá lehet látni, különösebb előkészület nélkül. Robbant hatékonyan pucolják ki a életeink során felhalmozott sérelmeket.

Ha igazán bátor vagy, akkor viszont itt van a MUNKA, Byron Katietől.  Itt érdemes elvégezni a két napos alaptanfolyamot, majd eljárogatni a tematikus napokra.  
Katie semmi mást nem tanít, csak amit Láma Ole is: a dolgok úgy vannak, ahogy vannak, minden más mögötte a te történeted. Így amikor két ember találkozik, akkor a történeteik találkoznak.

Arra bíztatlak, hogy vedd kezedbe a történeteidet, s mindenek előtt add ki érzelmeidet, különben bele fogsz dögleni. 







2012. február 19., vasárnap

Flört

„A flörtölés manipuláció: így próbálsz valakit bevonni az életedbe, aki magától nem jönne.” 
(Byron Katie)




2012. február 18., szombat

A rabbi tanácsa


- Rabbi, nősülni kéne....
- Nősülni, Jákob.
- Nem tudok dönteni. Itt van Sára. Akkora az orra , mint a zsinagóga kilincse, bűnronda, biztos senki sem fogja megkívánni.
- Őt nem, Jákob.
- Aztán ott van Ráchel... termete mint a cédrusé... az összes barátom rá pályázik. S tudod, Rabbi, könnyű  megvédeni azt a várat, amit nem ostromolnak.
- Igen, Jákob. Ráchel szemrevaló teremtés.
- Rabbi, adj tanácsot, mit tegyek? Melyiket vegyem el?
- Jákob, fiam Azon gondolkodj el, mi a jobb: egy finom tortát megosztani felebarátaiddal vagy a szart egyedül megenni.

Immáron egy hete folyamatosan vigyorgok. Mégpediglen a valóság relativitásán. Pontosabban azon, hogy nincsen igaz vagy hamis, nincsen rossz vagy jó - jójó ezt eddig is mondtam, nincsen ebben semmi új. Viszont, az, hogy ezt - vagyis azt, hogy minden lehetséges-, elfogadjuk hatalmas távlatokat nyit meg.

Vigyorgásom a múlt hét utolsó munkanapján kezdődött, amikor is egy (férfi)ismerősöm felhívott, szigorúan szakmai témában. Persze szóba került a hóesés, aztán hogy hogysem, csak azt hallom, amint a vonal végén azt mondja “Szándékosan választottam alul”. Szépen elmagyarázta, hogy felesége egyszerű lélek,  aki tuti nem akarja majd a nadrágot otthon hordani, nem fog rivalizálni, s ami fő, nem fog félrekottázni. Azt is megtudom, hogy ha vezető beosztású pasi vezető beosztású nőt vesz el, akkor otthon megy a rivalizálás, a kisfőnökösködés, másik lenyomása. Aztán ha a párod sikeres, okos, intelligens és még jól is néz ki, akkor neked annyi. Mert ostromolni fogják, rámásznak, és hát ugye, a várvédők előbb-utóbb megadják magukat.

Pár órával később, ismét szakmai témában egy másik férfiemberrel tárgyalok. Éppen az egyik gyakornokról beszél, hogy jó-jó egyetemre jár -mégpedig a hazai paletta  egyik legjobbjára-, de mégis megőrül tőle, mert egyszerű. “Belepusztulnék, ha otthon buta nő várna!”  Majd kifejti, hogy bizony az intelligencia a legjobb aljzószer, és igenis a párjának legyen véleménye, s azt sem árt, ha sikeres. Egy harmadik férfiismerősöm még tromfol is: “Imádom, ha az összes pasi nyálcsorgatva nézi az ÉN feleségemet!”

 A helyzet az, hogy ez az ő gondolatuk, melyet elhisznek, s mellyel azonosulnak.  De valóban ez az igazság? Kinek van igaza? Az elsőnek? Vagy a másodiknak? Egyiknek sem? Mindkettőnek?
A nap végén ültem és mosolyogtam. S azóta is. 
Ugyanis a butuska tizenkettő egy tucatka is félre fog kottázni, még akkor is, ha biztosra menő párja a szoknyája szélén ül, míg lehet, hogy a vonzó nehézbombázó viszont csak otthon fog vacsorázni.
S ilyenkor mi következik? 
Komplett hit-összeomlás, értetlenség, düh, harag, bosszú, depresszió, csak mert egy gondolatot (hiedelmet) túlságosan komolyan vettünk.   Pedig a gondolatok és az érzések csak jönnek-mennek, s ahogy felbukkantak, úgy el is tűnnek.


2012. február 16., csütörtök

2012. február 8., szerda

Az örök nő




Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen

2012. február 4., szombat

Öreg indián

Az Öreg Indián így szólt:

"Egy harc dúl bennem folyamatosan ... egy rettenetes harc ... Ezt a harcot két Farkas vívja. Az egyik Farkas jelképezi a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálatot, a kapzsiságot, az arroganciát, az önsajnálatot, a sértettséget, a kisebbségi érzést, a hazugságot, az önteltséget, a felsőbbrendűséget és az önzést.

Míg a másik Farkas az örömöt, a békét, a szeretetet, a nagylelkűséget, a derűt, az alázatosságot, a kedvességet, a jóindulatot, a barátságot, az empátiát, az igazságot és a hitet jelenti.

Ez a két Farkas küzd bennetek is és minden emberben."

A gyerekek elgondolkodtak a nagyapjuk szavain, majd néhány perc múlva az egyik kisfiú megszólalt:
"És melyik farkas fog győzni, Nagyapa?"

Az Öreg Indián egyszerűen válaszolt:
 "Az, amelyiknek enni adsz."

2012. február 3., péntek

2012. február 2., csütörtök

Eckhart Tolle: Az ego automatikus énreparáló programjai

A mintáknak, az egós elme folyamatos ellenállási mintáinak két nagyon fontos aspektusa van. És ez az, ami rendszerint oly sok szenvedést okoz a kapcsolatokban, oly sok súrlódást és konfliktust, ami a konfliktusok folyamatos forrása a kapcsolatokban. Az ellenállás mintájának két fő aspektusa: a gondolati álláspontokkal való azonosulás és a védekezés. Megfigyelheted ezt, ahogy kapcsolatba kerülsz emberekkel. Hogy a kapcsolatodban előkerülő érvek közül mily sok a tudattalan azonosulásoddal kapcsolatos.
Tudattalan azonosulás az elme gondolati álláspontjával, amivel azonosulsz. Véleményekkel, nézőpontokkal, hitekkel, elvekkel, perspektívákkal. És ezen állásponttal való azonosulás lennék „én”.
A partnered is azonosult a maga álláspontjával, ami ütközik a tieddel. Ő azzal azonosul. Mindkettőtök éntudata teljesen azokban a gondolati álláspontokban van.
Szóval a 2 dolog, ami a kapcsolatokban rendszerint konfliktushoz vezet, az a fájdalomtesttel és a mentális álláspontokkal való azonosulás. S a kettő gyakran együtt jár. A gondolati álláspontot fölerősítheti a fájdalomtest. Ezt nevezik pokolnak…
Tehát figyeld meg! Még holmi egyszerű vitában vagy párbeszédben is ez történik. Észre sem veszed, és máris kirukkoltál valamilyen állásponttal, hittel, véleménnyel vagy gondolattal. S ekkor a másik így szól: „Nem, nem, ez nem így van.” És akkor elkezdesz védekezni.
Ez a tudattalanság kezdete. Ennek ugyan semmi köze hozzád, ám te azt hiszed, hogy rólad szól a vita, mert azonosulsz az elméddel. És amint azonosulsz egy hittel, egy elvvel, bármilyen mentális állásponttal vagy valamivel kapcsolatos nézőponttal… Most meg kell védened magad, harcolnod kell az „életedért”. És ez tudattalan dolog. Ezt láthatod mindenütt.
Tudj erről, főleg az emberi érintkezéseid vonatkozásában! Ez csak egy álláspont, egy mentális álláspont. Nincs benne lény. Ez csak egy nézőpont. Aztán jön a védekezés. Az teljesen automatikus. Akkor jelentkezik a védekezés, amikor az éntudatodat – ami elme alkotta – valami fenyegeti. Például azt mondja valaki: „Ezt te tetted.” „Nem tetted meg.” „Kudarcot vallottál.” És megfigyelheted, hogy az „én” mennyire automatikusan kezd védekezni. És megfigyelheted az ezzel járó, hatalmas érzelmet. Ha érzed a testedet, érzed, hogy az teljesen összerándult. „Én ezt soha nem mondtam. Soha nem tettem. Te voltál az! Te vagy a tudattalan! Mit mondasz nekem?” Csupán arra van szükséged, hogy megfigyeld ezt önmagadban. Hogy a tudattalan folyamat még mindig működik-e benned. Milyen gyors és automatikus a védekezés folyamata!
Tehát véded magadat, de az illuzórikus „magadat”. Ennek része az igény, hogy neked legyen igazad. Ez szorosan összefügg azzal az igénnyel, hogy az éntudatodat sértetlennek akarod tartani. Mert az éntudatod az „igazam van” állásponttal azonosul. Ezért a spirituális gyakorlat egyfelől megfigyelni ezt, amint felbukkan benned – ha képes vagy rá –, vagy megfigyelni utólag, amikor az egész epizód már lezajlott. És akkor azt mondod: „Ó!” Újra ez történt! O.K.”
És aztán legközelebb talán már a folyamat közepén hirtelen ráébredsz, hogy egy illúzió védelmének csapdájába estél. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt a Csodák útja című könyv: „Valahányszor bármi kapcsán védekezni kezdesz, tudd, hogy egy illúzióval azonosultál!” Valahányszor bármi kapcsán védekezni kezdesz, egy illúzióval azonosultál. Ez azt jelenti, hogy éntudatod gondolatfolyamatokkal társult, ami az illúzió.
És aztán elérkezik az az idő – és javaslom, hogy ez most legyen…, ez nem mindenkinek szól, de nektek igen: most –, amikor feladhatod az álláspontodat. Vagy anélkül engeded meg azt lenni, hogy az „éned” benne lenne. „Ez az álláspont. Ez pedig a te álláspontod. Áhá. O.K.”
Amikor fel tudsz hagyni a védekezéssel, és rájössz, hogy ennek ellenére még mindig élsz, még akkor is, ha nem véded magadat. Akkor is életben maradsz, ha történetesen nincs igazad. És ha azt mondod: „Ó! Igen, neked van igazad, én tévedtem.” Rendkívül felszabadító hatású azt tudni mondani: „Ó, igen, valóban úgy van.” És ekkor óriási szabadság jelentkezik, amikor feladod az ego automatikus énreparáló programjait."

2012. február 1., szerda

Valóság és szubjektivitás

"Meggyőződéseink határozzák meg, hogy mit tapasztalunk. Külsődleges okok nem léteznek."
David R.Hawkins: Valóság és szubjektivitás


David R. Hawkins korunk egyik megszabadultja, nevéhez fűződik a tudattérkép megalkotása is, mely egy exponenciális skála. Egészen konkrétan megmutatja hol vagy, mely szinteket használod leggyakrabban, mely érzelmek, viselkedések, életszemléletek hasítanak vagy ólálkodnak a tudatodban, tudattalanodban a nap egyes vagy túlnyomó szakában...

Ha elolvassuk dr. Hamer alaptéziseit vagy dr.Kurt Ebert AFT és EFT technikáit, akkor meglátjuk, hogy az egyes betegségek elkerülésében, kialakulásában és abból való kigyógyulásban bizony  a tudat(osság)i szintünk kiemelkedő szerepet játszik.