Helga blogja életről és egyebekről

Ahogy ígértem, folytatom morfondírozásomat a 77 pontos elvárási listáról . Szinte hallom, ahogyan kérditek, mégis mi a bajom azzal, hogy vannak elvárások. A kérdés az, hogy a személlyel vagy a kapcsolattal szemben van az elvárás . Ez nagyon fontos, mondhatni vízválasztó pont. Amíg a partneremre vonatkozóan vannak az elvárásaim , azzal egy kettős helyzetbe kerülök.  Egyrészről kontrollálni kezdem  a másik embert: valóban megfelel az elvárásaimnak, valóban olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen.  S jaj neki, ha nem olyan!  Ekkor ugyanis megyek a következő célszemélyre, ha ő sem olyan, akkor a következőre. Mindig lesz következő!  Ez a helyzet az én belső bizonytalanságomról szól, arról, hogy míg valakivel vagyok - akiről sorban derül ki, hogy nem teljesíti az elvárásaimat, azaz nem elég jó-, megjelenik a félelem, hogy lemaradok egy másikról. Mondjuk az igaziról. Az igazi utáni maratoni futás pedig érzelmi kiégéshez vezet.  Másrés...

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.   A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze.  Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson.  Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim. A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szim...

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.“ C.G. Jung Vannak olyan helyzetek, amelyek kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak, egyenesen kiborítónak hatnak. Mennyi olyan tárgyalási helyzet van, amikor a tárgyalópartner megmakacsolja magát, s az áhított együttműködés elmarad. Az üzleti életben gyakran előfordul egy stratégiailag fontos szerződés elveszítése, mellyel veszélybe kerül az eddig kivívott piaci pozíció, a profit, s ezzel maga az alkalmazott, a menedzsment egzisztenciája. Az ilyen helyzetek sajátossága, hogy úgy éljük meg, hogy valami nagyon a hatáskörünkön túl történik, s egyszerűen cselekvőképtelenek vagyunk. Ebből alakul aztán ki a tanult tehetetlenség állapota, amikor korábbi (negatív) tapasztalataink alapján egyszerűen passzivitásba menekülünk, s azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit a helyzetünk megváltoztatása érdekében. Ugyanakkor a sikeresség is tanulható, megfelelő kompetenciák valamint a konfliktus- és stresszkezelés fejlesztésével, az...

Ha a tudat rendben van, minden rendben van. Kalu Rinpocse Mire jó a nyaralás, ha nem a döglésre?  Hempergés a medence partján, olvasás a napozóágyon.  Mindegy, hogy mi,  csak betűből legyen. Női magazinok, okos tanácsok. Így törd át az üvegplafont - úgy szerezd meg álmaid pasiját.  Kedvencem az a konyhaasztalos magazin, ami mindenféle hihetetlen információval tölti meg magát, s olvasói fejét, s nem kis zavart okozva ezzel.  Mert most akkor mi is van?  Ennyiféle teóriát, napvilágra kerülő szupertitkos információt havonta összehozni bizony nem kis munka. Riszpekt!  A social media  is ontja, pontosabban osztja ezerrel  a hiedelmeket. Kipakol a kanadai ex-védelmi miniszter, áthangolt zenék, chemtrail konferenciák, HAARP szupertitkos fotók, illuminatik - egyszóval világméretű  az összeesküvés! Óhatatlanul összeszűkül az ember gyomra. És lám, végre van magyarázat a szélsőséges időj...

A nem kívánt szaporodás óhatatlanul a mérgező családi légkörben folytatódik.  Egy olyan légkörben, ahol a gyerek csak van, ahol a gyerek folyamatos agressziót szenved el.   Agresszióról általában a fizikai bántalmazás jut elsőre eszünkbe. Ez is sokféle lehet: bébik megrázása, gyerek kezére csapás (ha valami nem kívánt helyre nyúl) a reflex és interiorizáció kialakítása céljból, gyerek verése kézzel, eszközökkel (bot, szíj, sporteszköz), magasabb teljesítmény, jobb viselkedés, felnőttek tiszteletének kialakítása céljából pofozás, szájon vágás, szexuális bántalmazás - és annak elhallgatás. A fenti esetekben a gyerek megtanulja, hogy  a testét nem tartják tiszteletben. Bárki azt tehet vele, amit csak akar. Miután ez vésődik belé, ezt tanulja meg, így más testi épsége, testi integritása sem lesz fontos számára.   "A Bibliában is az van, hogy ha szereted, megvered" (nab@zmeg!!!) “Engem vert az apám, mégis ember lett belőlem.” Igen, e...

Vállalom, megint politikailag inkorrekt leszek.   Döbbenten olvastam a családon belüli erőszakról illetve az elleni kezdeményezésre adott kormánypárti reakciókat, s kinyílt a bicska a zsebemben.   A honatyák szerint kihal a  nemzet, ha a nők emancipálódnak. Érdekes, Frankhonban a (nem bevándorló) franciák között is legnagyobb a fertilitási ráta. Alap  a kettő, de inkább 3 gyerek. Igaz, ezt támogatja a bölcsi-ovi rendszer és a családi adópolitika. Pedig a francia nő nemcsak csinos, de öntudatos is, gondoljunk csak  Marie-Claire Mendes France-ra, kinek nevét ma magazin viseli.   Itt az ideje, hogy a nők visszamenjenek a tűzhely mellé, és végre  újra két lábon járó petesejtek legyenek.   A nők tehetnek arról , hogy megverik őket.  Igen, természetesen kedves honatyák. Csakis a  nő, aki már puszta létével kihívja maga ellen a sorsot, vagy mert bármely okból dönt teste árulása mellett, s a vevő feljogosítva...

Az irodaházi liftek egyik sajátossága, hogy intimitás-kiterjesztő funkciót is betöltenek. Óhatatlanul is szem- és fültanúja lehetünk mások magánéletének, gondolatvilágának, s afféle rögtönzött szociometriai képet is nyújt. Az idő múlásával már szinte minden emeleten lévő céget, osztályt, embert ismerünk. Ha még a kávézóban étteremben vagy a garázsban is összefutunk   a preferenciáikról,  státuszukról is képet kaphatunk. Éljenek az irodaházak, modern  korunk agórai! Ma két hölggyel osztozkodtam a lift 1,5 négyzetméterén. Éppen ruházati kérdéseket vitattak meg, s amikor egy kijelentés megütötte a fülemet: Nem vagyok én királynő! (ezt ő a ruhatár nagyságára és label-jeire értette) Felpillantottam, s kikértem  minden nő nevében.  Merthogy azok vagyunk, annak születtünk. Csak idővel elkövetjük saját trónfosztásunkat, s vele párhuzamosan királyfinkat is békává varázsoljuk. Kezdjük ott, hogy elhisszük mások szubjektív világát . Elég ha az egy...

Korábban említettem, hogy van egy kékharisnya énem, így megint olvastam egy kékharisnya magazin, benne különféle jövőjóslatokról. Igazán színes, vidám, néhol önirónikus és cinikus kép villant fel. Az egyik cikk szerzője hazánk egyik új generációs újságírója, kinek  az elmúlt években szép perspektívákat jósoltak tehetsége, mélyreszántó az embert is megmutató cikkei miatt. A hölgynek jól áll mind a serious, mind pedig a csajos újságírás. Olvasom a cikkét, s valami nem tetszik. Mintha ezt a stílust, ezt a látásmódot és gondolati ívet már láttam volna. Próbál mélyre menni, valami pluszt, lényeget hozzátenni, máramit egy hatvanezres blúzokat és háromszászezres cipőket bemutató "A " státuszú nőket megcélzó laptól el lehet várni.  Ez  viszont nem az ő hangja. Az eddigi nőies, de tendenciákra keményen rámutató hangnem helyett meglehetősen férfiaspektusú racionális szöveget kapunk. Ami nem csoda. A hölgy éppen egy befolyásos férfi aktuális múzsája. A nő friss harmincas, míg...

Hányszor halljuk ezt a szót, sőt mi több mondjuk ki magabiztosan magunkról, hogy milyen toleránsak vagyunk. Aztán valamit hallunk, látunk, megélünk, s kiderül tolerancia nem több, mint egy szép szlogen. Legcifrábbakkal illetném azt  nagypapát, aki a női öltöző bejáratát elállva "legyen szíves elengedni" kérésemre, "menjen a fenébe" szavakkal válaszol.  Nézzük a filmet, s a két fél szempontját látva minden érthető. Nem ítéljük el az egyiket, s nem pártoskodunk a másik mellett. A kettő fél adja ki az egészet. Kettőn áll a vásár- ahogy a közmondás is tartja.  Mihelyt azonban az életünkről van szó, a másik egyből céltábla lesz. Bepasiztál! Kurváztál! - ordítjuk oda, mikor fény derül a másik sunyi kis titkaira. De mi is fáj valójában? Az, hogy a másik valakivel jobban érzi most magát, mint velem? Urambocsá, velem is egykor nagyon jól érezte magát. Továbbmegyek, velem csalta akkori partnerét.  Vagy az fáj, hogy kivette a kezemből a sorsom irányítás...

Alig várom már a vasárnap estéket, amikor ismét kukkolhatok Ivánunk életébe. A társas játék az egyik legjobb magyar mini sorozat, amit eddig láttam. Imádtam a született feleségeket, nézni a mintákat, amint az emberek sorban cseszik el az életüket, s lépnek ismét ugyanabba a folyóba. Holott már Herakleitosz is megmondta: minden folyik, azaz változik. Ennek ellenére, mégis úgy tűnik, hogy kimerevedik a pillanat és az szinte állandósul.  Ami persze nonszensz. De hogyan lehet állandósítani a pillanatot? Az egyik, a fogadalmak rendszere. Amikor - Fausztuszt idézve- szólnék a perchez, hogy állj meg, s maradj így örökre. Mert annyira jó, hogy azt gondoljuk, ennek állandóan így kell lennie.  Aztán közben telnek-múlnak az évek, változik a világ, s benne változunk mi is, de fogadalom köt. Mi pedig kötjük magunkat a fogadalmainkhoz, figyelmen kívül hagyva a változásokat. Aztán, amikor kénytelenek vagyunk felébredni, úgy érezzük, hogy egy világ fordult ellenünk, s egy másik o...