2013. február 18., hétfő

Boy's don’t cry


Zeneileg elég sok  mindent fogyasztok, mégis a rockzenét preferálom. Abból is az ún. amerikai dallamos cimkével  jelzettet, ami még ’80-as években  Mr. Mister, Bryan Adams, Marillion, a kanadai Heart nővérek vagy éppen a Nelson-fiúk, majd később a Michael Learns to Rock  nevéhez fűződik, némi teret adva a Sisters of Mercy minimum 5 perces opuszainak. 
Így felkaptam a fejem, amikor meghallottam a My Darkest Days Stutter c. nótáját. Ez az amit már régóta keresek ebben a pop s rockzenei katyvaszban. Gyorsan rátettem a kezemet eddig megjelent 2 albumukra, s ha rongyosra hallgattam őket.
Eszméletlenül bírom ezeket a keménytökű macsókat. Tépik a húrt miközben függ-elemektől mentes szerelemről, pardon szexről  énekelnek, vagy rúdtáncos pornósztároktól, a videót néző nyomorult halandó rajongó pedig nyálát csorgatja a képernyő előtt.
Büszkén éneklik, hogy ők aztán az igazi pokolfajzatok, akik arra hivatottak, hogy az ártatlan női szíveket összetörjék, úgyhogy jobb ha szaporán szedjük virgácsainkat...

Aztán ezek a fiúk kibuknak az éjszakai kimaradás után kamuzó barátnőn, a telefonban hisztiző csajon, s ezt a  kapcsolatukat is betegesnek nevezik. 
Miután felszántották a színpadot, térdre rogynak és a tökéletes nőről énekelnek, akit meg sem érdemelnek, vagy összetört szívük minden búját öntik lábunk elé.
Lám-lám, ők is csak emberek, akik semmi másra sem vágynak, csak kapcsolódásra, a szer-ükre.

Lám-lám, a fiúk is ugyanúgy szenvednek, a hazugságtól, a megcsalástól, a lepuhapöcsözéstől, mint mi lányok az elhagyástól,  becsapástól, s a narancsbőrtől.
Ugyanazok a félelmek, fájdalmak. Mondanám, teljesen felesleges a nemeknek rivalizálni, egymásnak esni és marakodni. 
Erről Virginia Wolf Orlandója jut eszembe, amikor immáron nőként felébred évtizedes álmából, s a tükörbe néz: igazából nincs különbség, csak a külső nemi jelleg.


2013. február 14., csütörtök

Mai

Nem hiszek abban, hogy “én boldoggá akarlak téged tenni”. Sokkal őszintébb azt mondani: “én örömet szeretnék szerezni magamnak, és erre te pont jó leszel.” 
F. Galló Béla





2013. február 11., hétfő

Mindennapi égedelmeink



Az előző cikkem után megkérdezte Laci, hogy miért pont a tornaóra. Kriszta felkiáltott, hogy ez tökjó, mert  az ő szekrényugrásos sztoriját írtam le. Tegnap  jógaoktatóm  mesélt   egy tornatanárról, aki presztizskérdést csinál a gerendából.  A tanulók utálják, félnek rajta. 
De mégis mit akarsz vele elérni?- kérdezte a jógaoktató. 
Egyensúlyfejlesztést! - hangzott a válasz. 
Nos, egyensúlyfejlesztést 2cm-es magasságban, padon is lehet csinálni, s közben nem retteg az a nyomorult gyerek. 
Erről eszembe jut F. Galló Béla, amint sztoikus arccal ennyit mondott: minden óvónő, tanár szadista, aki a gyerekeken akarja most leverni az őt ért gyerekkori sérelmeket. Nusi nénire, első "óvónőre" gondolok. Sikerült pár hónap alatt elérnie, hogy sugárban hányjak csak a táskája láttán. 
Nos, nem váletlenül választottam a tornaórát. Igaz, választhattam volna más készségtárgyat, mint éneket, vagy technikát.
Normál tantárgynál belefér, hogy valaki hülye a matekhoz, fizikához vagy éppen nem bírja beseggelni a 150 évszámot. Bocsánatos bűn -bár jót röhögünk-, ha nem tud rajzolni, vagy  fahangja van. Na de hogy két lába, két keze van és mégsem tud futni, az azért már gáz. Mi az, hogy nem tud talicskázni, kötélre mászni, fekvőtámaszozni. Vagy kicsit ugrik mind magasan, mind távol. Tanár fanyalog és fitymálja, s a következő sorjátékban már a társai nem választják, mert ő a béna. Pedig olyan szívesen játszana. Játszana, mert gyerekből van! Eldobja a súlyt, mert élvezi a mozgást, de mit kell a lépések számolgatásával és távolsággal frusztrálni?
Elárulok egy titkot: felnőtt fejjel, jógaórán sikerült fejenállnom. És ekkor tudtam meg, hogyan kell pontosan, szakszerűen, kíméletesen megcsinálni, úgy hogy még javítson és ne ártson! 
A követező pont a következetesség.
Gimiben volt nálunk először gerenda, felemáskorlát. Felteszem a kérdést, ekkor már minek szivatnak vele minket, vérre (farokcsontra) menő osztályozással? Az RSG-ről már rég lekéstünk.  A következő 3 olimpiáról már lecsúsztunk!

Miért nem lehet a játék, a kedvcsinálás, a szokáskialakítás és az egészségmegőrzés irányába vinni az iskolai testmozgást? Így akkor felnőttként is megmaradna a mozgás  és játék szeretete, elejét véve ezer lelki-testi panasznak.
Ez az én nagy problémám, ami megint visszakapcsol a korai fejlesztéshez. A pedagógusok váltig azzal érvelnek a korai fejlesztés ellen, hogy elveszi a gyerekkort. Írtam, ez tévedés. Ez a gyereknek játék, ami közben csomó mindent még magára szed.  Aztán pont az ágáló pedagógusok azok, akik egy elsőstől elveszik a játék örömét és egy örök életre megutáltatják vele a tanulást.
Nem lesz heti 5 technika, ének vagy rajzóra, de lesz heti 5 tesióra... ha pedig egy Gallói értelemben vett tanarat kap a gyerek, a suli kész gyomorideg lesz számára. 

Végül, de nem utolsósorban egy nárcisztikus világban élünk. Egy olyan világban, ahol a média önti nyakunkba az ideális méreteket, formákat, azt hogy hogyan kéne élni. Azt, hogy megérdemled , neked jár az adott szempillaspirál vagy mobiltelefon. Mert azáltal leszel valaki.
Ebben a világban a test mibenléte, milyensége az egyik fontos tényező, ha nem a legfontosabb.
Pár évvel   ezelőtt  bulizni mentünk barátnőkkel mégpedig  egy igen felkapott (meglehetősen drága és sznob) helyre. Azt a húspiacot! Pasik  a bárpultnál itallal a kezükben  stírölték  a tűsarkakon totyorgó műciciket kirakó és 3d-s pillákat rezegtető nőnek nevezett térképződményeket.
Közben úgy néztem ki, mintha a 80-as évek farmerreklámjából jöttem volna:   póló-farmer, normál cipő, mindennemű bepasizási kényszertől mentesen. 

Hatalmasat buliztam. 






2013. február 5., kedd

Inspired by The Work

Byron Katie-nak köszönettel. 
Respect!


Ahogyan Katie megjelent az életemben
Katie Munkája
Kinek a dolga?   És megint...


Év végi háladás


Anyaként
Mintaszülő - mintagyerek
24/7
Yekana az irodában
Alternatív anyuka
Görkori
Hóhahó
Jobb agyféltekés rajzolás

Nőként
Fordíts meg
Love is a four letter word - na persze, hogy szerelem!
Aztán megint szerelem inspired by Boris Vian
Flört! - filmmel
R.I.P. - minden napra egy új Helga
Hibázás szépségei - mert nincs hiba, és én is emberből vagyok
Szerelemről és más démonokról - bevallom, egyik  legkedvesebb írásom. De hár ki szeresse, ha nem én?
Királynőnek születve - és békulákat csókolgatva
Némi erőszak - ahányszor másnak igent mondasz, annyiszor -lehet-, hogy magadnak nemet
Új irány?  -  a melegek is emberek
Kifogytam
web 2.0 állóháború az emanci és a katolikus menyasszony között
Pogácsa kétszer - kis HR
Testmester
Kövér, vékony, szép, csúnya - mindez csak gondolat




Biologika írások

Összegyűjtottem a Biologikáról, azaz Új Medicináról, Recall Healing-ről, Total Biology-ról és pszichogenetikáról szóló írásaimat.

Evészavarok
Anorexia, bulimia

Elhízás
Túlsúly, elhízás lelki hátteréről

Alapok
Lélek- Agy - Szerv
Hogyan ismertem meg, s hogyan állt a szemléletem a fejetetejére
Az öt természettörvény
Napi 10 perc magadra - életet menthet


Ez nem ebéd. Ez sértés
Hasmars

Szívmegállás
Szívinfarktus biologikusan

Arterioszklerózis
Bizony, már Ötzi is...

Mellébeszélés nélkül a mellrákról
A vitaindító cikk, melynek köszönhetően Virággal egy fantasztikus sajtótájékoztató előadást szerveztünk orvosok és gyógyult kliensek közreműködésével
Levél - személyes történet egy bátor hölgy tollából

Női dolgok
Psszzt... most hogy a pasik elmentek, beszélhetünk a bugyitémákról is

Amikor nem jön a baba




2013. február 4., hétfő

Égedelem



Nézzük meg biologikusan a másokat gyalázó, égető, megalázó viselkedés érzelmi hátterét.
Adva vagyon egy kisgyerek, akinek vannak szülei, barátai, tanárai. 
A gyerek alapjáraton igyekszik magát jól érezni,  függetlenül attól mit csinál. Próbálgatja határait, orozslánkörmeit, élvezettel fedezi fel testét és örömmel csodálkozik rá a nagyvilágra. Neki minden nap egy élmény, egy hatalmas kaland. Neki örömforrás hozzábújni szüleihez, mint ahogy örök emlék, ha anya szánkón húzza be az oviba. Ezen ne is csodálkozzunk, ugyanis a gyerekek világosan emlékeznek arra, miért is születtünk erre a világra: élményeket szerezni!
S mikor a gyerek büszkén mutatja aznapi felfedezését, s dícséret helyett dörgedelemben, szidalomban részesül, vagy szülei túlaggódják minden percét, óhatatlanul egy negatív ítélettel  tilalomba kerülnek a megélt vagy megélni kívánt tárgyak, események, személyek. Ami pedig tilalomba kerül, aziránt addig sórvárgunk, amíg egyszer végre valahára megkapjuk, s megélhetjük végre.  A megélés megadja  a felszabadulást, az örömet, a kielégülést. Élettani szempontból megadja a test homeosztázisát azaz egyensúlyi állapotát.
Viszont egészen addig, amíg a  megélés és a homeosztázis nem következik be, addig kényszeresen újrajátszuk a helyzetet, bevonzunk embereket, helyzeteket. 
Képzeljünk el egy tornaórán ügyetlenkedő kisgyereket, aki lehet, hogy duci, vagy a mozgásfejlődésében kimaradt pár lépcső, vagy szülei egyszerűen túlaggódták, túlféltették. Fellöki a szekrényt vagy éppen leesik róla, képtelen fejenállni vagy felmászni  a kötélre. Társai röhögnek rajta, s ezt még mespékelni a tornatanárok méltán híres EQ-hiánya. A gyerek mindenki előtt ÉG.  
Az ÖNtudat kikapcsol, s képtelen az ön-véd-elemre.  

Társai cikizik, a tekintélyszemélynek tartott tanár már úgy emlegetni, hogy “A kétballábas”, s a jósportolókból álló kis holdudvarával még jól ki is nevetik. A többiek pedig csendben vannak, vagy éppen követik a hangadókat, hiszen addig sem őket pécézték ki.

Ettől az egyén fokozatos égedelmeket, önértékelés-letöréseket szenved el. Elhiszi, hogy valóban kétballábas,  hogy neki semmi sem megy, s elhiszi, hogy sokadrangú. Idegesen, görcsökkel megy a tornaórára, s ilyen lelkiállapotban garantáltan nem fog semmi sem sikerülni. A lélek támadások kereszttűzében vagy, így folyamatosan veszélyben érzi magát. Menekülne, de nem tud. A heti 5 tornaórát már nem lehet megúszni, ez egy nagy KÉNY-SZER.

Mire kijön az általánosból, egy lelkileg megtört ember lesz, akire az itt elszenvedett SÉR-ELEMEK rányomják a bélyeget. Ehhez párosul még pár sikertelen csajozás, ott elszenvedett égés, s emberünk máris TORZ-ALOMban van.
Jön a túlkompenzálás. 
Példánknál maradva, "gyúrunk vazze": a kitartó munka meghozza gyümölcsét. A test újjászületik, de  a lélek  testmozgással, sporttal, testi megjelenéssel kapcsolatos része még ott rekedt  a tilalmak szintjén. Minden sejt emlékszik a kollektív kiröhögésekre, ujjal mutogatásokra. “Duci Juci! Tank Aranka! Digi-Dagi!” Ott az állandó félelem: ez bármikor megismétlődhet. Ezt meg kell akadályozni!
Innentől kezdve fikáz ő is. Elsősorban azokat, akiktől (vagy akik hasonlítanak rájuk) elszenvedte  a sérelmeket. Így az új test benne a testi átalakulás sikerét megélt  befalazott lélek is mutogatni kezd. 
Az élet minden terén így van, legyen szó testi vagy szellemi leértékelésről. A szellemileg leértékelt gyűjti a diplomákat, phd-t ír, halmozza a titulusokat. Elég egy kimaradó dícséret, netán elégdetlen főnöki hang, s emberünk máris darabokban, s  a hétvégi  migrénes fejfájás garantált. 
Itt van Casanova esete is, aki "egész jóképű lett volna, ha nem lett volna csúnya." Testi hátrányait tanulással, a női anatómia és lélek tanulmányozásával kompenzálta, s az így született érzékeny és figyelmes férfi karjaiba omlottak a nők. 
Előforfult már az is  a történelem során, hogy egy konkrét személytől szenvedett el valaki erőteljes sértéseket. Majd ezután a kompenzáció során a gyűlöletét kiterjesztette egy csoportra, majd azokra is, akik nem értettek vele egyet.  
Az égedelemből így lett torzalom és  rémuralom.