A Menedzser és a Spiritualitás I. – Buddhista gyakorlatok - másodközlés
Korábbi cikkemben a MOST megéléséről írtam, s folytatnám gondolataimat. A JELENLÉT megtapasztalása idestova már 7 éve izgat, de igazából ez év márciusától kezdtem el igazán érezni, érteni és ami a legfontosabb: megtapasztalni, hogy mit is jelent a pillanat varázsa.
Az elmúlt hét évben többféle módszert próbáltam ki, s végül a buddhizmus és annak technikái maradtak meg hosszú távon. Mert meditálni jó.
Mi a különbség a meditáció és a relaxálás között?
Egyik szembetűnő különbség például a testtartás vagy meglepő módon a mozgás, ugyanis vannak aktív, mozgásos meditációk is. A legfontosabb különbség a szem elől rejtett. Míg a relaxáció fő célja az elme és a test lecsendesítése, lenyugtatása, ezzel energiák felszabadítása, addig a meditációnál egy trükk történik. Lefoglaljuk az elmét és ezzel szabadjára engedjük a tiszta tudatot.
Sokan a buddhizmust valamiféle politeizmusnak gondolják, látva a sokféle női és férfi buddhákat, kedveseket és félelmeteseket, egyedülieket vagy párukkal ölelkezőeket (képen Gyémánt Tudat és partnernője szerepel) egyaránt. Ezek a formák azonban nem istenek, hanem a tudat különféle megjelenési formái. Az elmének készülnek, s arra valók, hogy meditáció közben azt lefoglalja: „Itt van ez a csinos csaj, vagy ez az atletikus pasi! Nézd meg jól! Hogy néz ki? Milyen ruha van rajta? Miket tart a kezében?” S az elme mazsolázgat. Közben mondjuk a mantrát, morzsoljuk az „olvasó” gyöngyeit, vagy egy tornagyakorlathoz inkább hasonló borulást végzünk. Test, beszéd és elme szinten le vagyunk (az elménk, az egónk ) foglalva. S ekkor végre szabad a tudat.
Nincsen idő, minden élmény, érzelem, gondolat felolvad, eltűnik. Nem rágódunk a múlton – minek, hisz megváltoztatni már nem tudjuk, bűntudattal lenni végette felesleges. Egy dolgot tehetünk a múlttal: tanulni, okulni belőle.
Nincsen jövő. Miért is lenne? Nem a jövőben élünk, hanem MOST. Minek aggódjunk a jövő miatt, hiszen még nincs itt.
Mi fog történni? Bármi, aminek a magvát MOST ülteted el. A jövőd attól függ, milyen vagy most. Nyitott, kezdeményező, bátorító, bizakodó? Ha igen, akkor céljaidra fókuszálva azok fognak megvalósulni. Sértett, haragos, lemondó, közömbös-közönyös? Akkor bizony nem a céljaidra fókuszálsz, s nem is itt vagy, hanem még a múltadban dagonyázol.
Ez a meditáció célja, hogy a tiszta tudatot minél gyakrabban engedjük ki az elme, az egó mögül, s ne csak meditáció során, hanem a mindennapokban is. Ez hosszú távon egy erőteljes személyiségfejlődést eredményez.
A rossz hír, hogy bizony nehéz. Nehéz megtartani ezt a fajta tudatosságot, főként egy feszült, pörgős munkahelyi pillanatban. Nehéz megőrizni a stabilitást, amikor mindenki pörög, s benne van egy pozitívnak nem minden esetben nevezhető érzelmi spirálban. Nehéz elfogulatlannak maradni, s az eseményeket kivülről, filmként szemlélni.
De nem lehetetlen.
A következő posztomban erről írok. Hogyan lehet a tudatosságot megtartani valamint, buddhista alapgyakorlatok nélkül is MOST-ban élni.
Az elmúlt hét évben többféle módszert próbáltam ki, s végül a buddhizmus és annak technikái maradtak meg hosszú távon. Mert meditálni jó.
Mi a különbség a meditáció és a relaxálás között?
Egyik szembetűnő különbség például a testtartás vagy meglepő módon a mozgás, ugyanis vannak aktív, mozgásos meditációk is. A legfontosabb különbség a szem elől rejtett. Míg a relaxáció fő célja az elme és a test lecsendesítése, lenyugtatása, ezzel energiák felszabadítása, addig a meditációnál egy trükk történik. Lefoglaljuk az elmét és ezzel szabadjára engedjük a tiszta tudatot.
Sokan a buddhizmust valamiféle politeizmusnak gondolják, látva a sokféle női és férfi buddhákat, kedveseket és félelmeteseket, egyedülieket vagy párukkal ölelkezőeket (képen Gyémánt Tudat és partnernője szerepel) egyaránt. Ezek a formák azonban nem istenek, hanem a tudat különféle megjelenési formái. Az elmének készülnek, s arra valók, hogy meditáció közben azt lefoglalja: „Itt van ez a csinos csaj, vagy ez az atletikus pasi! Nézd meg jól! Hogy néz ki? Milyen ruha van rajta? Miket tart a kezében?” S az elme mazsolázgat. Közben mondjuk a mantrát, morzsoljuk az „olvasó” gyöngyeit, vagy egy tornagyakorlathoz inkább hasonló borulást végzünk. Test, beszéd és elme szinten le vagyunk (az elménk, az egónk ) foglalva. S ekkor végre szabad a tudat.
Nincsen idő, minden élmény, érzelem, gondolat felolvad, eltűnik. Nem rágódunk a múlton – minek, hisz megváltoztatni már nem tudjuk, bűntudattal lenni végette felesleges. Egy dolgot tehetünk a múlttal: tanulni, okulni belőle.
Nincsen jövő. Miért is lenne? Nem a jövőben élünk, hanem MOST. Minek aggódjunk a jövő miatt, hiszen még nincs itt.
Mi fog történni? Bármi, aminek a magvát MOST ülteted el. A jövőd attól függ, milyen vagy most. Nyitott, kezdeményező, bátorító, bizakodó? Ha igen, akkor céljaidra fókuszálva azok fognak megvalósulni. Sértett, haragos, lemondó, közömbös-közönyös? Akkor bizony nem a céljaidra fókuszálsz, s nem is itt vagy, hanem még a múltadban dagonyázol.
Ez a meditáció célja, hogy a tiszta tudatot minél gyakrabban engedjük ki az elme, az egó mögül, s ne csak meditáció során, hanem a mindennapokban is. Ez hosszú távon egy erőteljes személyiségfejlődést eredményez.
A rossz hír, hogy bizony nehéz. Nehéz megtartani ezt a fajta tudatosságot, főként egy feszült, pörgős munkahelyi pillanatban. Nehéz megőrizni a stabilitást, amikor mindenki pörög, s benne van egy pozitívnak nem minden esetben nevezhető érzelmi spirálban. Nehéz elfogulatlannak maradni, s az eseményeket kivülről, filmként szemlélni.
De nem lehetetlen.
A következő posztomban erről írok. Hogyan lehet a tudatosságot megtartani valamint, buddhista alapgyakorlatok nélkül is MOST-ban élni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése