Helga blogja életről és egyebekről

„A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett magabiztosságot és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit.“ Dale Carnegie Szép magyar anyanyelvünk szemléletesen és mégis egyszerűen írja le énállapotainkat.  Gondoljunk csak arra, milyen amikor valaki félelemben és milyen, amikor ereje teljében vagy elemében van.  A fél szemben a teljessel, a kiteljesedettel.  HR szakemberként vagy szupervizorként gyakran látom, hogy mindkettő mi mindenre képes. Látom, hogy a félelem milyen szinten képes lebénítani, blokkolni a testet és az elmét. S látom, hogy a félelem micsoda sebességgel képes urrá lenni az emberen és így futótűzként terjedni a szervezetben. S látom, hogy a teljesség, az önmagunkba vetett bizalom micsoda szárnyakat ad. A bizalom szervezeti aspektusban nem csupán pszichológiai fogalom, hanem nagyon is üzleti, közgazdasági attribútum.   A bizalom szervezeti kontextusban egyaránt jelent...

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...

Összefutottam kedvenc szomszéd bácsimmal.  Mindig jókedvű, mindig kedves, szeme huncutul csillog annak ellenére, hogy minden évben  hosszabb-rövidebb időre a honi egészségügyet tanulmányozza behatóan. Kedvesen mosolyog, s boldog új évet kíván.  Szebbet, jobbat és reményteljesebbet. Eszembe jut a  Nemzeti Galéria Háború és béke között Chagall és Ámos Imre kiállítása.  Két üldözött, akik közül az egyik nagyon bölcs volt.  Mindig biztonságosabb helyre menekült.  S a  másik, aki munkaszolgálatról munkaszolgálatra járt.  Utolsó fillérein spirálfüzetet vett, s abba rajzolt. Rendületlenül, az utolsó percig.   A Szolnoki Vázlatkönyv a Bori Notesz méltó párja.  Örök mementó szörnyűséges időkből.  S örök intés, hogy a legsötétebb perceidben is ott remény.  Ott a szépség és ott az alkotás lehetősége. 

A nem kívánt szaporodás óhatatlanul a mérgező családi légkörben folytatódik.  Egy olyan légkörben, ahol a gyerek csak van, ahol a gyerek folyamatos agressziót szenved el.   Agresszióról általában a fizikai bántalmazás jut elsőre eszünkbe. Ez is sokféle lehet: bébik megrázása, gyerek kezére csapás (ha valami nem kívánt helyre nyúl) a reflex és interiorizáció kialakítása céljból, gyerek verése kézzel, eszközökkel (bot, szíj, sporteszköz), magasabb teljesítmény, jobb viselkedés, felnőttek tiszteletének kialakítása céljából pofozás, szájon vágás, szexuális bántalmazás - és annak elhallgatás. A fenti esetekben a gyerek megtanulja, hogy  a testét nem tartják tiszteletben. Bárki azt tehet vele, amit csak akar. Miután ez vésődik belé, ezt tanulja meg, így más testi épsége, testi integritása sem lesz fontos számára.   "A Bibliában is az van, hogy ha szereted, megvered" (nab@zmeg!!!) “Engem vert az apám, mégis ember lett belőlem.” Igen, e...

Gyermek-áldás írásomban szó volt  a nem kívánt szaporulatról. Mi is ez valójában?  Az emberiség döntő része -egyes nézőpontok szerint 97%-a - eme csoportba tartozik. Hallom a felhödülést, egyrészről, hogy engem a szüleim akartak, másrészről, mi IGENIS akartuk a gyerekünket. Melyek a tipikus nem kívánt szaporulat ismérvei? 1. Spermarablás A faszit  meg akarom szerezni házasságra akarom bírni és   meg akarom a házasságomat menteni   meg akarom a pasit tartani (magamhoz akarom láncolni). Felcsináltatni magunkat, spermarablónak lenni az egy dolog.  Viszont hogy   a házasság fenntartható legyen (mély szinten), ahhoz kell a pasi elköteleződése a gyerekhez. Azaz hogy önszántából adjon spermát. Alapjáraton is magunknak szülünk, de ha őbenne van hajlandóság  már lényegesen könnyebb. 2. Anyagi okok Pénz az nagy úr.   Az államoknak  érdeke, hogy legyen szaporulat: munkaerő bizt...

Feldmár András, Kanadában élő pszichoterapeuta és pszichológus Pál apostol első, khorintosziakhoz írt levelét felolvasva kezdte két részes előadását május 31-én este. Az ezerötszáz fős hallgatóság figyelme szinte tapintható volt. Az előadásról videofelvétel is készült, amely néhány hét múlva a Feldmár Intézet honlapján lesz elérhető. „Most, vagy soha!” A kereszténység egyik legismertebb szövegrészlete után – mintegy kontrasztként – Feldmár buddhista példázatot mesélt a tigrisektől körülzárt emberről, aki a menekülés, az életért folyó küzdelem közben is észreveszi a pirosló, hívogató, édes-érett szamócát. A kérdés, hogy vajon mi észrevesszük-e az utunkba kerülő szamócákat, s ha igen, megesszük-e őket? Az előadó ezután Hillél, az ókori talmud mester három alapgondolatát idézte fel: 1. Ha én a saját érdekeimet nem képviselem, akkor ki? Az életben egyedül vagyunk: csak mi, magunk érezzük, tudjuk, ismerjük önmagunkat. Ami bennem van, más nem tudhatja. Másnak fogalma sincs róla, m...

Korábbi posztjaimból kiderült, hogy a korai fejlesztés híve vagyok.  Továbbra is,  pedig a tekintélyelvű rendszerek, az azoknak hívő embertársaim mindet megtesznek, hogy bebizonyítsák, amit teszek, az rossz. Rossz, mert elveszem a lányom gyerekkorát.  Rossz, mert minek idegen nyelvet tanulni, ha még valaki  a magyart sem beszélni.   Rossz, mert szegény gyereket összezavarja a hétfői logopédia, ahol pergetni tanulja  a fránya r-t, míg délutáni német órán pedig pont a nem pergetést tanítják. (A Kisbestia nagyon is tudja, hogy mikor pergetünk és mikor nem. Kértem, hogy mondja: TöRpilla. Mire ő kacagva: Smurfette!) Aki ránéz a lányomra, az valószínűleg egy neurotizált, összezavart, gyerekkorától, a játékoktól megfosztott, megtépázott önértékelésű könyvkukacot fog látni....  Mert biztos, hogy csak az lehet, ennyi szellemi stressz mellett....  Biztos? Biztos kedves ezeréve tanító-fejlesztő óvónénik?   Biztos ke...

Szívesen emlékezem vissza főiskolás éveimre. Természetesen nem a tantárgyak, az órák és a vizsgák maradtak meg, hanem a társaság.  A közös beszélgetések, bulik, mozizások.  “Egyetemre nem a tanulás miatt jár az ember - mondja Barátném-, hanem a társaság miatt!” Élveztem, ahogyan kinyílt a világ, ahogy megismerhettem az akkori menő alter filmeket. Imádtam a Rába mozi kistermébe járni, ami maga volt a megtestesült cukiság. Aprócska pársoros terem, puha szőnyegpadló, süppedős plüss fotelek elegenedő lábhellyel és a cukibuki kristály falkarok a tapétás falakon. Otthonos, meleg, összebújós, ahol nincs   pattogatott kukorica majszolás, sportcsoki papírtépés és kolaszürcsölés hangja. Tűzvészként terjed egy-egy jó film híre, s mi özönlöttünk a moziba be. Mindig volt jegyünk, nem kellett órákig sorban állni, mint valamely menő hálivúdi film bemutatójára. Ki nem,  vagy nagyon is kimondva megvetettük azokat, akik éppen valamelyik tapló filmre mentek be, mint ahogya...