Helga blogja életről és egyebekről

Mi a bajom az augusztussal?  Sok, meglehetősen sok.  Kezdem azzal, hogy auguszus második hetében tüsszögni kezdek, torkom kapar,  a szemem vörös, mint  a bagzó macskáé. Magyarul: beüt a parlagfű szezon. Egyetlen megoldás a mesterséges levegő, azaz bármi klimatizált helyiség, gépkocsi.  Évek óta próbálom felgöngyölni a tünetegyüttes mögötti konfliktusokat. Recall Healing alapkérdése: És még mi lehet? Még, még, még mi, hogy még mindig tünetelek?  Egy a biztos, valami elszakadást, elválást kell keresni.  Visszanézve az életemre van bőven.  Főiskolás koromban augusztus 20-a magasságában jöttem vissza a német nyelvterületekről, ahol persze hogy volt szabadság és szerelem … Egy már megvan. Három éve augusztus elején költöztem Lányommal új otthonunkba. Újabb adalék, de a tünetek makacsul kitartanak.  Most azonban megtaláltam egy újabb puzzle-darabot. Gyerekkoromban gyakran hallottam otthon, hogy anyám névnapjával vég...

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...

„A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett magabiztosságot és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit.“ Dale Carnegie Szép magyar anyanyelvünk szemléletesen és mégis egyszerűen írja le énállapotainkat.  Gondoljunk csak arra, milyen amikor valaki félelemben és milyen, amikor ereje teljében vagy elemében van.  A fél szemben a teljessel, a kiteljesedettel.  HR szakemberként vagy szupervizorként gyakran látom, hogy mindkettő mi mindenre képes. Látom, hogy a félelem milyen szinten képes lebénítani, blokkolni a testet és az elmét. S látom, hogy a félelem micsoda sebességgel képes urrá lenni az emberen és így futótűzként terjedni a szervezetben. S látom, hogy a teljesség, az önmagunkba vetett bizalom micsoda szárnyakat ad. A bizalom szervezeti aspektusban nem csupán pszichológiai fogalom, hanem nagyon is üzleti, közgazdasági attribútum.   A bizalom szervezeti kontextusban egyaránt jelent...

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...

Több posztban is írtam arról , hogy nem olyan testünk van, amilyent szeretnénk, hanem olyan, amilyenre szükségünk van. Olvasom a különféle testformálással foglalkozó szakemberek blogjait, tanácsait az álomalakért, s nézem a lelkes követők előtte-utána képeit. Olvasom a lelkesedést a táplálékkiegészítők megrendeléséről, nézem a kidobozolt ebédek posztolt képeit, s látom a kétségbeesett sorokat és képeket, hogy mi van, ha megakad a program. Megakad, mert bejön egy nem várt műtét, egy eszem-iszom, amikor is megborul a natúr csirke párolt rizzsel kombó. S mi lesz, ha visszatér a régi, bevált étkezéshez, a BBQ oldalashoz sült krumplival. Ugyanis a visszaesés látványos. Látványos, mert a szervezet (értsd a biológiai agy) törekszik a homeosztázisra, s neki a régi alak jelenti a megoldást, így a védelmet.  Erről már több bejegyzést írtam. Akit a téma bővebben érdekel, nézegesse kérem a Recall Healing videoalbumot és jöjjön el Gilbert Renaud szemináriumára! Előtte Nyáron b...

Szeretettel a  Felhőn Ülőnek Ha már szót ejtettem Kronoszról és Kairoszról , akkor arról is beszélnem kell, hogy a fájdalomnak is van ideje. Van ideje. Ha nem adjuk meg, akkor is kiköveteli magának, mert az elevenen eltemetett érzelmek sosem halnak meg. Környezetemben lévők  mindig azt mondják, hogy nekem mindig jó kedvem van, én mindig mosolygok, mindig derű és jókedv vesz körül. "Neked csak megszületni volt nehéz." Tartozom nekik és nektek egy vallomással: ez nincs mindig. Nekem is vannak mélypontjaim, fájdalmas pillanataim,  sőt hosszú napjaim. S persze, bennem is ott mozog az „igény“, miszerint  fájdalmaktól és szenvedéstől mentes, rózsaszín vagy babakék lubickolós napokat akarok, mert az olyan jó. Az puha, az kényeztető, az teljes és ragyogó! Abban egyszerűen  jó lenni. Aztán történik valami.  Valami, amire egyáltalán nem számítottam. Mert miért is kellett volna számolnom vele? Fel sem merült, eszembe sem jutott. S most itt van. S mo...

Az elmúlt héten kétszer szegezték nekem a kérdést, két, különböző kontextusban: Miért most? A legegyszerűbb válasz erre: azért mert. Van azonban egy tágabb, több síkot is megnyitó válaszom. Az ókori görögök kétfajta időszemlélettel rendelkeztek. Kronosz 
Mérhető, leírható, kimutatható.  Ketyegő óra, pergő napok, határidők.
 Egy olyan sík, amely fenyeget, amely keretek közé szorít, ami sürget.  Ami talán elvesz. Felfal, úgy, mint a gyerekeit lenyelő istenség.   Félelmetes, túlmisztifikált, sötét. 
 Ellenségünk?  Akár… Kairosz
 A Szókratész-i dialógus axiómája. 
 Megfoghatatlan, dátumokkal nem leírható. 
 A helyes időpont.
 Az az időpont, amikor valami kész, valami fogékony, valami megérett.  Amikor valaminek itt az ideje. 
 Tudhatod, hogy a gyümölcs június 29-én érik meg? Vagy csak július 3-án? 
 Valóban iskolaérett a gyerek 6 évesen? Vagy már az 5 és félévesen? Vagy majd 7 évesen lesz az?  
Gandalf úgy fo...

....  bánt engemet, s régóta próbálom megfogalmazni. Megfogalmazni úgy, hogy kimondjam, ami nem vagy kevésbé tetszik, s ezzel ne bántsak meg másokat. Másokat, akik lelkesek, elkötelezettek és vállalják a tömegek felvilágosítását. Úgy, mint ahogy én is hittem és tettem még úgy másfél éve. S minél jobban mélyülök el ebben a tudásban, s jön hozzá a szupervíziós képzés látásmódja, egyre inkább mondom azt: lassan a testtel és elő a kérdésekkel. A Recall Healingről van szó. Arról a tudásról, módszerről, ami immáron az életem része. Ami - a Buddhizmushoz hasonlóan- fenekestől forgatta fel az életemet, állította feje tetejére a gondolkodásmódomat. Sőt, azt szoktam mondani, a Recall által nyújtott tudás és tudatosság a buddhizmus egyik módszere a nyugati (értsd rohanó) ember számára. Amikor a módszer szelídsége - ne ítélj és ne hibáztass! -, mellett megjelenik az itt és most összekapcsolás az akkor és ottal, s ezek így együtt már hatalmas erőt, energiát szabadítanak fel, mely vé...

Nálam mindig szól a zene. 
 Na jó, álmomban nem. 
 Szól ébredéskor, reggeli készülődés közben,  kocsiban ülve, munka közben -köszönöm Munkatársaimnak, hogy  ezt elviselik-, este fürdőszobában, s persze elalvás előtt is.  Ha szerencsém van, akkor azt hallgatom, amit szeretnék,  lévén Lányom diktál, s ha nem akarok balhét, akkor  a hagyd magad, hamarabb szabadulsz elvet léptetem érvénybe. Ő pedig hallgat mindenfélét, legújabban MusicFM-et legnagyobb megdöbbenésemre.  Ennyit a korcsoport fogyasztási szokásairól és annak beszűrődéséről. Minap a suliban Fehér Balázs és Felcser Máté közös dalát dúdoltam, mikor egyik csoporttársam megjegyezte, hogy nem egy szupervíziós szöveg. Miután ez a dal elvett 4 percet az életemből - s legalább már szászzor-, így szupervizori füllel kezdtem hallgatni. Ha nem mondod, az nincsen Ha Te mondod, az minden A szupervízióban az ITT és MOSTtal dolgoznunk, azokkal a témákkal, amelyek Téged itt és most foglalkoztatnak...

Egy régebbi  posztomban írtam a Kreatívunkról ,   aki azt mesélte el, hogyan születnek meg fejében a jobbnál-jobb ötletek, hogyan alakul egy felderengő forma, hogyan lesz abból valami vizuális gyönyörűség. Ma ismételten abban a szerencsében volt részem, hogy egy közös megbeszélésen, egyeztetésen lehettem vele. A megbeszélés minden egyes persze lenyűgözött, kinyitott és egyre inkább szippantott be az a csodálatos   színes (kreatív)   világ,   amiben ő él. Közben fülig érő mosollyal néztem a csillogó szemét, kipirult arcát,   mozdulatait   és hallgattam lelkes hangját, ahogyan a projektjéről beszélt.   Flow-ban volt,   ami pedig ragadós. Inspiratív? Igen.   A szakmai tudás, hit és lelkesedés, az így létrejövő teremtő kreatív folyamat az, ami a mindennapok munkájába behozza a színt, megnyit ajtókat, belak   tereket   -   azaz   magával hozza   az ÉLETET. És persze, ehhez még jön egy jópár örömteli...

" Az életet nem lélegzetvételben mérik, hanem olyan pillanatokban, amikor eláll a lélegzeted."

Ma volt egy nagyon érdekes pillanatom. Meleg volt. Nagyon. Az ígért es így várt lehülés az istennek sem akart jönni. Ültem, picit kábán néztem a fodrozódó vizet, hallottam a tömeg zsizsikelését és mégis valahol nagyon távol  voltam.  Átsuhant rajtam egy gondolat, ami messzire repített. Egy olyan világba, ahol minden egyértelmű, és egyszerű. Semmi bonyolítás, semmi manír. Ahogy a  dolgok vannak.   Pillanat van csak. Nincs se korán, se későn.  Mindig minden időben történik. Akkor, amikor történnie esedékes. Nincs olyan, hogy lemaradunk valamiről, vagy elszalasztunk valamit.  Ha meg kell élnünk, akkor az megjön, s oly formában, ami pont a legjobb. Még akkor is, ha bal agyféltekénk egyáltalán nem úgy éli meg.  Akkor is ha, tiltakozunk ellene. Akkor is, ha miérteket vagy magyarázatokat keresünk. Pedig egyik sincs. Nincs miért és nincs magyarázat. Csak történések. S a rájuk aggasztott címkéink: hogy ez most jó vagy ros...

Feldmár András, Kanadában élő pszichoterapeuta és pszichológus Pál apostol első, khorintosziakhoz írt levelét felolvasva kezdte két részes előadását május 31-én este. Az ezerötszáz fős hallgatóság figyelme szinte tapintható volt. Az előadásról videofelvétel is készült, amely néhány hét múlva a Feldmár Intézet honlapján lesz elérhető. „Most, vagy soha!” A kereszténység egyik legismertebb szövegrészlete után – mintegy kontrasztként – Feldmár buddhista példázatot mesélt a tigrisektől körülzárt emberről, aki a menekülés, az életért folyó küzdelem közben is észreveszi a pirosló, hívogató, édes-érett szamócát. A kérdés, hogy vajon mi észrevesszük-e az utunkba kerülő szamócákat, s ha igen, megesszük-e őket? Az előadó ezután Hillél, az ókori talmud mester három alapgondolatát idézte fel: 1. Ha én a saját érdekeimet nem képviselem, akkor ki? Az életben egyedül vagyunk: csak mi, magunk érezzük, tudjuk, ismerjük önmagunkat. Ami bennem van, más nem tudhatja. Másnak fogalma sincs róla, m...

Reggel állok a kis keresztutcánál, s megpróbálok balra nagy ívben kijutni a főútra. Ez - ahogy már írtam is-,  a mission impossible kategória . Szinte csak akkor van rá lehetőség, ha vagy - elfogy a sor / pirosra vált a lámpa - vagy valaki végre kienged. Amint soromra várok, kis mókuspárt veszek észre a főút túloldalán. Viháncolnak, majd megcélozzák a szemközti járdát két autó között, hogy feljussanak a fészküket rejtő fára. Az első nekiindul, már majdnem eléri a padkát, amikor egy pickup elcsapja. Kocsi mentségére szóljon, fékezett, próbálta megközölni, de  a mókus is cikázni kezdett, így a végkifejlet elkerülhetetlen volt. Az aprócska test élettelenül csapódok a betonra. Párja átfut - sikeresen felugrik a hőn áhított fára. Rémülten, tanácstalanul rohangál fel-alá a fa törzsén, s nézi az összetört gerincű, felkunkorodott kis vörös kupacot.   Dühös vagyok, döbbent és tehetetlen. A szemem láttára hal meg valaki és nem tudtam segíteni. ...