Helga blogja életről és egyebekről

Arról ábrándoztam ma reggel befelé menet, hogy milyen jó is, amikor egy pár folyamatosan egymásra figyel. Milyen jó úgy hazaérni, hogy valaki tárt karokkal vár, vagy röpül hozzád már a lépcsőházban. Milyen jó hosszan ölelni egymást, érezni ahogy felforrósodik a mellkasunk. Vacsizni, megmosni a másik hátát, együtt suvickolni a fogat fülig fogkrémesen. Aztán összebújni, amennyire csak lehet, s így is ébredni. Az első amit reggel látsz, a másik mosolya. Napközben a kedves - lélekemelő SMS-ek, mint apró puszivirágok. Sokan vágyunk erre... - Posted using BlogPress from my iPhone

Idős házaspár megy előttem a Marczibányi téren. Arcukon döbbenet és megvetés jelenik meg egyszerre, amint a fiatal házaspár elhalad mellettük. Az anya karjában egy ordító 2,5 éves. A bácsi lenéző arccal suttog a feleségének, mire az tágra nyílt szemekkel bólogat. A gyermekes pár halad, de a gyerek fájdalmas sírása betölti a teret. Elesett a rollerral, s megütötte az állát. Anya felkapta, s most vigasztalja, karjaiban viszi a kocsiig. Ezt az idős házaspár nem látta. - Posted using BlogPress from my iPhone Location: Millenáris

Március óta vártam rá. Lelkesen. Centit vágva. Vágytam a pezsgésére. Az inspirációira. A ismételt örömteli nagy találkozásra. Vártam és vágytam. Számoltam a hátralévő napokat. Csekkoltam a weboldalát. Néztem a fényképeit és a videóit. Majd eljött a tegnap. Ott voltam. Ő is ott volt. Nem értettem. Ő jól érezte magát. Bennem űr volt. Nem inspirált. Nem lelkesített. Nem idegesített. Ő most ilyen volt. Én most ilyen voltam. Elmaradt a lényeg. Szokásos bull shitek. Új, divatos frázisok puffogtatva. Nárcizmus. Önelégültség. Hígitott almalé a nektár helyett. Megváltoztam. Kevés lettél már. Sajnálom. Amit adtál, köszönöm. Már nem foglak keresni. Vigyázz magadra. (A TEDx Danubiáról írtam)

A HR Cafén megjelenő sorozatom. A szerkesztők kifejezetten szakmai célú publikációkat szeretnének látni, mondván spirituális blog van másutt. Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Írjak tizenkettő egy tucat témákban tizenkettő egy tucat cikkeket? Foglaljam össze 10 más publikáció lényegét egy írásban? Okoskodjak világmegváltó HR lehetőségekről? Írjak a munkahelyem szervezetfejlesztéseiről? Nem, nem kívánom  cégem tapasztalatait, kihívásait  megénekelni. Viszont szívesen írok arról, hogy éppen merre tartok az utamon. Így itt folyatom.

Elég mozgalmas volt az utóbbi időszakom, csak kapkodom a fejem, hogy miről is írjak. A témát végülis kidobta a tér: június végén Malagára mentem egy buddhista programsorozatra. Amikor erről beszéltem ismerőseimnek, minden felől érdeklődő, csillogó tekintetek pillantottak rám, majd elhangzott a kérés: jó, de mesélj! Akkor most mesélek. Eddigi posztjaimban elég egyértelmű, mindenféle misztikumot nélkülöző, napi szinten alkalmazható hasznos tudati játékokról írtam. Most viszont Malagán belecsöppentem a színtiszta tradícióba. Én, aki eleve mindenféle rítust, liturgiát tisztes távolságból szeret tudni. Délután 5 óra körül értünk a benalmadenai Megvilágosodás sztúpához, ami pompázatos látvány. Egyrészt a település látványa üdítő: szűk, kacskaringós andalúz utcák, fehér házikókkal, szélben ringó pálmafák, színes folyondárok ragadják el a képzeletünket. A tenger felé magasodó dombon  ragyogó fehérségében s égbe vesző arany sapkájával ott áll délcegen a sztúpa.  Az épület  h...

Még mindig az empátiáról, valamint annak hatalmas teremtő erejéről  fogok írni. Minap egy buddhista barátommal úgy döntöttünk, hogy beülünk a  plázákban található étteremlánc  helyi kirendeltségébe. A felszolgáló hölgy készségesen odajött, s lazán letegezett bennünket. Valahogy nem állt rá a nyelvem, így következetesen visszamagáztam a továbbiakban. Láttam, hogy ez nem igazán tetszett neki. Barátommal lelkesen beszélgettünk, munkahelyi megtapasztalásokról, sikerekről, humoros helyzetekről, amikor megérkezett az innivaló. A nagy magyarázás hevében az egyik üveg felborult, s kiömlött a benne lévő gyümölcslé. Tárgyalópartnerem segítséget kért, mire a hölgy már pikírten állt neki a feltörlésnek: "Na, ezt meg hogyan sikerült kiborítani?" Kisvártatva megérkezett a rendelt étel is, ami egy szóval siralmas volt. Újból hívtuk a hölgyet, hogy a másik étteremben nem ezt a minőséget (kinézet, állag, íz) kaptuk. Mire ő emelt hangon megjegyezte, hogy a franchaise minden éttermében...

Az előző cikkemben Marshall Rosenberg nevével fémjelzett erőszakmentes (együttműködő) kommunikáció lehetőségeiről írtam. Ennek lényege, hogy alaposan megfigyeljük, ami történik, s ezt visszamondjuk, majd megfogalmazzuk vele kapcsolatos érzéseinket, s az amögött megbúvó ki nem elégített szükségleteinket. Majd pedig kérünk, ott helyben, promt teljesíthetőt. Például Kicsi Lányom szobája atomtámadás utáni állapotot vett fel a takarítás után pár órárával:
1. lépés: Noémi, amikor benézek a szobádba s ez a  iradatlan rumli fogad a  friss takarítás után, 
2. szóhoz sem tudok jutni. Bosszúság, döbbenet van bennem!
3. Nekem fontos a szép környezet, hogy a lakás, ahol élek tiszta és rendezett legyen. Nagyon sokat dolgoztam, hogy rend legyen, s  az is fontos, hogy a munkámat megbecsüljék, értékeljék. 
4. Kérlek mondd meg, hogy most azonnal rendet tudsz-e tenni?
(5. Igen Anya - s megy máris pakolni és pikkpakk gyönyörű rend van.) Kicsit mechanikusnak tűnik, de...

Egy varázsló sosem késik, mindig időben érkezik - oktatta ki Gandalf Zsákos Frodót, amikor is kérdőre vonta, hogy miért késett. Valahogy így történik minden fontosabb esemény is az életünkben: véletlenszerű találkozások, nagy felismerések, segítő emberek, elmenyitogató rendezvények mindig időben érkeznek. Nem előbb, nem később, pont amikor ideje van. Idestova már tíz éve vettem részt először Marshall Rosenberg nevével fémjelzett erőszakmentes kommunikációs szemináriumokon. Szerelem volt első hallásra: olyan könnyűnek, egyszerűnek, természetesnek és hatékonynak tűnt, akár Jónai Hava, akár Rambala Éva vagy maga Marshall tartotta. Ott voltam az Egyesület az Együttműködő Kommunikációért alapításakor, szerveztem kurzusokat munkatársaimnak. Lelkesedés hatalmas volt. Aztán lecsengett, mert értek kudarcok: “a fene egye meg nem működik!”, "olyan mechanikus ez a 4 lépés és nem is tudom mindig alkalmazni"! Rámszóltak, hogy hagyjam már ezt a "zsiráfnyelvet, mert olyan idegesítő...

Véget ért a dolce vita, azaz a részmunkaidős időmilliomos, ugyanakkor skizoid állapot.  Időmilliomosnak tűnik, de gyakorlatilag semmire sincs idő. A munkahelyemen a négy óra igencsak kevés volt, gyakorlatilag a napi operatív feladatokra, tűzoltásra volt elegendő. Otthon viszont nem tudtam dolgozni, mert vagy különórára mentünk az aprónéppel (úszás, francia és balett), vagy ha otthon voltunk, akkor nem engedett dolgozni. Kusza időbeosztás, kusza viszonyok és rengeteg bűntudat.
De beköszöntött az aranykor, újra teljes értékű ember vagyok: nyolcórás! Teljes munkaidő, nagy kihívások, s mindeközben  dolgozok magamon, emelve a rezgésszintemet.
Megismerkedtem a Mátrix energetikával - kvantumtudat technikával, mely kitűnően megtámogatja a hoppolást, EFT-t, azok eredményét tartósabbá, elmélyültebbé teszi. Míg a hoppolás alapfeltétele, hogy ki  kell mondani fájdalmas, vagy éppen alantas gondolatokat, addig a mátrixnál elegendő a konfliktus felidézése és mehet máris a tisztítás. ...

Kedves Olvasóim! Köszönöm a privibe küldött támogató, bíztató soraitokat, melyek megerősítenek, hogy érdemes írnom. Úgyhogy, nem ússzátok meg, íme az újabb poszt. Pontius Pilatus akarata ellenére beírta magát a történelembe. A Biblia soraiból egy puha, döntésképtelen csinovnyik képe rajzolódik elénk, aki a felelősséget az istenadta/-verte népre bízza, majd döntését legitimizálva, kezet mos.  A Michigen Egyetemen dolgozó Lee és kollégái kísérleteik során bebizonyították, hogy a döntés utáni kézmosás a döntést helyességét megkérdőjelező  kételyeinket is képes elmosni, s ez az egyszerű tevékenység mintegy  a döntésünkben megerősít bennünket. Nem minden esetben van lehetőség kezet mosni, ezért találták ki a az ügyfél/páciens/kliens által aláírandó nyilatkozatokat. Írásom aprópója  két banális történet, mely az elmúlt időszakban  esett meg velem. Jó két hete beriasztott a gázcirkó CO-mérője. Mivel férjem sem bátor buherátor, én sem vagyok műszaki szaki, így ...

Korábbi bejegyzéseimben arról írtam, hogyan tudunk felelősséget vállalni magunkért: döntéseinkért,szavainkért, tetteinkért. Bemutattam a hoppolást, a meditációt, az ok-okozat összefüggését, a MOST megélését, de írhatnék Marshall Rosenberg-féle együttműködő kommunikációról is, mint gerincoszlop-visszaépítő módszerről. Most pár szót ejtenék a politikai korrektségről, mely Mesterem, Láma Ole Nydahl szerint civilzációnk rákfenéje. Gondolom, most többen felkapjátok a fejeteket, ahogy annak idején tettem én is. Mi a baj a politikai korrektséggel? Mi  a baj azzal, hogy nem négerezünk, hanem feketéknek és afroamerikaiknak nevezzük őket.  Mennyivel szebben hangzik a speciális  nevelési igényű gyerek, mint a fogyatékos! Ezzel egyetértek magam is. A probléma viszont ott kezdődik, ahogy ehhez a terminológiához és a mögötte megbúvó jelenségekhez állunk. Amikor  a politikai korrektség nevében nem azt mondjuk és nem azt tesszük, amit gondolunk, hanem ahogy azt - go...

Legutóbbi bejegyzésemben egy nagyszerű hawaii-i módszert írtam le, melyet magyarul hoppolásnak hívnak. Ennek  egyik oldala az kettős empátia, amikor is megpróbálom beleélni magam mindkét érintett fél helyzetébe. Ezzel a kitágult látásmóddal könnyebben megérthetők az indítékok, a mozgatórugók, s a kialakult feszültség tartósan feloldható. Azonban csak a felszínt kapargatjuk. A hoppolás jóval több. Mind a h’oopononopononak, mind  a Buddhizmusnak, mind korunk nagy misztikusának Tollenak két, gondolkodásunkat alapjaiban megrengető üzenete van a ma embere számára: -          mindenért, ami az életedben megjelenik, ami jó vagy rossz, amivel szembesülsz, amivel konfrontálódsz, ami miatt szenvedsz, azért te vagy a felelős. Az életedben mindenért te vagy a felelős. -          téged senki sem tud és nem is akar bántani. Sem szülők, sem a kedves, sem a főnök, kollégák, sem  az Ószövetség...

"Köldök behúz, szegycsont felfelé tol, kulcscsont kifelé forgat, fejtetővel nyújtózni!" Jógázóknak biztosan ismerősen csengenek ezek  az instrukciók.   Mire is tanít meg bennünket  a jógaóra? Többek között arra, hogy abban az adott pillanatban ne tudjunk másutt lenni, csak ott. Legkisebb elkalandozás elég ahhoz, hogy egy ászana kivitelezhetetlen és még fájdalmas is legyen.  Először természetesen magára  a gyakorlatra, annak megértésére figyelünk. Próbáljuk testünket a látottaknak és hallottaknak megfelelően beállítani. Miután ez  már jól megy,  megkezdődik a befelé figyelés, s a jóga megmutatja igazi arcát, hogy nem puszta testgyakorlat. Ma éppen hazafelé sétáltam, mikor tekintetem jóval a horizont fölé kalandozott. Megálltam és gyönyörködtem az őszi lombkoronákban. Teljes színpaletta volt, mi elém tárult: harsány zöld, rozsdába hajló, meggybordó levélhalmok rezegtek az alig érezhető őszi szélben. Innentől szememet nem tudtam lejjebb vinni, vissza...

Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem. A téma apropóját a szokásos nyári vakáció adta. Miért is felszabadultabbak, lelkesebb szeretők az emberek a nyaraláson, mint az év többi napján? Teszi ezt a napfény, tengerpart no meg a korlátozott telefon és email elérhetőség? Vagy van esetleg más is? Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem. Jelentem van. Nyaralás alatt az új, megszokottól akár többszáz kilométerrel távolabb lévőközeg minden megnyilvánulási formája csábítólag hat: rá kell figyelni, rá kell csodálkozni. Ilyenkor teljes elménkbe, lényünkbe szívjuk a természeti vagy épített környezet minden apró elemét, csodáját. Mivel megnyílunk ezen jelenségek felé, így egy magasabb rezgésszintre lépve minde...

Az alcímet a FISH! kultikussá vált menedzsment filmből kölcsönöztem. Biztosan sokan ismerik közületek a Seattle-i halpiac egyik,  szokványosnak cseppet sem nevezhető boltját. A srácok egész nap bolondoznak, dobálják egymásnak a halakat, viccelődnek, évődnek a vásárlókkal és a turistákkal. Amikor megkérdezték őket, hogyan is alakult ez ki, akkor az egyik válasz az volt, hogy minden döntés kérdése. ÉN döntöttem, hogy halat fogok árulni. ÉN döntök nap, mint nap, hogy most jól vagy rosszul kívánom magam érezni. Ekkor jön a fókusz. Ha alapvetően jól szeretném tölteni az (munka)időmet, akkor ez az érzés, cél fogja meghatározni a napomat. Ha  rossz napot szeretnénk, akkor bizony minden egyes pillanatban azt fogom lesni, hogy hol van valami „disznóság”, ami elveszi a kedvemet, vagy éppen kibe köthetek be. Mindkét út és annak eredménye garantált. Viszont nem mindegyik jár együtt az aktív jelenléttel. A halpiacos srácok példája jól mutatja a pozitív célkitűzéshez kapcsolt jelenlétet....

Korábbi cikkemben a MOST megéléséről írtam, s folytatnám gondolataimat. A JELENLÉT megtapasztalása idestova már 7 éve izgat, de igazából ez év márciusától kezdtem el igazán érezni, érteni és ami a legfontosabb:  megtapasztalni, hogy mit is jelent a pillanat varázsa. Az elmúlt hét évben többféle módszert próbáltam ki, s végül a buddhizmus és annak technikái maradtak meg hosszú távon. Mert meditálni jó. Mi a különbség  a meditáció és a relaxálás között? Egyik szembetűnő különbség például a testtartás vagy meglepő módon  a mozgás, ugyanis vannak aktív, mozgásos meditációk is. A legfontosabb különbség a szem elől rejtett. Míg a relaxáció fő célja az elme és a test lecsendesítése, lenyugtatása, ezzel energiák felszabadítása, addig a meditációnál egy trükk történik. Lefoglaljuk az elmét és ezzel szabadjára engedjük a tiszta tudatot. Sokan a buddhizmust  valamiféle  politeizmusnak gondolják, látva  a sokféle női és férfi buddhákat, kedveseket és félelmete...

Májust sem úsztuk meg betegség terén. Egyik délutáni alvásól  lázasan, fájó torokkal ébredt. Diagnózis tüszős mandulagyulladás, javallat 10 nap antibiotikum. Fülembe csengtek a László Kórház orvosának szavai: három napig várni, majd  csak ha indokolt lehet antibiotikumot adni. Így kolléganőmnek hála irány a homeopata gyerekorvos, s láss csodát: másnaptól a gyermekem már láztalan, 3 nap elteltével pedig teljesen tünetmentes volt.  Ettől függetlenül mentünk a kontrollra referálni – és mit ad  Isten -, Ádámkával találkozni. Merthogy ő is bekötött torokkal  várta ki sorát a háziorvosnál. Ádámka, a maga 5 évével, kék szemével és szőke hajával Noémi lányom számára a FÉRFI. Ez már az első alkalommal kiderült, amikor Ádámka megjelent a váróban és olvasni kezdte a kartoték szekrényén lévő betűket és számokat. Lányom, aki addig az ölemben pihegett, hirtelen felpattant. Végre valaki, aki  szintén ismeri a számokat és betűket! És még jó pasi is. Több se kellett, a kisa...

Múlt szombaton lufifelhőben úszott lányom kedvenc helye, a Millenáris.  Így összeállt a kép, hogy a rendezvény előtt már miért volt  mindenütt lufi a Széna téren is. A színes,  szabadságuktól átmenetileg megfosztott  léggömbök az esélyegyenlőség  nevében kampányoltak. A sok kis pavilon lufikkal  és játékokkal fogadta a gyerekeket és a játékos kedvű felnőtteket. A körülöttünk kerekesszékesek próbáltak  haladni az akadálymentesítettnek nem éppen mondható sóderrel felszórt úton, én pedig tétován álldogáltam. Próbáltam segíteni, de megköszönték, mondván egy kis lökéstől is könnyen kizuhanhatnak a kocsiból ezen a talajon.   Feszengtem, miközben  nagyszínpadon az előadó éppen a próbálj meg lazítani refrénű Hofi klasszikus énekelte. Ez ám a szinkronicitás! Ekkor rájöttem arra, hogy lányom mennyire szerencsésebb helyzetben van, mint én voltam anno. 
Ő már beleszületett egy olyan társadalomba, olyan világba, ahol láthatóak is a különbözőségek, é...

Kicsit sűrűre sikeredett az elmúlt időszak, ezért a hallgatásom. Az egész februárban kezdődött, amikor is elkapott egy csókbetegségnek becézett, nagyon komoly vírusos fertőzést. Egy hónap betegség, majd  újabb egy hónapos lábadozás és immunerősítés után mentünk bölcsibe. Megkezdtük a második hetet, amikor is kaptuk a hírt, újabb fertőző betegségek ütötték fel a fejüket, s az elmúlt időszakban betegeskedőknek javasolják az intézmény látogatásának mellőzését.
Mit lehet ilyenkor tenni? Bekapcsolom a  home-office üzemmódot   beépített lelkifurdancs funkcióval, dolgozni kéne, határidő sürget, meg különbenis ne érje szó a ház elejét, hogy a kismama megint lóg. Jó lenne gyerekkel lenni, állatkertbe, mozdonymúzeumba, bábszínházba menni,  hamár itthon vagyok VELE.  Menetfelszerelés bekészítve:  sima programra enni- és innivaló  elegendő. A céges nap már komolyabb előkészítést igényel. A munkamegbeszéléses napokra a csomagban  már helyet kapnak a...

Legutóbbi gender témájú blogbejegyzésem során felmerült az a kérdés, hogy vannak-e tipikus, nemekhez köthető szakmák. Itt említettem, hogy  a férfiak döntő többsége vallja, hogy a felesége jobban főz, mint ő maga ennek ellenére a női chef-ek, mesterszakácsok aránya elenyésző. Egy megyeszékhelyen lévő óvoda sztárja Péter óvóbácsi.Mitől is függ egy szakma nemi jellege? A prekoncepcióinktól vagy tapasztalatainktól?Mire mondhatjuk, hogy emez  férfi amaz meg női terület? Nemi szerep vagy karakter kérdése? Egy szakmai lapban olvasom, hogy az egyik gyors éttermi lánc elegáns kávézóiban a férfi alkalmazottak száma alig 10%. A 33 kávézó 200 alkalmazottja között mindösszesen 17 férfit találunk. A legfiatalabb női alkalmazott 17 éves, míg a "legidősebb" is csak 40. Két fővárosi üzlet teljes női személyzettel büszkélkedhet.Ez nemcsak hazai sajátosság,pl. Csehországban is a hölgyek vezetnek. A kávézókban  számos kisgyermekes anyuka, vagy diák dolgozik részmunkaidőben, rugalmas időbeo...

Lányomnál most éppen a naprendszer az aktuális favorit. 
Sorolja a planétákat: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz, Uránusz és a visszaminősített Plútó. Bevillan: a sorban mindössze egy hölgyről elnevezett bolygó van. Az összes többit derék férfiakról neveztek el. Pedig azért akadtak istennők is, mint Jupiter neje Júnó, vagy lánya, az okos és harcias Minerva.  Úgy látszik, a gender egyidős az ókori görögökkel/rómaiakkal. De mi is a gender? Témaindítónak álljon itt egy cikk Pálfay Erzsébet tollából.

Olvasom Jószai Nóra Falak után sikátorok című írását, s szeretném megosztani veletek személyes történetemet. 2004-ben kerültem jelenlegi munkahelyemre, akkor még humán- és szervezetfejlesztési vezetőként. Munkatársaim szerint igazi karrierista csaj voltam, aki élt-halt a munkájáért, nem számított az idő, csak a feladat. Aztán csengetett a gólya. Az ügyvezető igazgató úrral megbeszéltük, hogy kettő, de inkább három évig otthon maradok, kiélvezve az anyaság szépségeit. Vallom, hogy a gyereknek az a legjobb, ha három évig anya mellett van. Erre mondják, hogy  mennyire fontos a társaság, gyerekközösség szerepe, igen fontos, de nem elsődleges, szemben a szerető anya és a kiegyensúlyozott  család fontosságával. Szerencsére főnököm is ezen a véleményen van.  
Döntöttem, és ezzel vállaltam, hogy a pozíciómat nemcsak ideiglenesen, hanem betöltik. Tudjuk, hogy mit ír az MT, és azt is tudjuk, hogy az élet ezt felülírja. Mivel nyakig ültem egy tudásmenedzsment projektben és a hozz...