Biztonságot mindenkinek!

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem.

Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített. 

Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is.

Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság.

Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre  a partrónus-vállalati kijelentésre reflektálhassak.

Blogom olvasói már mosolyognak, borítékolják a válaszomat.

NINCS BIZTONSÁG.

Nincsen biztosíték semmire.

A biztonság egy illúzió, amiben nagyon szeretnénk hinni. Egy tévképzet, ami teljesen félreviheti az egész életünket.

Mert miről is beszélünk, amikor minden változik?

Irán hadat üzen az Usának, kitör  a 3. világháború.

A 4 éve kikiáltott válság már nem válság, hanem a nagybetűs valóság. A kényemes kis multiéletem bármikor véget érhet, ha az anyacég úgy dönt, hogy kivonul. Kis ország-kis piac. Európa Japánnal egy kalap alatt, míg USA, Ausztrália és Dél-Amerika szárnyal.

Bármikor a fejemre eshet egy virágcserép,  ha szerencsém van pont a légzőkozpontomra, így pár másodperc alatt a karácsonyi ponty sorsára jutok.

Nem hiszek a biztosításokban (amire a gatyánk is rámegy). Lányom így nem kap semmit. Nem tudok neki sem  biztonságot adni.

Férjem bármikor bejelentheti, hogy rátalált a nagy Őre, s  vele akar élni. Csomagol, én pedig fizetem a CHF hitelt. Vagy én csomagolok, s akkor egy fél évig anyámék nyakán leszek.

Sokkoló, de ez van: nincs biztonság, nincs állandóság, bármennyire is szeretné elménk azt hinni. 

Nincsen jóságos gyárigazgató, bölcs cár-atyuska, sem mindenható jóisten, aki megvédene bennünket, vagy ölünkbe pottyantaná a lottó ötöst.

Nincs is mitől megvédeni. 

A dolgok jönnek-mennek, ahogyan az érzelmeink is. 

Az egyetlen biztonság, ami létezik, az a tudatunk tere, amiben minden megjelenthet.