Mintaszülő - mintagyerek

Hány ember életét nyomorítja meg az a gondolat, hogy jobb szülőnek kellene lennie.
S hány ember hallotta már szüleitől, hogy nem volt jó, sőt kifejezetten rossz volt, s a kedves szülő nem ilyen gyereket képzelt magának.

Nálunk ez egy helyes kis játszma.
Lányom rázendít egy-egy nem után, hogy "úgy látszik ezek a szülők nem is akartak maguknak kicsikét!"
Amire persze én rávágom, hogy de igen, nagyon is. Mégpedig egy kedves, szépen beszélő és cseppet sem követelőző kicsikét.

Eből is látszik, hogy kinek mi is van a fejecskéjében arról, hogy milyennek is kellene  a másiknak lennie. És hogyan kéne viselkednie. 


(erről most eszembe jutott egy másik eset, amiben éppen valakinek megmondtam, h neki nem kellett volna ezt és azt csinálnia, mert az lett volna  a helyes.....a poszt elküldése után azonban leesett.....hogy mi is a helyes?  Ő abban a helyzetben az általa helyesnek tartottat lépte meg, még akkor is, ha ez  pár embernek  nem tetszett. )


Aztán amikor egy hír, esemény, színdarab hatására hirtelen rádöbbenünk, hogy a másikat bármikor és könnyen örökre elveszíthetjük, akkor máris megváltozik a nézőpont.
Hirtelen a legjobb szülők leszünk, s ő pedig a létező legjobb gyerek, akit csak kaphattunk az Égiektől.

Egyébként ez utóbbit így is gondoljuk.
Naponta hálát adunk a Sorsnak, hogy egy ilyen kis tökéletes példány jött hozzánk, aki szép, pengeagyú, ügyes, egészséges és nagyon talpraesett. Ez utóbbinak még akkor is örülünk, ha éppen egy nagyon fárasztó attribútumként éljük meg a mindennapok során....


S hogy mennyire elhisszük, hogy kinek milyennek kéne lenni, mennyire bedőlünk az okoskönyvek, szakértők jó gyerekről kialakított képének - álljon itt egy Byron Katie videó.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Dubajoztam

Válasz Fanninak