"Láncdohányos"



by Mona

 

 

Az utóbbi időben sikeresen elhallgattam.
Ennek oka megintcsak a krónikus időhiány. 

Munkahelyemen az gazdasági évet szeptemberben zárjuk, s októberrel indítjuk az újat, így november a bentlakás hónapja. Értékelünk, díjazunk, elismerünk, és várjuk a jövő évi adóváltozásokat, azaz próbálunk tervezni.

Rendezvény  és meghívás hegyek, ide menni, oda menni, itt előadni, ott mosolyogni.

Közben a gyermek otthon nyavalyog, hogy nem látja a szüleit, pedig semmi másra sem vágyik, mint sok-sok együtt eltöltött minőségi időre, játékra, beszélgetésre és persze egy rakás apró (vagy nagyobb) ajándékra.

 

A napok pedig csak peregnek, mi pedig, mint a zombik suhanunk, ide-oda. Annyiban helyén volt minden, hogy  megkérdőjelezendő hiedelmek, gondolatok és jövő-menő érzések bőven  akadtak.

 

Így naponta sikerült 1-2 akár 3 szálat is elszívnom.

 

Mit ne mondjak, mennyei volt!