Nyálinger

Figyelem! Politikailag inkorrekt szöveg!

Mi a  bajom a konzervativizmussal?  Gyakorlatilag az, ami a nevében is benne van. Konzervál.

Konzerválja egy az egyben a status quo-t  -  jobb esetben.
Rosszabb esetben nemcsak konzervál, de egy időbeli-szellemi regressziót kell elszenvedni. Visszamegy egy önmagát időben lényegesen megelőző korszakhoz, s annak eszményeit hirdeti fennszóval. Utat talál  a történelmi historizmushoz, annak édesbús sopánkodásához: tessék Jókait olvasni, Erkel hallgatni és  Madarászt, Székelyt nézni, Mohácsot siratni és Görgeyt átkozni. Holott még a mikszáthi mutyizáson, vagy a móriczi mélyszegénységen sem  jutottunk túl. Sőt.

Veszélye abban rejlik, hogy fennen hangoztatja, hogy eddig így volt, most is így lesz, vagy eddig így csináltunk, ezután is így fogjuk. Kizárja, elutasítja a progressziót. Kényelmessé tesz, nem kell gondolkodni, csak a korábbi jól bevált  gyakorlatokra hivatkozni. 
Idővel a benne élők olyanok lesznek, mint az a borbély, aki csak kopasz fejet akart borotválni.

Közben –mint azt Herakleitosz óta tudjuk-, minden folyik, minden változik. Öröknek hitt diktátorok buktak meg tavaly tavasszal, s akiknek akasztására a Tahrir tériek izgatottan várnak.

A világ halad, természetes attribútuma a haladás, a kontraszelekció - az új keletkezése és a régi, avítt eltűnése.

A konzervativizmus ezt nem hajlandó tudomásul venni. Így elzárkózik mindentől, ami más, ami új, ami progresszív, ami megkérdőjelez.

 „Ne hidd el csak azért, mert egy Buddha mondja” – intett Sakjamuni 2500 éve.

Nem mer próbálkozni, nem mer kísérletezni, mert abban már benne lehet a bukás. Az pedig nem fér össze az ő makulkátlan imágójával. Biztonsági játékos, igyekszik magát bebiztosítani minden fronton. Ennek érdekében manipulál, trükköz és megcsillogtatja demagóg oldalát, jól becsókolva a népléleknek.

Mindez MJE szombati előre borítékolható győzelme kapcsán jutott eszembe, aki mellől már csak egy afrikai éhező gyermek vagy egy szomorú szemű kiskutya hiányzott. Minden egyes mozdulata, megnyilatkozása maga volt a manipuláció : „a sajnáljatok, szeressetek, közületek való vagyok. Én a szegény, legkisebb fiú, csak és kizárólag azért és azoknak énekelek, hogy akiknek még nálam is szarabb, és végre nekik jobb legyen.”

Bravó, tízpont.

Ezzel hivatalosan is új korszak nyílt meg a magyar kulturális életben.  Eperjes, Balázs, Nemcsák és Dörner után MJE minden tudásával azon lesz, hogy ez az ország a sírva-vigadó magyarnóta és habkönnyű operett nyálgyára legyen.