Kifogytam

Nem a ruhából.

Sőt, az ünnepekeknek, és a nagyiknak (és persze magamnak is) hála sikerült a cupákokat formáznom habtestemen. Nesze neked kardió, zsírégetés, izomnövelés vagy éppen jóga (az isiázomnak). 

"Egy dologtól fogysz - int ujjával Erika, a jógatanár- ha nem eszel!"

S mily igazság.

No de pont most ne?

Érdekes, ahogy a napi 2-3 presszóról nem bírok lemondani, úgy kívánok a zöld, piros turmixokat, mandulatejet. Valamit tudnak, ugyanis utánuk masszív pisiszakasz kapcsol be .... titkon, kis sunyi módon feloldanak apró konfliktusokat?

Amiből kifogytam, azok a szavak. 

Az írás. Pedig bőven ér inger, téma is bőven van.  Nekem, akinek mindenről elég határozott véleményem van, most jobban esik csendben lenni.

S erre mikor is jöttem rá?

Amikor is elolvastam a Nőkért FaceBook megosztását. 

Lehet, hogy olvasóim közül többen olvasták a Csak az olvassa sokszor sokkoló, vérfagyasztóan őszinte sorait. 

Most is ez történt, írt egy bejegyzést, mire ellentábor is tüzet nyitott.

Miről is van szó? 

Az egyik mondja saját megélését, ami szerint igaz. Igaz, mert neki működik, neki bevált.

S erre ott a totálisan másik vélemény, az élet teljesen más szemszögből való megélése.  Neki meg az az igazi, mert abban él, abban hisz, az teszi boldoggá (?). 

Poszt-reposzt-rereposzt  és sok-sok hozzászólás.

Olvasom, és csak azt látom, hogy két ember totális háborút vív, csak mert más történetük van az életről. S most ellenségek életre-halára. S mindegyik mögött ott a klaviaturákkal felfegyverkezett hadsereg. 

Nem tudok igazán mit mondani. Mindegyik jó. S a legfontosabb, hogy mindkét hölgynek új jó a rendhez való hozzáállása, ahogy az van.

Az is jó, ha szalad a lakás és közben lelkiismeret furdalás nélkül alkothatok, de az is örömet ad, ha az általam teremtett rendet látom (max. 2 percig, utána úgyis földindulás, melynek epicentruma a gyerekszoba).

Úgyhogy én most nem ítélek el/meg senkit sem.